Ha vágysz egy saját konyhakertre, de félsz tapasztalat nélkül belevágni, esetleg a terep- vagy talajviszonyok nem teszik lehetővé a szabadföldi termesztést, akkor a magaságyást neked találták ki. A segítségével olyan könnyen karbantartható, bőtermő biológiai kiskertet alakíthatunk ki, amely akár városi környezetben is megállja a helyét, és öröm benne a munka. A magaságyás változatosan kivitelezhető attól függően, milyen szempontokat szeretnénk elsődlegesen érvényesíteni. Amennyiben csak a vetemény a lényeg, úgy költséghatékony megoldások közül is választhatunk, de ha az esztétikum is számít, ez esetben olyan dekoratív ágyásokat, ágyásrendszereket is építhetünk, amelyek kertünk ékei lehetnek. Előző cikkünkben végigvettük az ágyások szerkezeti kivitelezésének lehetőségeit, most pedig bemutatjuk a telepítés szükséges lépéseit.

A helyszín kiválasztása: legyen elérhető közelségben, jól megközelíthető helyen!

A veteményesben eltöltött idő feltölt, legyen szó akár csupán napi párperces tevékenységről. Bár elsőre megmosolyogtatónak tűnhet, de valójában az egyik legfontosabb szempont, hogy épp ezért „testközelben” tartsuk konyhakertünket, mert így nagyobb eséllyel és kedvvel fogunk tevékenykedni benne. Ha nagyobbacska telekkel rendelkezünk, semmi esetre se űzzük a kert végébe ágyásainkat, amerre amúgy nem vinne az utunk! A házi veteményeskert nagy előnye, hogy frissen fogyaszthatjuk zöldségeinket, így akár naponta többször is megfordulhatunk a környékén egy kis csemegézésre.

Kapcsolódó bejegyzések

Mélymulcs: hogyan csináljuk, miért jó?

Ha jól végezzük a mulcsolást, védi a földünket a fagytól, a szárazságtól, a gyomoktól, és tápanyagot is biztosít.

Azon túl, hogy közel legyen a konyhához, fontos, hogy ágyásaink minden évszakban jól megközelíthetők legyenek, és az időjárás viszontagságai hóban, sárban, esőben se szegjék kedvünket a betakarítástól! Nagyobb ágyáspark, ágyásrendszer telepítése esetén megfontolandó, hogy az ágyások környezetét mulcsoljuk (kaviccsal, fakéreggel), mert így könnyebben karbantartható a terület. Ha pázsitra, gyepre telepítjük ágyásainkat, hagyjunk közöttük annyi helyet, hogy a fűnyíró kényelmesen elférjen (legalább 60–80 centit)!

Válasszunk napos helyet, de kerüljük a tűző napot!

A telepítés előtt mindenképp tanulmányozzuk a terület benapozottságát! A veteményesünknek szüksége van bőséges napfényre, ugyanakkor az ideihez hasonló nyári hőgutát haszonnövényeink sem viselik jól. Tűző napon kertünk vízigénye is fokozódik, így aszályos időben alig győzzük majd öntözővízzel, hogy életben tartsuk zöldségeinket. Ágyásainknak válasszunk tehát olyan helyet, amely kellően benapozott, de valamennyi árnyék is biztosítva van a nap bizonyos szakában. Zöldségnövényeink fejlődéséhez a napi 6–8 órás közvetlen napsütés már elegendő, ugyanakkor a növények igényei ebben a tekintetben is különbözőek. Ha több ágyásban gondolkodunk, amelyek benapozottsága is eltérő, zöldségeskertünk tervezésénél vegyük figyelembe növényeink különböző fényigényét. Nyári veteményesünkben például a legtöbb közvetlen napsütést a paprika, a padlizsán és a bazsalikom igényli, a paradicsom és az uborka már félárnyékban is szépen terem. Egy terület benapozottsága összhangban a nap járásának megváltozásával évszakonként is változó, kora tavasszal pedig még lombhullató fáink sem adnak árnyékot. Ágyásaink benapozottsága tehát az év különböző szakaszaiban eltérő.

