Az éghajlatváltozás miatt a kukorica tartósan alacsony hozamú, nehezen termeszthető kultúrává válik Középkelet-Európában, a jövőben a köles veheti át a helyét.
A kukorica nemesítése Európában már lassan egy évszázada zajlik. Számos nemesítőház kínál akár tucatnyi fajtát egy-egy éréscsoportban, és a növény felhasználási céljai is nagyon változatosak: szemes- és silózott takarmány, csemegekukorica, popcorn vagy ipari keményítő készül belőle, ezeken kívül a biogázüzemek „etetésére” és szigetelőanyag vagy csomagolóeszközök gyártására is használják. Globálisan termeszthető tőzsdei árucikk, hatalmas felvevőpiaccal – olvasható az Agroinform publikációjában.
A köles messze nem jár még ezen a szinten, noha szemestakarmányként, madáreledelként és a humán élelmezésben is elterjedt. Kanárik etetésére már nagyon régóta hasznosítják, az emberi táplálkozásban pedig gluténmentessége, magas fehérje-, vas-, magnézium- és B-vitamin-tartalma teremt jó piacot a számára.
A takarmányipar magas lizin- és metionintartalmát értékeli, de kemény, nehezen hántolható és emészthető héját nem kedveli. Ellenben fontolóra vehető zölden kaszálása és szenázsként való hasznosítása, különösen az olyan takarmányhiányosnak ígérkező években, mint amilyennek a mostani is ígérkezik. Szalmája is értékes.
A cirokhoz hasonlóan: a hűvösebb és csapadékosabb régiókban, illetve évjáratokban a kukorica terméspotenciálja és jövedelemtermelő képessége messze lekörözi a kölesét, ezért valóban csak akkor érdemes foglalkozni vele, ha a kukorica csődöt mondott.
A köles két nagy előnye azonban a kukoricával szemben, hogy jóval rövidebb a tenyészideje, és szerény a tápanyag-, illetve a vízigénye is. A gabonanövény további előnyeiről az Agroinform cikkében olvashatnak.
Fotók: Canva