A Greendex is belevág a műanyagmentes júliusba
A Greendex is belevág a műanyagmentes júliusba

Újra itt a műanyagmentes július, az egy hónapos kihívás, amelynek célja, hogy megpróbáljuk kiűzni mindennapjainkból az egyszer használatos műanyagokat. A kezdeményezés idén tízéves. Az első műanyagmentes júliust 2011-ben rendezték Ausztráliában, aztán néhány év alatt globális eseménnyé nőtte ki magát.

Miért fontos csökkentenünk a „műanyagfogyasztásunkat”?

A műanyag hulladék mára elárasztotta bolygónkat. Nemcsak folyóinkat, erdeinket és városainkat lepte el, hanem az óceánokon is lassan kontinensnyi szemétszigeteket alkot. Ennek az az oka, hogy 1950 óta több mint 6 milliárd tonna műanyag hulladék termelődött a világon, amelynek alig 10%-át hasznosítottuk újra. Az évről évre bővülő kereslet kielégítésére jelenleg évi 380 millió tonnát gyártunk belőle. Magyarországon a helyzet hasonló a világ más fejlett országaihoz: csak műanyag csomagolásból évi 30,5 kg hulladék jut mindannyiunkra, miközben ennek csak 27,5%-át dolgozzák fel újra.

A nejlonzacskók mindenütt körülöttünk vannak, kiváló célpontjai a műanyagmentes kihívásnak

#műanyagmentes

A kihívás kezdete most éppen egybeesik az egyszer használatos műanyagok jelentős részét kivezető szabályozás életbelépésével. Az elsősorban a kereskedelmet és a vendéglátást érintő változásokról néhány hete bővebben is írtunk.

Idén a Greendex szerkesztősége is részt vesz a kihívásban, amit be is mutatunk az olvasóknak. A kihívás nyomán mindannyian kiválasztunk egy-egy olyan műanyag tárgyat, amelyből túlságosan sokat használunk. Ezt egy hónapon át próbáljuk minél inkább mellőzni, végül beszámolunk arról, hogyan sikerült 31 napig – aztán a kihívás hatására remélhetőleg örökre – kiiktatnunk a mindennapjainkból. Bemutatjuk majd az egyes tárgyak alternatíváit, és tippeket adunk azoknak, akik a szóban forgó tárgyakat hozzánk hasonlóan lecserélnék végre valamilyen környezetbarát megoldásra.

Vállalásaink

Zsombor: Rengeteg poharas tejtermék fogy nálunk, és ugyan próbáljuk a legnagyobb kiszerelést választani, de így is hegyekben gyűlnek az üres tégelyek a mosogató alatt. A szelektív gyűjtés persze működik, de ezzel együtt is egyre erősebb a bűntudatunk. Bár most már simán rá lehet mondani az étkezésünkre, hogy flexitáriánus, hiszen a néhány évvel ezelőtti gyakorlathoz képest szinte alig eszünk húst, ott sajnos még nem tartunk, hogy lemondjunk a joghurtról, a kefirről vagy a tejfölről.

Ez a tény pedig arra késztet, hogy valamilyen köztes utat találjak. Szeretném megtalálni a lehető legkisebb lábnyommal járó megoldást. Előzetesen semmilyen lehetőséget nem vetek el: ha találok megfelelő alternatívát, még akár a tejfölhöz való viszonyomat is hajlandó leszek újragondolni. Izgalmasan várom a rajtot, és a sportszerűség jegyében 1-jéig minden poharas tejtermékünket befalom, hogy valódi legyen a kényszer.

Csaba: Személy szerint egy olyan addikciót választottam, ami egy megkésett ronaldózásnak is felfogható. Legalábbis abban az esetben, ha eltekintünk attól, hogy Cristiano Ronaldo esetében az üvegpalackos üdítőital mellőzéséről volt szó, én pedig a műanyag palackos verzióra függtem rá. Persze az egy hónapos akciómra shortolni is kár lenne, talán nem fogja 4 millárd dollárral csökkenteni a Coca-Cola értékét.

Segítőim a vállalás betartásában a szódagép és a házi szörp lesznek. Lelki támaszként pedig a főszerkesztőmben bízhatok, akinél nagyobb kólaellenest nem ismertem korábban. Viszlát polietilén-tereftalát köpenyes, fekete–piros barátom, szervusztok üvegpohár, szörp, szóda.

A PET-palackoknak mindössze a harmada kerül újrahasznosításra, a többi a szeméttelepeken vagy a természetben végzi, ahol a „természetes” lebomlás akár 450 évig is tarthat.

