A kefir kellemesen savanykás, enyhén pezsgős érzetű, krémes állagú, probiotikus készítmény. Egészséges, könnyen emészthető, helyreállítja a bél baktériumflóráját, csökkenti az emésztési zavarokat, és erősíti az immunrendszert, ami az ősz beköszöntével különösen jótékony lehet szerveztünk számára. Egy könnyű és gyors recept segítségével pedig házilag is elkészíthetjük.
Utazzunk a Kaukázusba!
A kefir története a Kaukázus északi lejtőihez köthető. A feljegyzések szerint Mohamed osztotta meg a kefir készítésének és a kefirgomba használatának titkát a helyi ortodoxokkal, ugyanakkor megtiltotta, hogy továbbadják bárkinek is a titkot, mert úgy vélte, hogy akkor elvész a kefir varázslatos ereje. Ez volt a fő oka annak, hogy a kefir készítésének módja sokáig ismeretlen maradt. A tradicionális kefir bőrzsákban készült, melyet az ajtó mellé akasztottak. A szokás szerint annak, aki bejött az ajtón, bele kellett rúgnia vagy ütnie a zsákba, hogy keveredjen a folyadék. Természetesen mára ez az elkészítési eljárás megváltozott, de az, hogy a kefirt tejsavbaktériumok, ecetsav-baktériumok és élesztőgombák együttes fermentáló hatása hozza létre, változatlan. A folyamat végterméke pedig egy különleges, értékes, savas, aromás tejtermék, mely kiváló immunerősítő, és probiotikus hatása is van. Lássuk, hogyan is készül a házi kefir!
Hozzávalók
(2 adaghoz)
2 ek kefirgomba
8 dl tej
Kapcsolódó bejegyzések
A tehén tőgyén innen, a műanyagmentességen túl
Mekkora terhet ró a környezetre a tejtermékek fogyasztása, és milyen hatással vannak az egészségünkre? Mit kezdjünk a tégelyes tejtermékek csomagolásával?
Elkészítés
Kassai István több éve készít házilag kefirt. Tapasztalatait saját receptjében osztotta meg:
Az élesztőgombát hideg vízzel leöblítjük, tiszta üvegbe tesszük, felöntjük tejjel, és betesszük a konyhaszekrény legsötétebb zugába. Esténként vagy reggelente az elkészült kefirt műanyag szűrőn átszűrjük egy edénybe, és jóízűen megisszuk. Így folytatódik a feladatunk és a munkánk gyümölcsének a betakarítása. Az egészséges kefirgomba tejfehér színű, karfiolhoz hasonló küllemű, ruganyos állagú és szagtalan. Annyi tehát a dolgunk, hogy üvegbe helyezzük, és felengedjük tejjel. Ha több gomba van a tejben, gyorsabban érik, ha kevesebb, lassabban. Fontos, hogy az üveget sötétben tartsuk, ugyanis a fény megöli a gombákat. Nem szabad fémedényt, fémszűrőt, fémkanalat használni, mert ha a gomba fémmel érintkezik, megbarnul és elpusztul!
Az üveget szobahőmérsékleten tarthatjuk a kívánt ideig. Alacsonyabb hőmérsékleten a gomba lassabban dolgozik. Minél tovább érleljük a kefirt, annál savanyúbb lesz. A minimális érlelési idő szobahőmérsékleten 12 óra, ekkor már jellegzetes kefirt kaphatunk. Kísérletezzük ki a nekünk megfelelő ízt a gomba mennyiségének adagolásával és az érlelési idő hosszának változtatásával! Túl hosszan ne tartsuk a tejben a gombát, mert a tej ecetesen savanyú lesz, majd megkeseredik, végül a gomba elpusztulhat. Ha a kefir érett, a gomba feljön a felszínre, és szilárd réteget alkot.
Amikor az üveg tartalmát átszűrtük egy zománcozott vagy műanyag edénybe, gondosan rázogassuk ki belőle a kefirt, és kanalazzuk ki belőle a kis gombamaradványokat is, majd hideg vízzel öblítsük át őket! Ezután a folyamat kezdődhet elölről. Ne felejtsük el, hogy a kefir – mivel könnyen megromlik – hűtőben tartandó.
Érdekesség, hogy minden egyes kefirgomba más baktérium- és gombatenyészetből áll, így nincs két egyforma kefir sem. Ha tehát kísérletező kedvünkben vagyunk, beszerezhetünk több gombát is, lehetőleg egymástól távoli forrásokból, és próbálgathatjuk, melyikből lesz a legjobb kefir. De akár ugyanabba a tejbe többfélét is helyezhetünk, így keveredni fog a bennük élő tenyészet, így új ízeket is felfedezhetünk.
Fotók: Canva
