Aszálytűrő növényeket ültetnél? Íme a lista!

2026 keményen megmutatta, hogy újra kell értelmeznünk az alkalmazkodást. Nehéz csapadékot gyűjteni, ha nincs, és azokat a növényeket is nagyobb kihívás életben tartani, amelyek komolyabb öntözést igényelnek, hiszen sokkal inkább takarékoskodni kell(ene) a vízzel. Mi lehet erre a válasz? A szárazságtűrő és alkalmazkodni képes fák, cserjék és évelők ültetése.

Brutális aszály, vízhiány, tűző nap: azt gondolhatnánk, a növények nehezen boldogulnak az ilyen klimatikus viszonyok mellett. Az egyre szárazabb klíma azonban minden kertszerető és kertet tervező embert rákényszerít arra, hogy a szárazságtűrők felé forduljon. Az augusztusban is ragyogóan zöld angolpázsit, a csinos sorokba ültetett tuják ideje lejárt. Ám fontos, hogy az első gondolatként felmerülő mediterrán növények nagy része is küszködne, vagy legalábbis elfagyna ezen a klímán, gondoljunk csak az előző tél mínuszaira. 

Habár a csapadékmennyiség ingadozhat évről évre, fel kell készülni az akár tavaszi és nyár eleji aszályra éppúgy, mint a hirtelen nagy mennyiségben lezúduló esőkre. Ez a növényeknek is feladja a leckét, így azt is okosan kell megválasztani, hova ültetsz egy adott növényt.

Az idén is nagy fejtörést okozó, tartós 35-40 °C-os hőséget sok faj nehezebben bírja, így a sekélyen gyökerező növények, például a pázsit, pillanatok alatt kiégnek. Hacsak nem locsolod az amúgy is terhelt ivóvízrendszerből kinyert vízzel, ám ezt kevésbé javasolnám. 

Sajnos a talajvízszint süllyedése sem kedvez a növényeknek: az olyan drasztikusabban érintett területek, mint a Homokhátság, az idősebb fák kiszáradását is eredményezheti. Arról nem is beszélve, hogy ökológiailag mennyire fenntartható az ivóvízzel történő napi locsolás.

Egyre több kertészet és szakember osztja meg tapasztalatait azokról a növényekről, amelyek ültetését érdemes megfontolni, és már akár idén ősszel elültetni a kertben. Őshonos fajokról van szó, azonban vannak olyan kevésbé invazív növények is, amelyek szintén jól fejlődhetnek a száraz időszakok ellenére is. Az alábbiakban egy komoly fajlistát olvashatsz, amit a Vértesben működő Berkenyeműhely és Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze által készített listák összesítése. Rendkívül fontos, hogy ezeket az őshonos növényeket megismerjük, a kertünkbe ültessük, ezzel pedig ne csak az árnyékról gondoskodjunk, hanem számos más ökológiai funkciót is beteljesítsünk velük. 

Fák: lombhullatók és örökzöldek egyaránt

A fák a kert alapjai: árnyékot adnak, védik a talajt és a kert többi szintjét a kiszáradástól, csökkentik a párologtatást. A táplálék és élőhely funkciójuk pedig hab a tortán. Úgy gondolom senkit sem kell győzködni ma már arról, miért is olyan értékesek a fák. Nézzük meg a szakértők posztjai alapján, melyeket érdemes “bevetni” a szárazodó klímán (I, mint idegenhonos, Ő, mint őshonos):

• Abies concolor – kolorádói jegenyefenyő [I]: Nagy kertbe való, jó hőtűréssel rendelkező faj. Tágas, napos vagy félárnyékos helyeken fejlődik a legszebben, a szennyezett városi levegőt is jól tolerálja.
• Acer campestre – mezei juhar [Ő]: Közepes méretű, meleg- és mésztűrő faj. Jól bírja a metszést, leginkább a meszes, mélyrétegű talajokon érzi jól magát.
• Acer monspessulanum – háromkaréjú juhar [I]: Kifejezetten a meleg, napos, sziklás vagy köves déli lejtők ideális választása, különösebb gondozást nem igényel.

