Rágcsálók a ház körül – 1. rész

Magyarországon a rágcsálók rendjébe tartozó mókusfélék, pelefélék, hódfélék, ugróegérfélék, földikutyafélék, hörcsögfélék és egérfélék családjába sorolt emlősök is megtalálhatóak. Ezek közül több faj is előfordulhat a közvetlen környezetünkben, beköltözhetnek a kertünkbe és a házunkba is. Néhányan nem okoznak problémát, mások viszont kártevőknek számítanak, így ellenük szükséges – lehetőleg környezetbarát eszközökkel – védekeznünk. 

Mókusfélék

A mókusfélék közül az európai mókussal (Sciurus vulgaris) találkozhatunk gyakran a kertünkben. A téli álmot alvó, fürge kis rágcsáló körülbelül 20–30 cm hosszú, farkhossza 15–20 cm, színe a környezetétől függ: lombos erdőkben, parkokban vörösesbarna, míg a sötét fenyőerdőkben sötétbarna vagy szinte fekete, a hasa mindig világosabb színű. Gyors, mozgékony kis állat, remekül mászik és ugrik. Bár okozhat károkat – lerághatja a friss rügyeket és hajtásokat, megeheti a madarak tojásait és a kisebb fiókákat –, elpusztítja a kártevő rovarokat, lárvákat, férgeket és csigákat is. Nem szükséges tehát védekezni ellenük. Egyébként védett állat, természetvédelmi értéke 25 000 forint. 

Pelefélék

A pelefélék családjából a nagy pele (Glis glis) élhet leggyakrabban az ember közvetlen környezetében. Nevéhez hűen a legnagyobb méretű pele, testhossza 23–37 cm, farka 10–17 cm. Színe szürke vagy szürkésbarna, hátán sötétebb sávval. A gyümölcsösök kártevőjeként emlegetik, mert bár nem eszik sokat, sok gyümölcsöt megkóstol. Bárhová képes felmászni, gyakran beköltözik a padlásunkra is, így az ott tárolt gyümölcsöket is megdézsmálhatja. Éjszakai állat lévén neszezésével tönkreteheti a pihenésünket is. Védett állat, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Ha padlásunkra beköltözik a pele, csak a befogás jöhet szóba. A boltokban különböző méretű és formájú pelecsapdák kaphatók, de akár házilag is készíthetünk egyet: csupán egy nagyobb méretű cserépre vagy ládára van szükségünk, amelyet kitámasztunk, alá pedig egy darabka gyümölcsöt teszünk csalinak. A pelét mindig csak kesztyűvel fogjuk meg, mert harap! Befogás után az állatot vigyük jó messzire a házunktól, és engedjük szabadon! Megelőzésképpen érdemes a tetőre hajló faágakat levágni, mert a pelék szinte kizárólag a sűrű lombon át közlekednek. Így nem tudnak majd átjutni a tetőnkre.

Kapcsolódó bejegyzések

Fennmaradhat-e az emberiség egy rovarok nélküli világban?

Kárba veszhet 480 millió év rendkívül fontos munkája? Mi lesz velünk rovarok nélkül?

Hörcsögfélék

A hörcsögfélék családjából a mezei hörcsög (Cricetus cricetus), a csalitjáró pocok (Microtus agrestis), a közönséges kószapocok (Arvicola subterraneus) és a mezei pocok (Microtus arvalis) lehet leggyakrabban kertünk és veteményesünk kellemetlen lakója. A mezei hörcsög és a csalitjáró pocok védett státuszú, természetvédelmi értékük 25 000 forint.

A védett mezei hörcsög

A mezei hörcsög viszonylag nagy termetű, testhossza 20–27 cm, zömök testalkatú. Leginkább a ketrecben tartott házi kedvenc színesebb változatára hasonlít. Elsősorban alföldi vidékeken, kertekben és mezőgazdasági területek közelében él. Növényi részekkel, termésekkel, mezőgazdasági és kerti kultúrnövényekkel táplálkozik, kedveli a gabonafélék magvait és a gyümölcsöket is. Téli álmához készülődve akár 10–30 kg mennyiségű magot is felhalmozhat éléskamrájában. Bár tényleg nagy károkat tud okozni a kertünkben, védett állat lévén csak a befogása jöhet szóba. A falánk mezei hörcsög ellen helyezzünk ki megfelelő méretű élve fogó csapdát, majd az ezzel megfogott állatokat szállítsuk el a házunktól messzire, ki a természetbe, és engedjük őket szabadon. 

