A kertészkedés remek hobbi, de igencsak drága lehet, ha minden (egynyári) növényünket kertészetből szerzünk be. Van azonban alternatíva: vegyünk, fogjunk, cseréljünk magot, és vágjunk bele a palántázásba! Hiszen az igazi utazás nem kezdődhet félúton!

Az egyes fajok, különféle növények palántázásához szükséges feltételek eltérőek lehetnek azt illetően, hogy mikor vetjük el a magokat, milyen hőmérsékletre van szükségük, vagy épp milyen megvilágítás mellett lesznek megfelelően erős növénykéink. A folyamat viszont nagy általánosságban ugyanaz. Cikkemben ezt igyekszem körüljárni a magok beszerzésétől a palánták kiültetéséig.

Amire mindenképp szükségünk lesz:

• magok,
• cserepek, edények, tálcák,
• melegházi körülményeket biztosító eszközök, nejlonzacskó vagy fólia, esetleg direkt erre a célra gyártott eszközök,
• termesztőközeg, lehetőleg jó minőségű palántaföld,
• optimális körülmények, leginkább elegendő fény.

Honnan lesznek magjaink?

Legegyszerűbb a boltból – leginkább talán a gazdaboltból – beszerezni a vetőmagokat, ám ekkor be kell érnünk egy viszonylag szűkös és továbbra is valamennyire drága kínálattal. Ezzel együtt a megbízható magyar vetőmagot előállító cégek termékei közül bátran választhatunk. Tanácsként ehhez még annyit, hogy a hibrid („F1” jelölésű) magokat, illetve a vegyszerekkel csávázottakat kerüljük el. Előbbi azért fontos, hogy a magfogásnak legyen értelme, utóbbi pedig a biotermelés és a talajélet miatt lényeges (feltéve, hogy ezen elvek számítanak nekünk).

Sokkal jobb módszer azonban, ha ismerősöktől, szomszédoktól, családtagoktól szerzünk be vetőmagot. Ilyenkor a mag mellé hasznos tanácsokat is kapunk, és jó eséllyel már bevált fajták kerülnek a veteményesbe, a magaságyásba vagy az erkélyre.

Utóbbi megoldás közösségi variációja a magbörze, melyről korábban Réthy Kati írt remek cikket a Greendexen. Itt más kertészkedőkkel cserélgethetjük a magjainkat, és szintén remek tanácsokkal gazdagodhatunk. Fontos viszont, hogy ilyen helyre csak saját magot illik vinni, tehát a magfogás csínját-bínját is érdemes elsajátítanunk. Idén lehet, hogy már véget ért a magbörzeszezon, de a szakosított Facebook-csoportokban még biztosan találunk olyat, aki ki tud segíteni néhány különlegesebb paradicsomfajtával, karósbabbal vagy vetőburgonyával.

Mikor kell palántázni?

A nagy kérdés, amire valójában nincs rossz válasz. Sokan április táján már úgy érezhetik, hogy kifutottak az időből, pedig egyáltalán nem. Egyfelől egyre hosszabb a szezon, másrészt megfelelő körülmények között a növények gyorsan behozhatják az esetleges lemaradást. Azt pedig már nem is említem, hogy annak, aki esetleg már most kiültette a januárban indult paprikáit, paradicsomait, kellemetlen meglepetésben lehet része, ha beüt a tavaszi fagy.

Általános szabályként azt lehet mondani, hogy próbáljuk követni a magok csomagolásán található utasításokat. Ha ilyen nincs, mert a magot például cseréltük vagy kaptuk, akkor hagyatkozhatunk a tanácsokra, illetve számolhatunk úgy, hogy nagyjából 6–8 héttel az utolsó fagyok előtt indítsuk a növényünket. Most, április közepe táján ebből már (remélhetőleg) kicsúsztunk, de továbbra is igaz: a növényeknek lesz idejük behozni a lemaradást.

Mit kell palántázni?

Feltehetnénk inkább úgy a kérdést, hogy mit nem kell palántázni, ugyanis egyáltalán nem kell minden növény esetében elvégezni ezt a folyamatot. Egy részüket azért nem palántázzuk, mert nem viselik el az átültetést (ezt lebomló edényekkel, papírpoharakkal vagy akár vécépapír-gurigából készült „cserepecskékkel” meg tudjuk hekkelni), másik részüket azért, mert gyorsan növekednek, így bőven elég szabadföldbe elvetni őket, amikor már megfelelőek a körülmények számukra.

