Július végével lezárul a műanyagmentes július, az a mára globális eseménnyé nőtt mozgalom, melynek keretében egyre többen próbálnak figyelni arra, hogy kevesebb műanyag hulladékot termeljenek. Ennek keretében a Greendex szerkesztőségének tagjai is megfogalmazták a maguk vállalásait, most pedig megnézzük, hogyan sikerült ezeknek eleget tenniük.

Az eseménnyel párhuzamosan elindítottuk az olvasóknak szóló kampányunkat is #nyaramplasztiknelkul címmel. Ennek az volt a célja, hogy a segítségetekkel bebizonyítsuk: igenis lehet műanyag hulladék nélkül élvezni a nyári programokat, és ki lehet szabadítani a plasztik fogságából olyan eseményeket, mint például a kerti partik vagy épp a túrázás.

Kapcsolódó bejegyzések

#nyaramplasztiknelkul – Elstartolt a műanyagmentes július, és a Greendex sem marad ki belőle

Az összes évszak közül a nyár a legpezsgőbb: programok, pihenés, vízpart, napsütés. A hűsítő görögdinnyeszeletek és jeges italok között azonban van egy fontos esemény, amire szeretnénk felhívni a figyelmed. Ez pedig a műanyagmentes július.

A műanyagmentes július kiváló alkalom arra, hogy egy kicsit arra koncentráljunk, miként tudunk valamivel környezettudatosabbak lenni. A júliusban gyakorolt megoldások pedig akár szokásunkká is válhatnak, amikor rájövünk, hogy egyáltalán nem nagy dolog ásványvíz helyett saját palackból csapvizet inni, vagy a műanyag szívószál helyett tartós megoldást választani. Arra azonban érdemes figyelnünk, hogy a végére semmiképp se legyen bűntudatunk. Ha valami nem sikerült, akkor év közben folyamatosan lehet próbálkozni, esetleg újabb és újabb célokat kitűzni. A cél mindenképpen az, hogy próbáljunk erőt meríteni a fenntarthatóbb életmódhoz.

Így sikerült a műanyagmentesség a greendexeseknek

Zsombor:

Vállalásom a poharas tejtermékek visszafogását célozta, és örömmel jelentem, hogy a projekt többé-kevésbé sikerrel zárult. Többé azért, mert az elmúlt hónap valóban poharas tejtermék vásárlása nélkül zajlott, kevésbé viszont abból a szempontból, hogy ezzel szinte teljesen elvágtam magam, illetve a velem egy háztartásban élőt a tejes finomságoktól.

Előzetes tervem az volt, hogy majd bejárok a piacra, és termelőktől veszem a tejfölt és társait saját edényt használva. Itt kerültem szembe az első buktatóval: ha ez ember vidéken, ráadásul egy erdő közepén él, nem túl fenntartható dolog beutazgatni a legközelebbi nagyvárosba a piacra. Bár a környéken van néhány falu, senkit sem ismerek, akinek legalább egyetlen árva tehene lenne. Így aztán arra jutottam, hogy csak a tej iránti vágy teljes elnyomása lehet működőképes megoldás.

A kísérlet egyébként kiválóan ráerősített arra a régóta érlelődő gondolatra, hogy vidéken bizony sok esetben jóval nehezebb fenntarthatóan élni, mint a városban. Hiába vannak meg ugyanis a fenntarthatóság feltételei, a vidéki lakosság jelentős része ugyanazokban az üzletekben szerzi be az élelmiszert, mint a városiak. Ráadásul közel s távol nincs egy sem a ma még sokszor úri huncutságnak számító termelői piacokból, és legalább ilyen gyér a csomagolásmentes boltok felhozatala is.

Csaba:

Beigazolódott az ókori kínai bölcsesség: kihívást elfogadni csak akkor van értelme, ha az ember a saját dolgát is kellően megnehezíti. Nem létezik ilyen bölcsesség, de ha lenne, akkor a műanyagmentes kihívást mindenki a balatoni nyaralására időzítené.

Bár 2021. július 1-jével véres leszámolás kezdődött az egyszer használatos műanyagok körében, a 301/2021. (VI. 1.) Korm. rendelet a forgalomba hozatal tiltásáról szól, nem a vendéglátóipari kivezetésről. Így megdöbbenve tapasztaltam, hogy a legtöbb vendéglátóhely még mindig irdatlan mennyiségű elátkozott plasztikcuccon csücsül, ami pillanatok alatt az óvatlan vendég orra elé kerül. Egy szó mint száz, én viszonylag hamar buktam a műanyagmentes július cselendzset, majd minden egyes újabb szívószálnál ismét megskalpolva érezhettem magam.

Másik konkrét vállalásom a ronaldoi hagyományok nyomán a PET palackos kólafogyasztás megfékezésére irányult. Ezt a heroikus küzdelmet végül sikerrel teljesítettem, köszönhetően a főszerkesztői gondoskodásnak, az irodai szódagépnek és a hozzá használható kólaszörpnek.

