



Az éghajlatváltozás és a csökkenő kakaóhozamok miatt drasztikusan átalakul a csokoládépiac.
Az Energiastratégia Intézet publikációja rámutat arra, hogy az első kakaófa az Andok keletibb részein őshonos Theobroma cacao variáns volt, melynek termesztése az 1500-as éveket követően megkezdődött Kelet-Afrikában is. Jelenleg három meghatározó fajta termesztése jellemző. A forastero az egyik legnépszerűbb változat erős aromája és magasabb terméshozama miatt. Ezzel szemben a kisebb mennyiségben termesztett criollo íze kevésbé erőteljes. Időközben a két változat keresztezéséből létrejött a trinitario, mely összhangot teremt a magasabb terméshozam és a kellemesebb aroma között.
Napjainkban Nyugat-Afrika – azon belül Elefántcsontpart és Ghána – felel a globális termesztés 60%-áért. Ezt követi Indonézia, majd Ecuador, Brazília, Kamerun, Nigéria, Peru, a Dominikai Köztársaság és Kolumbia. A kakaó viszonylag érzékeny az éghajlati feltételekre: 30–32 °C-os maximum- és 18–21 °C-os minimumhőmérsékletre van szüksége, nagy mennyiségű – évi 1500–2000 mm közötti – és arányosan eloszló csapadék, valamint kifejezetten magas páratartalom mellett. Az egyébként alacsonyabb kakaófa nem tűri jól a közvetlen erőteljes napsütést, így termesztését más magasabb, árnyékot adó növényekkel együtt javasolják.
Látható, hogy az optimális termesztési feltételek igen kötöttek, így a klímaváltozásból fakadó hőmérsékleti ingadozások, a szélsőséges időjárási jelenségek mind veszélyeztetik ennek a szektornak az eredményességét. Az elmúlt 10 évben jelentősen növekedett a nyugat-afrikai régió átlaghőmérséklete, amely Elefántcsontpart és Ghána esetében átlagosan 40 napon érte el a kakaó számára kedvező hőmérsékleti tartomány felső határát. Mindeközben az esőzési mintázatok és a hőmérsékleti körülmények megváltozása miatt gyorsabban terjedő megbetegedéseik is nehezítik a megfelelő termesztést.
Egyes előrejelzések szerint 2050-re Elefántcsontpart termőterületeinek akár a fele is alkalmatlanná válhat a termesztésre, miközben akár 20–50%-os csökkenés is elképzelhető az éves hozamra nézve. Eközben viszont Ghánában várhatóan kevésbé zsugorodnak a termőterületek, bár mintegy 12%-os hozamcsökkenést jósolnak. Ezzel szemben Nigériában és Kamerunban akár jelentős (60%-os és 40%-os) termesztési növekedés várható, ha továbbra is kevésbé érintik ezen országokat az éghajlatváltozás káros hatásai, valamint épségben maradnak kiterjedt erdőterületeik.
A főbb afrikai termesztő országok kedvezőtlen éghajlati helyzete viszont megnyitja a lehetőségeket a latin-amerikai országok előtt, ahol az elmúlt években emelkedett a fiatalabb növények hozama. Például 2014 és 2024 között Ecuador termesztési volumene 83,8%-kal nőtt, miközben emelkedés volt megfigyelhető Brazíliában és Peruban is. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva