Folytatódott a világ olajkeresletének erősödése júniusban, ami a fenntarthatósághoz vezető út és a valóság közötti szakadék szélesedését is jelzi. Az olaj- és üzemanyagárak emelkedésével kísért fellendülés viszont lendületet adhat a zöldenergiákra való átállásnak.
Az idei első nyári hónapban a globális olajkereslet 3,2 millió hordó/nappal 96,8 millióra emelkedett a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint. Ez már csak körülbelül 3 százalékkal marad el a 2019-es rekordév júniusi adatától. Ha a meglepően gyors növekedési trend folytatódik, jövőre nemcsak, hogy eléri a járvány előtti szintet, de már több mint 10 százalékkal magasabb is lesz, mint a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez kívánatosnak tartott felhasználás.
Kapcsolódó bejegyzések
Felemás, de nagyon fontos: itt az új EU-s klímacsomag
Szerdán mutatta be átfogó klímavédelmi javaslatcsomagját az Európai Bizottság, mellyel azt célozza, hogy 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkentse.
Még nem vagyunk túl a tetőzésen
Sőt a mostani trend arra utal, hogy a kormányok által eddig tett ígéreteket sem sikerül betartani, amelyek egyébként még messze nem elegendőek a klímacél eléréséhez. A bejelentett ígéretek alapján ugyanis többé már a 2019-es történelmi csúcsot (99,7 millió hordó/nap) sem érné el a globális olajfogyasztás. Ma nemhogy azt nehéz elképzelni, hogy az évtized végére sikerül majd elérni a klímacél teljesítéséhez szükséges szintet, de még azt is, hogy 2022 végén – legkésőbb 2023-ban – nem születik új historikus olajkeresleti rekord – hívja fel a figyelmet jegyzetében Edoardo Campanella, az UniCredit elemzője.
Az IEA meghatározónak tekinthető jelentése szerint ahhoz, hogy az évszázad közepéig világszinten el lehessen érni a karbonsemlegesség állapotát, 2050-ig évente átlagosan 4 százalékkal 24 millió hordó/nap szintre kellene mérsékelni az olajkeresletet. Három évtized alatt tehát a koronavírus-járvány előttinek körülbelül a negyedére kellene visszaszorítani. Ehhez 2030-ig 72 millió hordó/nap szintre – vagyis a 2020-as évtizedben évi átlag 2,6 százalékkal – lenne szükséges visszafogni az olajkeresletet.
A világ olajkereslete 2020-ban a járványhatás – a gazdasági aktivitás és a mobilitás visszaesése – miatt közel 9 százalékkal 91 millió hordó/napra zuhant vissza, de idén már 5,4 millió, 2022-ben pedig újabb 3 millió hordó/nap mennyiséggel 99,4 millió hordó/napra emelkedik az IEA prognózisa alapján. Mivel ezek az adatok az éves átlagra vonatkoznak, 2022 végére ennél is magasabb, várhatóan 100 millió hordó/nap feletti érték alakulhat ki. Eszerint már az évtized első két évében „sikerülhet” tetemes hátrányt összeszedni a klímasemlegességi forgatókönyvben foglaltakhoz képest. Ez azt is jelentené, hogy a következő években még radikálisabb kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket kellene tenni a klímakatasztrófa elkerülése érdekében.
Tartós fordulat az olajfogyasztásban egyelőre a távolabbi években sem várható. A világ olajkereslete még legalább 2026-ig tovább nőhet az IEA szerint, és ekkor már több mint 4 százalékkal lehet majd nagyobb, mint 2019-ben. A növekvő olajfogyasztás pedig óhatatlanul magasabb emisszióhoz vezet.
Rövidtávon a zöld átállás is fokozza a keresletet
Az olajszomj alakulása regionálisan jókora eltéréseket mutat majd a jövőben is, az energiaátmenet egyéb területeihez hasonlóan. A fejlett gazdaságú (OECD) országokban a kereslet 2022-ben már a 2019-es csúcs alatt stabilizálódik köszönhetően részben a távmunkának, az elektromos autók terjedésének és a belsőégésű motorral felszerelt autók javuló üzemanyag-hatékonyságának. Ezzel szemben a világ többi részének olajkereslete 2022-ben már jócskán meghaladhatja a 2019-es értéket, melynek zöme Ázsiában realizálódhat. Ráadásul a prognosztizált növekedés üteme még nagyobb lenne, ha az oltási kampány nem lenne ilyen lassú ezekben az országokban, valamint nem erősödne a koronavírus delta variánsa által okozott bizonytalanság.
Bár a vírust – remélhetőleg tartósan – sikerült visszaszorítani, az olajfogyasztás növekedéséhez a pandémia miatt az általános életvitelben bekövetkezett változások továbbra is hozzájárulnak. Az emberek jó része a megszokottnál többet költ otthoni életére, ami fellendülést hozott a fizikai javak kereskedelmében. Ez pedig minimum két irányból fokozta a keresletet: a műanyagipar bővülő nyersanyagigénye és a szállítási ágazat emelkedő üzemanyagigénye felől. Ennek nem mond ellent, hogy közben a személyautók használata is fellendülést mutat, amit a hazai benzinértékesítés erősödése is igazol. A repülőgép-üzemanyagok és a benzin iránti globális kereslet még így sem érte el a járvány előtti szintet, ami jelentős növekedési tartalékot sejtet.
