A klímaváltozás fokozódásával párhuzamos folyamatok veszélybe sodorhatják napjaink — vírus előtti — turizmusának számos ikonikus célpontját, melyek egyben a Világörökség részét is képezik.
Az IPCC jelentése szerint a következő harminc évben a Velencét elöntő árvizek fokozódni fognak, az Adriai-tenger vízszintemelkedésével pedig az évszázad végén, várhatóan 5 havonta következik majd be olyan fokú árvíz, mely korábban 100 évente egyszer ostromolta a várost.
Velence azonban nem az egyetlen kulturális helyszín, melyet a pusztulás fenyeget, és a szakértők igen borúlátóak a jövővel kapcsolatban, illetve egyetértenek abban, hogy a kérdéses helyeket örökre megvédeni lehetetlen lesz.
A veszélyeztetett helyszínek közt nem csak évszázados emlékek szerepelnek, egyformán bajba fog kerülni Velence mellet a New York-i Szabadságszobor, vagy a Sydneyi Operaház is.
Az árvízvédelmi megoldások csak ideig-óráig nyújthatnak majd megoldást, egyes helyszíneken pedig csak olyan megoldások képzelhetők el, melyek a védett helyszínek látható megváltoztatásával járnak együtt.
Erin Seekamp, az Észak-Karolinai Állami Egyetem professzora szerint újfajta megközelítésre van szükség a kulturális örökségek védelmének területén. Elképzelése szerint a reziliencia ökológiai struktúrái mentén kell gondolkodnunk az örökségi helyszínek védelméről, és az adaptációhoz új, kreatív megoldásokat kell találnunk, még ha ezek a klasszikus örökségvédelem fogalmával némileg ellentétesek is.
Forrás: ecowatch.com