A magaságyás ideális mérete

Kezdjük a magassággal! Amennyiben kiemelt szempont, hogy kényelmesen, hajlongás nélkül gondozhassuk veteményesünket, úgy ehhez érdemes derékmagasságig (70–90 centiméterig) emelni a tervezett ágyásokat. Ugyanakkor ez a magasság nem előírás, az ennél alacsonyabb ágyások is tökéletesen ellátják funkciójukat. Tapasztalataim szerint a 40–60 centis magasság már elegendő ahhoz, hogy növényeink jól érezzék benne magukat. Ráadásul az alacsonyabb ágyások „beltartalma” könnyebben is kezelhető, frissíthető, újratölthető.

A magaságyások szélességét tervezzük úgy, hogy kényelmesen hozzáférhessünk az ágyás teljes területéhez! A pontos méretét a kert művelőjének karhossza határozza meg. Amennyiben ágyásunk mindkét oldaláról megközelíthető, akár 120–140 centi széles is lehet. Ha csak egyik oldalról tudunk dolgozni benne (pl. fal mellé, kerítés mellé telepítjük), úgy a 80 centis szélességet ne haladja meg!

Kapcsolódó bejegyzések

Mielőtt még tűzzel-vassal irtanánk – a „kártevők” káráról és hasznáról

Hajlamosak vagyunk mindent irtani, ami nekünk nem kedvez. Tüntessük el a Föld színéről a kártevők minden példányát? Álljunk csak meg! Mi az, hogy „káros”? Kinek, mikor, mennyire és miért?

Az ágyások hosszát a praktikum szem előtt tartásával érdemes meghatározni. Tapasztalatom szerint előnyösebb több kisebb ágyást telepíteni, mint néhány nagyot. A kisebb ágyások egyszerűbben karbantarthatók, könnyebb tervezni a növénytársításokat, és a növényvédelemben is előnnyel indulhatunk: a potenciális kártevőket, kórokozókat egyszerűbben távol lehet tartani. Az ideális hossz tehát 1 és 3 méter között van. Az ennél hosszabb, deszkából készített ágyások idővel vetemedhetnek, még abban az esetben is, ha a faanyag kezelésénél körültekintően jártunk el.

A telepítés lépései

Ha megvan az ágyáskeret, és az ideális helyszínt is kiválasztottuk, úgy jöhet a telepítés, azaz: ágyásaink végre a helyükre kerülhetnek! A telepítés során fontos szempont, hogy megmaradjon a közvetlen talajkapcsolat, így célszerűen ne betonra, térkőre építsük ágyásainkat! Ám ha nincs más opciónk, minthogy a teraszon alakítsuk ki veteményesünket, úgy mindenképp használjunk érett komposztot is a töltéshez, hogy felpezsdítsük benne a talajéletet!

És nézzük akkor a telepítés lépéseit!

1. Készítsük elő a talajt! Ha gyepre, pázsitra építünk, úgy a gyeptéglákat ásóval forgassuk ki, később visszatölthetjük az ágyásba a szerves hulladékmix és a termőföld közé vízzáró rétegként. Távolítsuk el az ágyás aljából a nagyobb gyomokat, növényi részeket; kapával, ásóvillával lazítsuk meg a talajt!
2. Helyezzük a keretet a kívánt helyre! Ha nagyon profin szeretnénk eljárni, szükségünk lesz egy vízmértékre, amelynek segítségével szintezzük ki a talajt a keret alatt, valamint tömörítsük is, hogy később ne süllyedjen be!
3. Az ágyás aljára helyezzünk vakondhálót, ennél sűrűbb szövésű anyagra nincs szükség (a geotextilt felejtsük el)!
4. Amennyiben fa ágyáskerettel dolgozunk, érdemes valamilyen kőalapot (téglából, térkőből) készíteni a szerkezetnek, hogy alulról ne érje a nedvesség.
5. A fa ágyáskeretet töltés előtt mindenképp béleljük vízhatlan fóliával, hogy a keret ne érintkezzen közvetlenül a nyirkos földdel! Erre ideális megoldás az építkezéseknél is használt drénlemez (felületszivárgó lemez), amelyet a buborékos felével a kerethez illesztve helyezzünk fel.

Ha helyén van a keret, jöhet a töltés! Erről a következő cikkben lesz szó.