Zsófi: A magazin indulása óta egyre inkább figyelünk a hulladék csökkentésére, mert bár korábban is igyekeztünk környezettudatosan élni, az elmúlt egy évben napi szinten kerültek elénk a műanyagszennyezéssel kapcsolatos hírek. Számomra ez volt az az időszak, amikor otthon átálltunk a szelektív hulladékgyűjtésre és az említett szódagépre is. Mivel a cukros és műcukros üdítők mindent elborító tengerét már-már emberiségellenes bűntettnek tartom, nálam csak a szénsavas víz palacktalanítása volt kihívás. Nagyon tetszett volna a klasszikus szódásszifon, amely nagymamáink korából maradt ránk, de meglepett, hogy már egyet sem találtam a boltokban. Így jött a szódagép, de ezen már túl vagyunk, lássuk tehát, mi lesz a júliusi vállalás. Többet is találtam!

Zavarni szokott, hogy hiába viszek egy vászonszatyrot a zöldségeshez, az apró és törékeny gyümölcsök miatt sokszor mégis számos újonnan tépett nejlonzacskóval térek haza. Ezt már sokan kis házi tasakokkal vagy dobozokkal oldják meg, amit én is szeretnék bevezetni.
A másik a szódásszifon-kihívás mellett a habszifon problémája. Tejszínhabot ugyan sokkal kevesebbet fogyasztok, mint szódát, mégis minden alkalommal idegesít, hogy két gesztenyepürére való adagért manapság egy nagy flakont meg kell venni, aztán pedig kidobni. Megnézem tehát, mi újság a régi jó habszifonokkal.
A harmadik pedig egy olyan termék beszerzése, amelyet régóta szeretnék kipróbálni. Ez a Redy bugyi, amellyel a rémesen sok szemetet termelő menstruációs időszak környezetterhelése csökkenhet.

Többünk számára nagy mumus a tejtermékek műanyag csomagolása.

Timi: Mint minden kollégám, én is szerettem volna részt vállalni a „műanyagmentes július” kihívásban. Nem véletlenül említem a kihívás szót: jóformán képtelenség úgy vásárolni, hogy a kosárba tett áru ne tartalmazzon legalább egy vékony műanyag fóliát, vagy ne legyen valamilyen plasztikdobozban. Ezért egy olyan területet választottam, amely az utóbbi időben sokkal fontosabbá vált számomra, ám rendesen meg fog izzasztani. Ez pedig a zöldség- és gyümölcsvásárlás. Az elmúlt évben ugyanis a napi egy húsos ételt tartalmazó étrendről sikerült átállnom a húsos ételek heti egyszeri fogyasztására.

Ezt a Meatless Monday csak erősítette bennem, sőt a főzőtudományom még inkább kiteljesedett. A zöldségek sokoldalúsága, variálhatósága, szezonalitása olyan feladatokat jelentett a konyhában, amelyekkel örömmel megbirkózom. Viszont sajnos rengeteg zöldséget becsomagolnak valami műanyagba. Ezzel még a piacon is szembesülök, mivel ott vásárolok leggyakrabban. Így aztán nem volt kérdés, hogy ennek megoldását választom júliusi kihívásként. Noha eddig is saját vászonzsákkal vásároltam, azt fogom „kutatni”, hogy milyen műanyagmentes alternatívát találok az általában becsomagolt zöldségek beszerzésére.

Percenként 1 millió darab műanyag zacskót használunk világszerte, és átlagosan 25 perc után dobjuk el őket.

Ideje leszámolnunk a palackozott vizekkel és üdítőkkel!

Bence: Miután a szerkesztőségben felvetődött a közös „verseny” gondolata, rengeteg ötletem támadt. Aztán egy egészségfejlesztő pszichológussal készült anyagunkból kiindulva rájöttem, hogy olyasmit kell választanom, amit biztosan végig tudok vinni, hiszen a kicsi, de biztos lépések sokkal tartósabb fejlődést hoznak. Felmértem, hogy miről tudnék nehezen lemondani. Ez pedig a palackos ásványvíz, amiből nyári estéken a fröccsözések alkalmával komoly mennyiség el tud fogyni. (A kültéri borozgatások starter packjának régi darabja a fesztiválról megmentett repohár, így ezzel már nincs gond.) Ezért döntöttem úgy, hogy Csabihoz hasonlóan száműzőm az üdítőitalokat az életemből.

Másik vállalásom a reggelimhez kapcsolódik, mivel az a szokásom, hogy reggelente elfogyasztok egy joghurtot, amely legtöbbször műanyag tégelyben van. Tudom, magamnak is készíthetnék joghurtot, de tartsuk magunkat a fokozatosság elvéhez! Így azt tűztem ki magamnak célként, hogy – ha nem is mindig, de minél többször – üveges csomagolású terméket választok.

Kíváncsi leszek, hogy a hónap végére a műanyagos szelektív kukámon mennyire fogom észlelni a változást.

#nyaramplasztiknélkül

Ha neked is kedved támadt csatlakozni a műanyagmentes júliushoz, akkor mutasd meg nekünk:

search icon