Növények, melyeket egyből helybe vethetünk és nem kell palántáznunk őket:

• vöröshagyma,
• fokhagyma,
• póréhagyma,
• spenót,
• sóska,
• mángold,
• fodros kel,
• bármilyen tépősaláta,
• rukkola,
• retek,
• borsó,
• bab,
• főzőtök,
• uborka,
• kukorica.

Az olyan növényeket viszont, mint a paradicsom vagy a paprika, mindenképp szükséges palántáznunk, hogy legyen elég idejük termést hozni.

Hogyan kell palántázni?

Készítsd elő a termesztőközeget!

A legjobb, ha direkt palántáknak való földdel dolgozunk. Ha nem ezt az opciót választjuk, akkor is érdemes bolti földekkel dolgozni, a kerti talaj ugyanis számos kártevőt, gyommagvat, fertőző összetevőket tartalmazhat.

Lazítsuk fel, morzsoljuk át és nedvesítsük be az ültetőközegünket, mielőtt beletöltjük az edényekbe!

Töltsd fel az edényeket!

Kisebb cserepek, alaposan kimosott kefiresdobozok, de akár tojástartók és vécépapír-gurigák is jelenthetik palántáink számára az első otthont. A boltokban kaphatók speciálisan erre a célra szánt, melegházzá alakítható edényzetek is, melyek szintén hasznosak lehetnek.

Tipp:
Ha nincs speciális melegházedényzetünk, vagy nem szeretnénk venni, akkor a melegházi körülményeket a cserépre húzott zacskóval vagy kilyukasztott műanyag fóliával is biztosíthatjuk.

A cserepeket töltsük fel kb. kétharmadig földdel! Aztán óvatosan ütögessük őket az asztalhoz, hogy a föld némileg leülepedjen bennük! A földet semmiképp ne nyomkodjuk le, mert nem szeretnénk, ha betömörödne!

Jöhetnek a magok

A megfelelő ültetési mélység általában szerepel a magok csomagolásán. Ha ilyenünk nincs, vagy nem tudjuk ezt az adatot, akkor általános szabályként elmondható, hogy a magokat kétszer-háromszor olyan mélyre kell ültetni, mint az átmérőjük. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább kevésbé mélyre ültessük őket!

Az ültetési mélységet egy lyuk mélyítése helyett alakítsuk ki úgy, hogy a magra további nedves földkeveréket teszünk. A folyamat végén mindenféleképp locsoljunk, de ezt ne a kannával tegyük: egy spricnis flakonnal nedvesítsük a talajt!

Címkézzük fel a veteményt!

Végül mindenféleképp jelöljük meg valamilyen módon, hogy melyik konténerbe milyen növényeket ültettünk! Érdemes azt is feljegyezni, mikor történt a magvetés, és előreláthatólag mikor kell majd kiültetnünk a növénykéket a szabadba.

Teendőink a kiültetésig

Idáig volt a szórakozás, a nehéz rész ezután jön. Biztosítanunk kell a megfelelő körülményeket palántáinknak! Az első hajtások 4–14 nap elteltével jelennek meg, ha mindent jól csináltunk. Mi az, amire oda kell figyelnünk?

• Elegendő fény,
• megfelelő hőmérséklet,
• és elegendő nedvesség.

Ennek megfelelően fontos, hogy a cserepeket jól helyezzük el. Keressünk nekik egy világos, meleg, de huzatmentes helyet! Arra is ügyelnünk kell azonban, hogy közvetlen napfény ne érje a konténereket, nehogy megfőjenek a magjaink. Egy árnyékosabb ablakpárkány vagy akár a hűtő teteje (ahol alulról folyamatos a kellemes fűtés a növényeknek) megfelelő hely lehet.

Kövessük nyomon a palánták fejlődését!

A kilyuggatott fóliának (zacskónak, melegházborításnak) addig kell fenn lennie, amíg előbújnak az első hajtások. Először két kis levél jelenik majd meg az aprócska száron, ezek az úgynevezett sziklevelek.

Tipp:
Ha nagyobb konténert használunk, érdemes hasonló növényeket ültetni bele. Erre azért van szükség, mert a fedést általában nem tudjuk külön levenni, a még elő nem bújt magoknak viszont a csírázáshoz szükségük van megfelelő körülményekre.

