Előző anyagunkban körbejártuk a növényi húsok környezetre és egészségre gyakorolt hatását, és pár érdekes, talán meglepő adatot is mutattunk a növényi hamburgerek szén-dioxid-egyenértékét illetően. Ezúttal megvizsgáljuk a növényi étrend más alappilléreit is a klímavédelem szempontjából.
Anglia a vegánok fellegvára
Amerikában és az öreg kontinensen is egyre emelkedik a részben vagy teljesen növényi étrendet választó emberek száma. Az Egyesült Királyság ebben is kiemelkedik, ugyanis itt él a legnagyobb vegán közösség. A vegánok száma rohamosan növekszik, hiszen 2006-ban még csak 150 ezren voltak, a 2018-as adatok szerint pedig már 600 ezer tagot számlál a táboruk.
Miért lesz valaki vegán?
A BBC tette fel a kérdést, így az eredmény elsősorban az angolok véleményét tükrözi. Hasonló irányt mutat azonban a kontinens többi országa is. Angliára nyugodtan tekinthetünk lakmuszpapírként, hiszen az étkezési trendekben általában elöl járnak. Gondoljunk csak bele: a televíziós szakácsok és a sztárséfek is innen indultak!
A növényi étrendre leginkább a fiatal nők nyitottak, mára ők adják a vegánok magját. (Az Egyesült Királyságban élő 16 és 24 év közöttiek körében már 20%-os a vegánok aránya.)
Felmérték, hogy miért választják egyre többen a vegán, illetve a kevesebb húst tartalmazó étrendet. A magyarázatokban volt némi eltérés a két tábor között. A vegánok elsődleges indoka az állatok és a környezet védelme, és csak harmadik helyen áll a saját egészségük. A kevesebb húst fogyasztók pedig leginkább az egészségük és az alakjuk miatt választották ezt az étrendet.
Angliából származik a 2014-ben indult veganuár mozgalma is, amelybe idén kollégánk is belevetette magát! A mozgalomban 2021-ben már több mint félmillióan vettek rész világszerte. Oxfordi kutatók kiszámolták, hogy ha a résztvevők közül mindenki tartja a fogadalmát, akkor ez annyi ÜHG-t spórol meg a Földnek, mintha 200 ezer autót vontunk volna ki az utakról, vagy 600 ezer London–Berlin járatot töröltek volna. Szép számok ezek! Az is impozáns elképzelés, hogy ha a világon mindenki egy csettintésre vegán lenne, akkor elvileg 70%-kal csökkenne az élelmezéshez köthető szén-dioxid-kibocsátás.
Ezek a statisztikák persze jól mutatnak, mégis érdemesebb reálisabban gondolkodni, hiszen semmi sem teljesen fekete vagy fehér. Lehet úgy vegánnak lenni, hogy közben egészségtelenül étkezünk, és bizony a növényi ételek között is vannak olyanok, amelyek károsak a környezetre.
Mik a mumusok a vegán étrendben?
Növényi és növényi étrend között is nagy különbségek vannak, ha a karbonlábnyom oldaláról közelítünk. Egy olasz tanulmányban, amely vegánokkal folytatott kísérletről számolt be, kiderült, hogy két szereplő étrendje kimagasló karbonlábnyommal járt, ugyanis ők egész évben főként csak gyümölcsöt fogyasztottak. (Lelövöm a poént: ez a tanulmány is rámutatott, hogy a húsmentes étrend összességében kedvezőbb a bolygónak.)
Télen a trópusi gyümölcsök legtöbbször Európán kívülről érkeznek hozzánk, és amíg a citrusféléknél és a banánnál bizonyos szerekkel elérhető, hogy kibírják a hajón való utaztatást, addig a romlandó zamatos finomságokat repülővel kell szállítani. Egy hajóval szállított gyümölcs utaztatása karbonlábnyomának 10%-át teszi ki, de ha ez repülővel történik, akkor már 90%-nál tart a logisztikai környezetterhelés. (Ha már a szállításról van szó, hasznos tudni, hogy bizonyos esetekben az itthoni fűtött üvegházakban termelt zöldségek nagyobb terhet jelentenek, mint például egy spanyol vagy egy görög szabadföldes termék.)
Az angolok kedvence, a lédús spárga büszkélkedik a legmagasabb egységnyi szén-dioxid-kibocsátással (5,3 kg CO2e egy kilogramm terményre vetítve), amiről főként a szállítása tehet. Összehasonlításként a csirkehús esetében 3,2 kg CO2e-gel, a sertésében 6 kg CO2e-gel kell számolni.
