Nemzetközi kutatók – köztük a Senckenberg Természeti Múzeum munkatársa, Dr. Adrienne Jochum – új szárazföldi csigafajt fedeztek fel egy körülbelül 99 millió éves borostyándarabban. A csigahéjon rövid, sörteszerű szőrök találhatók, amelyek a szegély mentén helyezkednek el. A Cretaceous Research folyóiratban megjelent tanulmányban a vezető szerző, Dr. Jean-Michel Bichain, a franciaországi colmari Természettudományi és Néprajzi Múzeum munkatársa vezette csapat arra a következtetésre jutott, hogy a szőrszálak jelenléte evolúciós előnyt jelenthetett a puhatestűeknek.
A mindössze 150-200 mikrométer hosszúságú finom szőrszálakat az újonnan felfedezett Archaeocyclotus brevivillosus sp. nov. csigafaj héján észlelték klasszikus mikroszkóppal és 3D röntgen mikroszámítógépes tomográfia segítségével.
„Ez már a hatodik szőrös héjú Cyclophoridae faj, a trópusi szárazföldi csigák egy csoportja, amelyet eddig találtak, mezozoikum-i borostyánban van és körülbelül 99 millió éves” – magyarázza Dr. Adrienne Jochum, a Senckenberg Kutatóintézet, a frankfurti és a berni Természettudományi Múzeum munkatársa. Dr. Jochum elmagyarázta, hogy „Nem ritka, hogy a kövületek és a mai szárazföldi csigák héját gerincek, szőrszálak, csomók vagy redők díszítikm azonban az ilyen „díszítés” kialakulása még mindig összetett folyamat, amely általában nem céltalanul történik.”
A csigaházon lévő szőrszálakat a legfelső fehérjeszerű héjréteg (periostracum) alkotja. A szőrös kagylók a szárazföldi csigák több családjából ismertek, köztük az erdei csigákból vagy a Polygyridae csigákból, ami arra utal, hogy a szárazföldi csigák evolúciója során többször is előfordult a szőrösség, még olyan csoportokban is, amelyek csak távoli rokonságban álltak egymással.
„Az új faj, az Archaeocyclotus brevivillosus, a burmai Hukawng-völgy krétakori borostyánbányájából származik, ahonnan 2017 előtt gyűjtötték. A fosszilis csiga 26,5 milliméter hosszú, 21 milliméter széles és 9 milliméter magas. A héj külső szélét rövid szőrszálak szegélyezik, amelyek a kagylónyílás körül csoportosulnak. Neve a latin brevis (rövid vagy kicsi) és villōsus (szőrös vagy bozontos) szavakból származik” – mondja Jochum az állatról.
A Cyclophoridae családnak összesen nyolc faját találták meg a burmai borostyánból, és közülük hat sörtés kagylót tartalmazott. A tudósok úgy vélik, hogy ez nem véletlen, azt feltételezik, hogy a szőrösség evolúciós előnyt jelentett a csigáknak.
Például a szőrszálak javíthatják az állatok azon képességét, hogy jobban megtapadjanak a növények száraiban vagy leveleiben – amit a mai csigáknál is megfigyeltek már. A csigák hőszabályozásában is szerepet játszhattak azáltal, hogy kevéske vizet engedtek be, a cseppek a héjhoz tapadtak, ezáltal pedig „légkondicionálóként” szolgáltak. Vagy akár megóvhatták a csigaházat attól, hogy az erősen savas talaj és az ősi trópusi erdő aljzata miatt korrodálódjon. A sörték álcázásként is szolgálhattak, vagy megvédhették a csigát a lesben álló madarak vagy a talajragadozók közvetlen támadásától. Végül pedig az nem zárható ki, hogy a szőrszálak előnyt jelentettek a szexuális szelekcióban
– összegzi Jochum a szőrszálak lehetséges előnyeit a csigák számára.
(Forrás: phys.org)https://phys.org/news/2022-10-hairy-snail-million-year-old-amber.html