Paradox módon rövid távon az ambiciózus klímatervek megvalósítása is járhat azzal a nem kívánt következménnyel, hogy fokozódik az olaj iránti kereslet. A zöldgazdaság alapjainak lerakásához elengedhetetlen beruházási projektek energiaigényét ugyanis ma még nagyrészt fosszilis energiahordozókkal kell kielégíteni. Az összefüggés viszont fordítva is igaz: az olaj iránti kereslet megugrása, majd az árak emelkedése végső soron hozzájárul a zöld átmenet gyorsításához.
Magas olajárak = gyorsuló energiaátmenet
Az olajpiaci kereslet és kínálat jellemzően több ok miatt sincs szinkronban egymással. Az árak ciklikus hullámzása pedig jól jelzi az alul- vagy túlkínálatos időszakokat. Hosszabb távra rendkívül nehéz előre jelezni az árak várható alakulását. Az mindenesetre megállapítható, hogy egy bizonyos szint felett a magas olaj- és üzemanyagárak már a keresletük csökkentésének irányába hatnak, és támogatják például az elektromos autók terjedését. Ez a jelenleg 70 dollár feletti világpiaci olajárakról és a sok országban, így Magyarországon is tapasztalható rekordmagas üzemanyagárakról már feltétlenül elmondható.
Az előrejelzések pedig további emelkedést valószínűsítenek. A Goldman Sachs 2021 harmadik negyedévére 80 dollár feletti átlagos árat (Brent, vagyis irányadó északi-tengeri nyersolajárat) vár. A JP Morgan szerint ezt a szintet az idei utolsó negyedévben éri el az árfolyam. A Bank of America elemzői arra számítanak, hogy 2022 nyarán a hordónkénti ár eléri majd a 100 dollárt. A világ három legnagyobb stratégiai tanácsadó cégének egyike, a Boston Consulting Group szakértői úgy vélik, hogy az olajárak fellendülése – ha ez egyáltalán megtörténik – az utolsó lehet a történelemben. A várakozásaik alapján legfeljebb 18 hónapos boom szerintük elősegítené az éghajlatváltozás elleni küzdelmet azáltal, hogy meggyorsítaná a fosszilis tüzelőanyagokról való átállást, különösen a jelentős olajimportra szoruló országokban.
Ez az átállás a közlekedési szektorban már most gyorsabb a korábban vártnál. Az Ernst & Young mesterséges intelligenciával végzett kutatása szerint az elektromos autók globális eladásai az eddig véltnél öt évvel korábban, már 2033-ban felülmúlhatják a belsőégésű motorral felszerelt modellekéit, melyek részaránya az új autók piacán 2045-ben már majdnem 1 százalék lesz. Európában már 2028-ban több villanyautót adhatnak el, mint benzin- és dízelüzeműt, amit elősegíthet a minap az Európai Bizottság által elfogadott klímaügyi javaslatcsomag is. Az ebben rögzített, személygépkocsikra és kisteherautókra vonatkozó emissziós szabályok előírják, hogy 2030-ra az átlagos kibocsátás 55, 2035-re pedig 100 százalékkal csökkenjen a 2021-es adatokhoz képest. Ennek eredményeként az EU-ban 2035-től nyilvántartásba vett valamennyi új személyautó kibocsátásmentes lesz.
Kapcsolódó bejegyzések
Mindent összevetve jóval kisebb az elektromos autók környezeti terhelése, mint a benzineseké
Transport & Environment (T&E) tanulmánya szerint a fosszilis tüzelőanyaggal működő autók több százszor nagyobb mennyiségű nyersanyagot pazarolnak el, mint az elektromos megfelelőik akkumlátorai. Az elektromos autókban használt lítium-ion akkumulátor életciklusa során csupán 30 kg a nyersanyag veszteség, ha figyelembe veszik az újrahasznosítást, szemben a 17 000 liter olajjal, amit a hagyományos autókban használnak el.
Kibocsátáscsökkentés minden eszközzel
Klímaszempontból az ismét robusztus olajkereslet egyértelműen hatalmas kihívást jelent. Az eddig világszerte bejelentett kormányzati ígéretek az IEA szerint mindössze körülbelül 30 százalékos globális emissziócsökkentést tesznek lehetővé 2050-ig, miközben a cél a közel 100 százalék. Ehhez a kormányoknak minden lehetséges politikai eszközt be kell vetniük. A támogatásoktól az adókon át az olyan egyéb szabályozásokig, mint például a zöld kereskedelmi standardok. A fejlett gazdaságoknak a világ más részein is elő kell segíteniük a zöld átmenetet, megkönnyítve a zöld technológiákhoz való hozzáférést az elmaradott gazdaságok számára is. A cél érdekében természetesen a cégeknek és a fogyasztóknak is nagyobb szerepet kellene vállalniuk, szokásaikat a korábbinál jóval fenntarthatóbb alapokra helyezve.
Fotók: canva.com
