Manapság gyakran találkozunk faültetési projektekkel, melyek elsődleges célja a szén-dioxid-kibocsátás ellensúlyozása. A kezdeményezés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, illetve a szén-dioxid tárolásának növelését célozza például földterületek helyreállítása vagy fák ültetése révén. Ezzel a máshol keletkező kibocsátást igyekeznek kompenzálni.
Kapcsolódó bejegyzések
A faültetés önmagában nem csodaszer
A közelmúltban több tanulmány is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a nagyszabású faültetési programok gyakran nem olyan eredménnyel végződtek, mint ami az eredeti célok között szerepelt. Néha valójában akár több kárt is okoztak, mint amennyi hasznuk volt. A kérdés azért nagyon aktuális, mert a nagy cégek, és a politika világszerte nagyszabású PR események formájában számol […]
Az erdőtelepítés kulcsfontosságú
A Nature Conservancy becslése szerint a „természetes éghajlati megoldások” – például a rossz minőségű talajok helyreállítása, a vizes élőhelyek védelme és az új erdők telepítése – a szükséges szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének közel 40 százalékát teljesíthetnék ahhoz, hogy a világ a „2 °C-os pályán” maradjon, ami szükséges az éghajlati válság túléléséhez. Fontos lenne helyreállítani az erdőket azért is, mert rohamos tempóban irtjuk erdeinket. Tavaly például legalább 42 ezer négyzetkilométernyi, azaz közel fél Magyarország területű erdő pusztult el a legfontosabb trópusi régiókban. Az erdők évente körülbelül 2,6 milliárd tonna szén-dioxidot kötnek meg. Ez a fosszilis energiahordozók égetéséből származó szén-dioxid egyharmada.
A faültetési trendek nyomában
Az elmúlt években hatalmas faültetési projektek indultak. Ezek politikailag népszerűek, médiabarátok és gyakran elképesztő számokat takarnak. Etiópia 2019-ben azt állította, hogy kevesebb mint 12 óra alatt 350 millió facsemetét ültetett el, megdöntve ezzel az egy nap alatt elültetett fák világrekordját. 2014-ben Pakisztán egyik tartománya „Billion Tree Tsunami” elnevezésű faültetési projektet indított, amelyet aztán 2018-ban országos „10 billion Tree Tsunami” projektté bővítettek. Kína 2050-ig 35 millió hektár erdőt akar ültetni északi száraz területein, hogy egy Németország méretű úgynevezett Nagy Zöld Fal jöjjön létre. A fosszilistüzelőanyag-kolosszus Shell szerint 700 millió hektár erdőt kell ültetni ebben az évszázadban ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C alatt tartsuk – ez a terület épphogy kisebb Brazíliánál.
A faültetési projektekben mind magánemberek, mind cégek részvételével számszerűsíthető eredményeket lehet elérni. Léteznek olyan reklámok, illetve alkalmazások (Treeapp, Tree-nation, Treedom), amelyek segítségével egy gombnyomás által egy-egy fa elültetésére van lehetőségünk szénlábnyomunk néminemű kompenzálására. Az ilyen projektekkel kapcsolatban azonban olykor felvetődik egy alapvető probléma, melyet célszerű körüljárnunk.
Az eredményesség szempontjai
A baj az, hogy az erdőtelepítési projektek sikermutatójának gyakran az elültetett fák számát tekintik. A fákat viszonylag könnyű megszámolni, és ha megfelelő helyre ültetik őket, akkor a helyreállítást sikeresnek mondják. Az igazán eredményes, az ökológiai sokféleséget is figyelembe vevő erdőtelepítés azonban több száz évig tart! Ennyi időbe telik ugyanis, mire egészséges, felnőtt fákból álló erdők jönnek létre. (Korábban írtunk arról, miért jelentősebb a nagy és idős fák szénmegkötése.) A Budapest Főkert is 5 évig gondoz minden elültetett fát, hogy kellően megerősödjenek, és életképessé váljanak. Ráadásul a több millió fa elültetését teljesítő projektek néha azzal végződnek, hogy a fák többsége elpusztul. Az is előfordul, hogy más fajok elpusztítása miatt monokultúrák alakulnak ki az igazi, biodiverz erdő helyén. Egy 2020-as tanulmány kapcsán határozottan állítható, hogy az olyan erdők, amelyeket biológiai sokféleség jellemez, sokkal hatékonyabban kötik meg és tárolják a szenet, mint azok az erdők, ahol csupán pár fafajta dominál.