• Acer tataricum – tatár juhar [Ő]: Kisebb, szárazságtűrő díszfa. Kiváló várostűrő, szinte bármilyen talajon megél, de a napos, száraz fekvést hálálja meg a legjobban.
• Cedrus atlantica – atlaszcédrus [I]: Fényigényes, tágas teret kívánó szoliter, amely a jó vízelvezetésű, meleg talajokat kedveli, metszést nem igényel.
• Celtis australis – déli ostorfa [I]: Fiatalon fagyérzékeny lehet, ezért szélvédett, napos helyre ültessük, mélyrétegű, laza talajba.
• Cercis siliquastrum – közönséges júdásfa [I]: Meleg, napos, szélvédett fekvést és meszes talajt igényel, gyökérzete érzékeny a bolygatásra, így végleges helyre ültessük.
• Corylus colurna – törökmogyoró [I]: mész- és szárazságtűrő, hegyvidékeken is ideális választás. Városi környezetbe is kiváló, mélyrétegű, tápanyagdús talajon fejlődik a legszebben, metszést alig igényel.
• Cupressus arizonica – arizóniai ciprus [I]: Tűző napra, laza, jó vízelvezetésű talajba való; rendkívül jól bírja a metszést, így formára nyírt sövény is nevelhető belőle.
• Cydonia oblonga – birs [I]: Tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, meleg fekvésű talajokat kedvel, a korona évenkénti ritkító metszését bővebb terméssel hálálja meg.
• Ficus carica – füge [I]: Erősen hőigényes, ezért kizárólag déli fekvésű, szélvédett falak elé, védett mikroklímába ültessük, tápdús talajba.
• Fraxinus ornus – virágos kőris [Ő]: Kifejezetten a száraz, sziklás, meszes talajok és a déli, napos lejtők fája, öntözést és gondozást begyökeresedés után nem igényel.