Az avokádó és a mangó
Néhány divatos trópusi gyümölcs kiemelkedő vízigényű. Ilyen az avokádó és a mangó. Az avokádó kartelektől és vízlopástól sem mentes hátteréről már egyszer részletekbe menően értekeztünk. Egy kilogramm avokádó termesztéséhez körülbelül 834 liter víz szükséges, a mangóéhoz pedig 686 liter. Összesítve a hozzánk importált avokádó lábnyoma 2,2 kg CO2e, a mangóé pedig 4,4 kg CO2e. Tehát egy lédús mangó nagyobb teher a környezet számára, mint egy csirkemell.
A finom csonthéjasokra is tessék figyelni!
A mandula, a dió és a kesudió nagyüzemi termesztése is vízigényes. A becslések szerint több mint 4000 liter vizet igényel minden megvásárolt kiló dióféle. Szén-dioxid-kibocsátásban (4,99 kg CO2e-gel) is a kesu a negatív győztes.
Gomba a fűtött pincékből
Nincsen teljes konszenzus a gombát illetően, vannak, akik ragadozóknak tartják, azonban ezzel együtt is a növényi étrend alapja. A gomba abból a szempontból kedvező növény, hogy kevés vizet igényel, és más mezőgazdasági hulladékokból származik a termőtalaja. A probléma itt is a fűtési igénye, mivel egyes gombafajták 62 °C-on termeszthetők, ami 3 kg-ra emeli a szén-dioxid-egyenértékét.
Az erdőirtás fő felelősei: a szója- és a pálmaolaj
A szója rendkívül sokoldalú növényi adalékanyag és fehérjeforrás. A WWF szerint azonban a marhatenyésztés után másodikként a szója felel az erdőirtásért. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy szintén a WWF szerint a megtermelt szójának csupán 6%-át fogyasztjuk közvetlenül mi, emberek. A szója túlnyomó részét állati takarmányozásra fordítják.
Elméletileg nem lenne probléma a pálmaolajjal sem, de mivel ez is sokféleképpen felhasználható élelmiszer, hatalmas mennyiségben termesztik. Egy átlagos fogyasztó bevásárlókosarában lévő termékek akár 50%-ában is lehet pálmaolaj.
Termesztése pedig folyamatosan bővül, 2024-re 107,6 millió tonnára emelkedhet az előállított pálmaolaj mennyisége. Fő termőterülete Indonézia, ahol az esőerdőből veszik el a mezőgazdasági területet, aminek következtében 2001 és 2018 között 25,6 millió hektáron irtották ki az erdőt. (Ez nagyjából akkora terület, mint Új-Zéland.)
Ne menjen el a kedved a sok negatív adat miatt!
A sok negatív adat láttán könnyen keletkezhet az a tévhit, hogy minden egyes falat étellel romboljuk a Földünket. Szerencsére már sok igen klímabarát élelmiszer is létezik, melyekkel változatossá tudjuk tenni az étkezéseinket. Ezek közé elsősorban az otthon nevelt, háztáji tejelők, baromfik tartoznak.
De a hüvelyesek is – mint a lencse, a bab, a borsó – rendkívül jó fehérjeforrások, tehát értékes gabonafélékkel is körül vagyunk véve. 100 gramm hajdina 5 gramm fehérjét, a zab pedig 10 grammot tartalmaz. Ezek az ételek pedig szerencsére hazai környezetben is megtermelhetők.
Ha télen is kívánjuk a vitamindús zöldségeket, de nem akarjuk, hogy a reggelink átutazza a fél világot, tökéletes választás a csíráztatás. A már említett itthon termesztett magokból – fillérekből – valódi tápanyagforrást állíthatunk elő, amely szendvics vagy köret alapja is lehet.
Régi bevált házi tartósítási módszerekkel a nyári időszak terméseit télen is élvezhetjük. Ilyen a savanyítás és a fermentálás. Az így eltehető zöldségek palettája rendkívül széles. Az eljárások előnye a befőzéssel szemben az, hogy az összes vitamin a zöldségekben marad. Ha már az egészséges tartósításról beszéltünk, érdemes megemlíteni az akár hungarikumnak is nevezhető gyorsfagyasztási (mirelit) technikát.
Nehéz volna felsorolni az összes okos, ugyanakkor egyszerű technikát, melyekkel az étkezésünket megreformálhatjuk, de ha továbbiak is érdekelnek, kövesd a Greendex-et!