Három-négy meteorológiai tényezőből látni, hogy itt a klímaváltozás – jelentette ki Áder János Kék Bolygó című podcastjában a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Növénytermesztési-tudományok Intézetének igazgatóhelyettese.
Kovács Gergő Péter elmondta: kijelenthető, hogy az egész bolygót tekintve adott a 1,5 Celsius-fokos felmelegedés az iparosodás előtti időszakhoz képest. Ennek üteme pedig felgyorsult a 2000-es évek eleje óta. Az a kérdés, hogy a Kárpát-medencében miként tudunk alkalmazkodni az itt tapasztalható legalább 2 Celsius-fokos felmelegedéshez. Megjegyezte: teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy ezt az ember okozta, vagy a helyzet a beavatkozása nélkül is kialakult volna.
Áder János volt köztársasági elnök szerint amennyiben a világon egyik percről a másikra mindenütt megszüntetnénk a fosszilis energiahordozók használatát, annak korábbi hatásait még 20–25 év múlva is érezhetnénk. Emlékeztetett arra, hogy a Földön még az ember megjelenése előtt mindkét szélsőségre volt példa: tehát a jég, illetve a szárazság dominanciájára. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke közölte: a mai világunkban a változások üteme az, amire nem találunk példát a földtörténeti korokban.
A korábbi államfő az alkalmazkodás szükséges elemei között kiemelte a vízmegtartást, a kíméletes talajművelést, a stressztűrő növényekre való váltást, a precíziós gazdálkodást, valamint az agrárerdészetet.
Kovács Gergő Péter, a MATE egyetemi docense szerint egyre inkább az aszályos és a szárazodó klimatikus adottságokra kell felkészülni. Az országban mintegy 4,1 millió hektár szántó művelés alatt áll. Óriási fegyverténynek tartaná, ha ezen a területen meg lehetne tartani a talajvizet. A Növénytermesztési-tudományok Intézetének igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy már nem nagyon van belvíz, így – leginkább a szántóföldeken – koncentrálni kell a vízmegtartásra. Ezt nemcsak technológiai úton, hanem tájgazdálkodással is meg lehetne oldani. Az egyik ilyen eszköznek nevezte az elmúlt években elindult „Vizet a tájba” programot. Továbbá nem szabad túlművelni a talajt. „Arra kell összpontosítanunk, hogy minimalizáljuk a talajbolygatást. Ez az egyik legfontosabb, hiszen akárhányszor hozzányúlunk a talajhoz, annyiszor lesz vízveszteség a talajból, illetve szén-dioxid-kibocsátás.”
Áder János úgy véli, hogy amikor sok a csapadék, akkor meg kell fogni a vizet. Részben elindult már, de tovább kell folytatni a csatornák építését, ezenkívül szükség van a régiek karbantartására, valamint ezek összekötésére.
Kovács Gergő Péter kifejtette: nemcsak fajtákra, hanem fajokra is érdemes gondolni, amikor stressztűrő növényekről beszélünk. Olyanokra, amelyek tűrik az egyre szárazabb klímát. Úgy véli, ebben a helyzetben számítani kell némi terméscsökkenésre. Az ipar számára a jövedelmezőség szempontjából is fontos a kiszámíthatóság.
A precíziós gazdálkodásról szólva kijelentette, hogy általa számos adatot össze tudunk gyűjteni, amelyeket fontos döntésekhez használhatunk: ilyenek például a tőszámszabályozás, a hozam- és talajtérképek létrehozása, a növényvédelmi beavatkozás megtervezése, az egyes növények vízszükségletének kiszámítása. Ennek segítségével akár 30–40 százalékkal is csökkenteni lehet a vízfelhasználást. A MATE egyetemi docense hangsúlyozta, hogy a fáknak jobban meg kell jelenniük a szántóföldek környékén, hogy mozaikosabb legyen a táj. Korábban sokkal több mezővédő erdősáv létezett, amelyek óvták a táblákat a magas hőmérséklettől és a szeles időjárástól.
Áder János hozzátette: ha fák és cserjék lesznek ott, akkor a beporzó rovarok száma is növekedhet a környéken. Ez nemcsak szemléletváltást, de beruházást is igényel. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke – megemlítve a kukoricát, a búzát és a napraforgót – új fajták megjelenéséről kérdezte a szakembert.
Kovács Gergő Péter szerint a három említett növény vetésforgóban megmarad, de új növények is megjelennek mellettük, amit növényvédelmi szempontból nagyon jónak tart. Továbbá a vetésszerkezetbe jobban integrálni kell a takarónövényeket, például a mulcsot. A Növénytermesztési-tudományok Intézetének igazgatóhelyettese elmondta, hogy ugyan a kalászos őszi búza nem tűnik el a területekről, ezzel együtt az alföldi régióban stabilabb gazdálkodás felé kell elindulni. A kukoricának ugyanakkor csökken a termőterülete, de az sem tűnik el, a termésátlagok viszont csökkenhetnek. „Érzékelni kell, hogy amit eddig csináltunk, az most már nem működhet.” El kell eldönteni, hogy melyik táblában mit termesszenek.
A MATE egyetemi docense a klímaváltozás egyik nyertes növényének tartja a napraforgót, amelynek a termőterülete folyamatosan növekszik. Növényvédelme megoldott, ha azonban nincs elegendő csapadék, akkor ez is kiég. A cirokról mint „csodanövényről” azt gondolja, hogy jobban bekerülhet a vetésforgóba, de nem váltja le a kukoricát. Áder János szerint a cirok termesztése révén a gazda több lábon állhat.
Kovács Gergő Péter a termeszthető régi új növények közé sorolta a kölest, az amaránt, a pohánkát, amelyek tőlünk délebbre is jelen vannak, de részei a magyar gasztronómiának, illetve a magyar népmesei irodalomban is fellelhetőek. Hozzátette: ehhez meg kell teremteni a feldolgozókapacitást, és fel kell kutatni a felvevőpiacot, az értékesítési útvonalakat.
A beszélgetés teljes terjedelmében az alábbi videón tekinthető meg:
(Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány)
Fotók: Canva