Timi:

Az utóbbi közel egy évben a mindennapokban a növényi alapú táplálkozás felé fordultam. Ezért nem volt kérdés, hogy a műanyagmentes júliusra vonatkozó vállalásomat is a zöldség–gyümölcs kombónak szentelem. Gondolhatnánk, hogy ez milyen egyszerű, de hadd spoilerezzek: nem, nem az!

Két helyről szerzem be az élelmiszereket: áruházból és piacról.

Áruházi tapasztalatok: ugyanabban a bolthálózatban vásárolunk évek óta, mert szuper a zöldség–gyümölcs kínálat, és jó minőségű alapanyagokat tudunk itt beszerezni. Mint a legtöbb háztartásban, az enyémben is megvannak azok az alapélelmiszerek, amelyeket hétről hétre megvásárolok.

Már évek óta nem eldobható műanyag zacsiba teszem a finomságokat, hanem otthonról vitt vászon- vagy többször használatos zsákot használok. Emiatt is gondoltam többek között, hogy könnyű dolgom lesz.
Igen ám, de a saláták, a paradicsom, az uborka, a gomba (tudom, nem zöldség, de azért ebbe a körbe tartozik), a hagyma sok esetben előre be van csomagolva, tehát műanyag borítást kap. Ezúton jelezném az élelmiszert áruló áruházaknak, hogy erre igazán kitalálhatnának egy kevésbé szemetelős alternatívát.

Így mindezekről lemondtam ebben a hónapban, és a későbbiekben sem tervezek visszatérni hozzájuk. Mindig a kimérőset választom, még akkor is, ha az előre becsomagolt verziót jobban szeretem. Összességében azért végül be tudtam vásárolni, de a műanyag miatt néhány termék tiltólistára került, és volt, amit nem tudtam megvenni emiatt.

Piaci tapasztalatok: nagy piacozó vagyok, nagyon szeretek termelőktől vásárolni. Főként a Fény utcai piacra járok, mert a szüleim is ott árulnak, és sok olyan termelőt ismerek, akik jó minőségű árut kínálnak. Sajnos úgy alakult, hogy sok esetben megint csak le kellett mondanom a kedvenc termékeimről…
Habár a vászonzsákba kimérés remekül működik, itt is akadnak előrecsomagolt áruk (főként frissességmegőrzés céljából).

A másik piac, ahová jártam, a szülőhelyemen lévő félegyházi piac volt: itt gond nélkül mindent megkaptam műanyag nélkül. Mindig igyekszem őstermelőktől vásárolni (mivel a szüleim is azok, könnyebben ki tudom szűrni, ki árusítja a saját termékét, és ki nem). Az őstermelők pedig a legtöbb esetben szerencsére nem műanyag csomagolást használnak.

Konklúzió: Ha műanyagmentesen vennétek zöldséget, inkább a piacokat részesítsétek előnyben! Különösen ajánlatosak a vidéki piacok. A hónap kihívását sikeresen teljesítettem, nem hoztam haza műanyagot a vásárlásaim során.

Bence:

Személyes vállalásom a műanyag palackos üdítők teljes kizárása, valamint a műanyag poharas joghurtok mérséklése volt. Jelentem, az üdítők terén 100%-osan teljesítettem. Büszke vagyok, hogy a nyaraláson, a strand mellett se csábultam el a hideg üdítők láttán. Irodai szódagépünknek és a változatos szörpöknek hála mind otthon, mind a munkahelyen egészségesebben tudtam pótolni a szénsavas italokat.

A joghurttal már nehezebb dolgom volt. Elég szűk az üveges termékek listája, valamint – amit fájó volt látni – több olyan terméket is találtam, amelynek a poharát még a szelektív kukába sem lehet bedobni, mivel nem újrahasznosítható műanyagból készült. A megoldás a tudatosabb vásárlás volt, így nagyobb kiszerelésű joghurtra váltottam, ami kevesebb szemetet eredményezett. Ezzel még spóroltam is, mivel ezek a termékek jellemzően a legolcsóbbak, szemben az üveges prémium alternatívákkal.

Tudom, ezek apró változtatások voltak, de beépültek a hétköznapjaimba, így sikernek könyvelem el, és folytatom tovább a műanyag visszaszorítását.

Zsófi:

Három vállalásomból kettő és fél sikerült. Redy bugyik berendelve, működik. Habszifont találtam a neten, egészen dizájnos és szép színű darabokat, de nem rendeltem, mert tejszínhab-fogyasztásunk jelenleg a nulla környékén stagnál. Zacskók a zöldségeknek: nem vettem tasakokat, mert otthon is van épp elég dobozka meg vászonszatyor, elkezdtem jobban figyelni a használatukra, DE ez nekem elég nehéz. Elég egy impulzusvásárlás a piacon, ami nem volt betervezve, és borul a rendszer. Kitartást mindenkinek, aki belevág!