A palántáknak ezen a ponton szükségük van elegendő fényre, hiszen már beindul a fotoszintézis. A szabadba viszont nem vihetjük ki őket, még a beltéri hőmérséklet az optimális számukra. Ahhoz, hogy igazán életrevaló palántáink legyenek, nem árt egy déli tájolású ablak, ennek hiányában pedig érdemes lehet beszerezni egy alacsony fogyasztású LED-es palántanevelő lámpát.

Figyelj oda a nedvességre!

A palántákra leselkedő egyik legnagyobb veszélyt a talajuk kiszáradása jelenti. Ha a nedvesség nem megfelelő, ez különféle betegségek kialakulásához vezethet, illetve a gombás fertőzés miatt bekövetkező palántadőlést is eredményezheti. Ezért fontos, hogy akár naponta ellenőrizzük a palánták talaját. A túl sok vizet kerüljük el, viszont tartsuk a talajt nedvesen!

Tipp:
Öntözzük alulról a palántákat! Ezzel elkerülhetjük a túlöntözést, és minimalizálhatjuk a nedvkeringéssel kapcsolatos betegségek kialakulását. A legjobb megoldás az, ha nagyjából 15 percre vékony réteg vizet töltünk a palánták alá, majd azt, amit nem szívtak fel, leöntjük.

Tápot csak akkor, ha muszáj!

A palánta fejlődéséhez szükséges tápanyagokat kezdetben a magból, aztán a talajból veszi fel a növény. Általában a palántázási időszakban nem kell kiegészítő tápoldatot használni, de ez függ attól is, hogy milyen ültetőközeget használunk.

Ha tápanyagmentes közegben, például kőzetgyapotból készült ültetőkockában keltek ki a magok, akkor szükség lehet folyékony tápoldat használatára. Ezt azonban ne vigyük túlzásba, mert a túlzott mennyiségű tápanyag árthat a palántának. Elegendő kéthetente alkalmazni.

Ültesd át, ha túl nagyra nőtt!

Ha túl kicsi edénybe ültettük a magokat, előfordulhat, hogy a palánták végső helyükre való kiültetése előtt át kell ültetni őket. Ezzel a gyökereknek nagyobb tér jut a fejlődésre. Átültetéskor már nem kell speciális földkeveréket használni, nyugodtan használjunk általános virágföldet a cserepek feltöltésére!

Egyelni is szükséges

Egyelésnek hívjuk, amikor az egy cserépben növő sok kis palánta egy részét kiszedjük, hogy az erősebbeknek legyen tere növekedni, ne nyomják el egymást. Ezt a műveletet sokan úgy végzik, hogy kihúzgálják a felesleges palántákat, de ennél sokkal célszerűbb tőben levágni őket. Ezzel megelőzhetjük, hogy a kihúzáskor a bennmaradó növények gyökere sérüljön.

Az utolsó lépés a kiültetés előtt: a tréningezés

Szépen cseperedő növényeink a szobai körülményekhez vannak hozzászokva. Itt nincs szél, este nem hűl le a levegő, és esővel sem kell számolni. Ezek igazi sokkhatást jelenthetnek fiatal növényeink számára, így érdemes felkészíteni őket a szabadföldbe való kiköltözésükre.

Edzésük részeként minden nap helyezzük ki őket egyre hosszabb időre egy védettebb, árnyékosabb helyre! Néhány nap múltán már a közvetlen napfényben is tölthetnek néhány órát. Folytassuk ezt a fokozatos felkészítést legalább egy héten keresztül, a végén pedig már akár éjszakára is kint hagyhatjuk őket, ha a hőmérséklet nem esik le túlságosan. Ha az éjszakát is sikerült átvészelniük, akkor a palántáink számára már nem lesz túlzottan megterhelő a kiültetés.

A kiültetés

Jó, ha tisztában vagyunk növényeink igényeivel. Vannak, akik a tűző napot is elviselik, vagy épp szeretik, de vannak olyan növények is, melyek inkább a félárnyékban érzik jól magukat. Ezt mindenképp vegyük figyelembe az ültetési hely megválasztásakor.

Tipp:
Vannak bizonyos növények, melyek képesek a szárukon újabb gyökereket növeszteni. Ilyen például a paradicsom is. Őket ennek megfelelően érdemes úgy elültetni, hogy minél nagyobb szárrész kerüljön a talajba, amely majd később kigyökerezik, és több tápanyaghoz juttatja a növényt.

Az ültetésre válasszunk egy nem túl meleg, lehetőleg felhős napot, hogy a palántákat érő sokkhatást csökkenthessük!