Sok projekt éppen azért bukik meg, mert nem a megfelelő fákat választják, esetleg túl kevés fafajtát ültetnek, vagy nem figyelik és gondozzák elég hosszú ideig az új erdőket. A sikeres erdőfelújítási projektek hosszú távú megközelítést alkalmaznak a meglévő erdőkkel való összehasonlítás, valamint a társadalmi költségek és előnyök mérése révén.
A fák összeírása nem mond semmit az ökoszisztéma, a talaj, a rovar-, a madár- vagy az emlőspopuláció egészségéről. A helyi közösségek gazdasági lehetőségeinek csökkenéséről vagy növekedéséről, egészségi állapotáról vagy mentális jóllétéről sem tudunk meg többet. Új intézkedésekre van szükségünk a projektek értékeléséhez, de egyik lehetséges megközelítés sem olyan egyszerű, a finanszírozóknak nem magyarázható el olyan könnyen, mint a fák összeírása.
Globális szemlélet
A trópusi erdők megőrzésére irányuló programok eddig viszonylag kevés sikerrel jártak. Ez alól talán India az egyedüli kivétel, ahol az erdőterület stabilizálódott. Ez nem azt jelenti, hogy az eredeti erdők területe nem csökken, hanem csak azt, hogy a telepített és helyreállított terület eléri a kiirtott terület nagyságát. Ugyanakkor ha egy új erdő telepítése kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint korábban az eredeti erdőé, a terület nettó szén-dioxid-kibocsátónak minősül. Míg Brazíliában az utóbbi években csökkent az erdőirtás mértéke, addig például Peru amazóniai erdőiben jelentősen nőtt. Ezért a Párizsi Megállapodás részét képező REDD+ mechanizmus létrehozása rendkívül fontos globális kezdeményezés. E mechanizmus keretében a nagy kiterjedésű, főként trópusi erdőkkel borított fejlődő országok pénzügyi támogatást kaphatnak gazdaságuk fejlesztéséhez, ha bizonyítani tudják az országon belüli erdőirtás csökkentését, és megfelelnek a rájuk vonatkozó feltételeknek.
Hazai vonatkozások
Magyarországon szerencsére a fentiekhez hasonló problémák kevésbé vetődhetnek fel. Az erdőtörvény eleve gátat szab az erdőirtásnak, ezért legfeljebb elvétve irtják az erdőket. Elsősorban azok az erdők, erdőfoltok vagy fasorok kerülhetnek veszélybe, amelyek magántulajdonba kerültek, s amelyeket tulajdonosuk a törvényeket nem tisztelve felújítás nélkül kitermel. Magyarországon inkább a faültetési programok terjedtek el (például a 10 millió fa program), illetve cégek is ültetnek fákat csapatépítés keretében. Ezek esetében fontos odafigyelni arra, hogy az ültetés után is gondozzák a fákat, és az elültetett fák az adott terület fafajtáival azonosak legyenek. Ha utcai faültetésről van szó, akkor további szempontok is érvénybe lépnek, mint például az utcakép, illetve a környező növényzet jellege.
Láthatjuk tehát, hogy az eredményes erdőtelepítés jóval több, mint fák ültetése. Nagyon fontos az adott ökoszisztémát megvizsgálni, az erdők funkcióit felmérni és a biodiverzitást előtérbe helyezve visszaállítani az eredeti erdőtípust.
Fotók: canva.com
