A beporzás a virágos növények szaporodásának az a mozzanata, melynek során a hímivarsejteket tartalmazó pollenszemek a női ivarú virágok bibéjére kerülnek. Ezt a folyamatot nevezzük növényi megtermékenyítésnek. A pollen több úton is eljuthat a bibére: szél által, a víz segítségével, de a legelterjedtebb az, amikor a pollenszemeket valamilyen állat juttatja el a bibére. Ezeket az állatokat nevezzük beporzóknak, idegen szóval pollinátoroknak. A legjelentősebb beporzók a méhek. A méheken kívül sok lepkefaj, darazsak, legyek és egyéb rovarok, valamint denevérfélék és madarak vesznek részt a beporzásban.

Fenntarthatósági szempontból nagyon fontos kiemelni, hogy a virágos növényfajok mintegy 87%-a rovarbeporzású, míg termesztett növényeink 85%-ának van szüksége a rovarok segítségére a megtermékenyüléshez. Így végső soron a beporzók az emberiség jövőjének egyik kulcsa, jótékony tevékenységeik nélkül táplálékaink tetemes részét elveszítjük. A gyümölcsök és a zöldségek jelentős része ugyanis rovarbeporzású. Az IPBES (a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányközi platform) szerint a világ éves élelmiszer-termeléséből 235–577 milliárd dollárt tesz ki az a mennyiség, amely közvetlenül a beporzóktól függ. Ebből a számból is jócskán érzékelhető, hogy a mezőgazdasági termelés igen jelentős része függ a beporzó fajoktól.

Sajnos a vadon élő beporzók száma erősen csökken. Európában tízből egy méh- és lepkefaj a kihalás szélén áll. A beporzók pusztulásának legfőbb okai a nagyüzemi mezőgazdálkodással járó vegyszerhasználat, az élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, valamint a klímaváltozás. Hogy megóvjuk őket, kiemelten fontos a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele. Például fontos, hogy csökkentsük a növényvédő szerek használatát, keressünk vegyszermentes módszereket. Igencsak lényeges volna javítani a méhtartás körülményein is.