A védett csalitjáró pocok

A csalitjáró pocok Magyarországon a Dunántúl déli részén él. Megjelenésében hasonló a mezei pocokhoz, de valamivel nagyobb nála. Tápláléka különböző lágy szárú növényekből, gyökerekből, magokból áll, a téli hónapokban a fiatal fák kérgét is megrágcsálja. Mezőgazdasági kárt nem okoz, a facsemeték gyökerének rágcsálása ellen dróthálóval védekezhetünk.

Közönséges kószapocok

A közönséges kószapocok hossza 15–20 cm, farka csupasz és hosszú, körülbelül 10 cm. Bundája barnásfekete, vörhenyes. Családi kötelékben él 3–5 utódjával. Járatait a föld alatt 5–15 cm mélyen készíti, a feleslegessé vált földet a vakjáratok végén kitúrja. A vakondtúráshoz képest kisebb és szabálytalanabb az általa kitúrt földkupac, és általában gyökérmaradványokat látni benne. A különböző családok nem használják egymás járatait, otthonuk területe pedig a túrások alapján könnyen behatárolható. A korábban vízipocok néven is ismert kószapocok mára „elkószált”, és kertekben, gyümölcsösökben nagy károkat okozhat a fák gyökerének megrágásával.

Ellenük legegyszerűbben olyan speciális pocokcsapdával érdemes védekezni, melyet a járatokba kell helyezni, és pár nap alatt az egész családot meg tudjuk vele fogni. Ha több család is él a telkünkön, akkor az egyik család megfogása után öblítsük le a szerkezetet, hogy ne legyenek rajta illatanyagok, és csak ezt követően használjuk újra!

Az aranyos, de fekete öves kártevő, a mezei pocok

A mezei pocok országszerte igen elterjedt, rendkívül szapora állat. Nagyon kis méretű rágcsáló, hossza mindössze 8–10 cm, farka 3–4 mm. Háta és oldala barnásszürke, hasa piszkosfehér, lábai fehérek. Szinte bárhol megtalálható: nyílt területeken, kertekben, réteken, de mocsaras területeken is. Télen pedig behúzódhat a házakba, istállókba is. Egész évben aktív, téli álmot nem alszik, a hótakaró alatt ás hosszú folyosókat. Nagyon szapora, egy évben akár tízszer is ellik, és jellemző rá a gradáció, vagyis a tömegrajzás. Ez azt jelenti, hogy kedvező időjárási körülmények között – általában 3–6 évente – nagyon elszaporodik, majd a mezei pockok tömegesen útra kelnek. A gradáció később magától összeomlik.

Szinte bármilyen növényi anyagot megeszik válogatás nélkül: magvakat, fűféléket, bogyókat, gyümölcsöket, lerágja a fiatal fák kérgét, kirágja a kukoricacsövön a szemeket, az eltárolt terményt is károsíthatja és ürülékével szennyezheti. 

Érdemes nagy hangsúlyt fektetni a megelőzésre, így elejét tudjuk venni a gradációnak is. Bár a talaj forgatása sok szempontból nem előnyös, a pockok 20–30 cm mélyen húzódó járatait és a fészküket így tudjuk legkönnyebben megsemmisíteni, persze akadhatnak mélyebben meghúzódó állatok is. A facsemeték gyökere köré húzzunk védőhálót, az idősebb fák mellől pedig télen rendszeresen takarítsuk el a havat!

A mezei pocok ellen is alkalmazhatunk különböző pocokcsapdákat, vagy a napelemes vakond- és pocokriasztóknak is adhatunk egy esélyt. A csapdák kihelyezésekor viseljünk kesztyűt, mert a pocok orra nagyon jó, megérzi rajta a szagunkat. 

Kapcsolódó bejegyzések

Sürgető a fellépés a hazánkban terjeszkedő hódpatkányok ellen

Megszaporodtak a hazai nutria-észlelések az elmúlt években, de még van esély az állományok felszámolására.

Biológiai és kémiai védekezés

A biológiai védekezés a kiskertekben kutyáink és macskáink segítségére korlátozódik, hiszen valószínűleg kevesen örülnének rókák, borzok, görények és nyestek jelenlétének a ház körül. Lakott területen kívül viszont a vadon élő szőrmés és tollas ragadozók hatékonyan léphetnek fel a pockok ellen, ezért érdemes számukra kedvező feltételeket kialakítani, például T-alakú ülőfákat kihelyezni a ragadozó madarak számára.

Környezetbarát kémiai védekezésként alkalmazhatjuk az elgázosítás módszerét is. Ehhez a borászatban használt kénlapokra lesz szükségünk. Gyújtsuk meg a lapokat, és helyezzük őket a járatokba, majd a kivezető nyílásokat takarjuk be, hogy a füst befelé terjedjen! Hasonlóképpen használhatjuk a természetes ricinusolajat tartalmazó vakondriasztó füstpatront is.

Bolygónk élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.

Kiemelt kép: magro.hu