• Gleditsia triacanthos – lepényfa [I]: Nagy, laza árnyékot adó fa. Rendkívül ellenálló, szinte bármilyen talajon és városi környezetben is megél, kertekbe érdemes tövismentes fajtát választani.
• Koelreuteria paniculata – bugás csörgőfa [I]: Napos, meleg fekvést és jó vízelvezetésű talajt kíván, fiatalon a kemény fagyokra érzékeny lehet, metszést nem igényel.
• Laburnum anagyroides – aranyeső [I]: Fényigényes, a meszes, lazább talajokat kedveli, de fontos tudni, hogy minden része (különösen a magja) erősen mérgező!
• Maclura pomifera – narancseper [I]: Igénytelen, szívós faj, amely a legszárazabb, legszegényesebb talajokat is jól viseli; sűrű, tövises ágrendszere miatt áthatolhatatlan védősövénynek is alkalmas.
• Malus sylvestris – vadalma [Ő]: Napos vagy félárnyékos, ligetes helyeket, átlagos kerti talajt kedvel, a természethű, madárbarát kertek alapeleme.
• Morus alba – fehér eperfa [I]: Edzett, szívós fa, ám termése szennyezhet. Szinte bármilyen talajon megél, meleg, napos helyen gyorsan nő, metszéssel jól alakítható.
• Ostrya carpinifolia – komlógyertyán [I]: Meleg, napos vagy félárnyékos oldalakon érzi legjobban magát, szárazságtűrése extrém jó.
• Pinus heldreichii – páncélfenyő [I]: Lassú növekedésű, napos, meszes, akár köves talajokon is jól érvényesülő, formáját metszés nélkül is megtartó, gondozásmentes fenyő.
• Pinus mugo – havasi törpefenyő [I]: Sziklakertekbe, rézsűkre, edénybe is ültethető, nagyon fényigényes, a pangó vizet és a nehéz, agyagos talajt viszont kerülni kell.
• Pinus nigra – feketefenyő [I]: Kifejezetten a száraz, meszes, meleg élőhelyeket kedveli, kiváló várostűrő, de robusztus méretei miatt csak nagy kertekbe való.
• Pinus sylvestris – erdei fenyő [Ő]: Fényigényes, a meszes, kötött talajokat kevésbé, a lazább, savanykás, homokos vagy köves közeget annál inkább kedveli.
• Prunus cerasifera – cseresznyeszilva / vérszilva [I]: Fényigényes, jól tűri a városi klímát és az aszályt, de a sötét, szép lombképződéshez mindenképp tűző napra érdemes ültetni.
• Prunus mahaleb – sajmeggy [Ő]: Kifejezetten igénytelen, száraz, sziklás talajokon és tűző napon is kiválóan érzi magát, metszést nem igényel.
• Pyrus pyraster – vadkörte [Ő]: Mélyrétegű, kötöttebb talajokat is elviseli, fényigényes, meglehetősen lassú növekedésű, de rendkívül hosszú életű faj, mely ökológiailag is értékes választás.
• Quercus cerris – csertölgy [Ő]: Fényigényes, nagy helyet kérő fa, amely a mély, agyagos, kevésbé meszes talajokon fejlődik a leggyorsabban.
• Quercus frainetto – magyar tölgy [Ő]: meleg fekvésű területre ültetendő, nagy gyökértérrel rendelkezik.
• Quercus pubescens – molyhos tölgy [Ő]: A legszárazabb, legmelegebb, meszes, sziklás domboldalakat is elviseli; extrém tűrőképességű, de lassan növő tölgy.
• Sorbus domestica – házi berkenye [Ő]: Meleg, száraz termőhelyre javasolják. Jó vízelvezetésű, meszes talajt kíván, fiatalon lassú növekedésű, feleslegesen ne metsszük.
• Styphnolobium japonicum – japánakác [I]: Nagyméretű, kiváló hő- és várostűrő fa. Fényigényes, amely a laza, meleg talajokat kedveli; fiatalon a hajtásai fagyérzékenyek lehetnek, erre az első években figyelni kell.
• Taxus baccata – közönséges tiszafa [Ő]: Napra vagy árnyékba ültesd, fontos információ, hogy mérgező. A leginkább árnyéktűrő fenyőnk, a nyírást kiválóan bírja (így sövénynek tökéletes), a tápdús, nem túl száraz talajban fejlődik a legszebben.
• Tilia tomentosa – ezüsthárs [Ő]: Fény- és melegigényes, a városi szennyezett levegőt is az egyik legjobban tűrő hársfajunk, amely a mélyrétegű talajokat szereti.

Cserjék, amelyeket érdemes ültetni szárazságtűrő kertbe

A cserjeszint legalább olyan jelentős, mint a lombkoronaszint. Ezek a növények hatékonyan felfogják az éjszakai és reggeli harmatot. Ráadásul másodlagos szélfogóként funkcionálnak, megtörve azokat az alsó légáramlatokat, amelyek közvetlenül a talajfelszínt szárítanák ki. 

• Amelanchier ovalis – szirti fanyarka [Ő]: Napos vagy félárnyékos helyeken érzi a legjobban magát, aszálytűrő és különösebb gondozást nem igényel.
• Amygdalus nana – törpemandula [Ő]: Tűző napos, meleg, laza talajú helyeket kedvel; gyökérsarjakkal lassan terjedő, alacsony, mutatós cserje.
• Artemisia ’Powis Castle’ – cserjés üröm [I]: Figyelni kell arra, hogy visszafagyhat! Meleg, napos, kiváló drénezésű (pangó víztől mentes) talajt kíván. Kora tavasszal érdemes erőteljesen visszametszeni, hogy kompakt maradjon.
• Berberis vulgaris – sóskaborbolya [Ő]: Tövises, szárazságtűrő cserje. Napos vagy félárnyékos helyen, szinte bármilyen talajon megél, sűrű, tövises ágrendszere miatt védősövénynek is kiváló.
• Bupleurum fruticosum – örökzöld cserjés buvákfű [I]: Szélvédett, meleg, napos fekvést és meszes, jó vízelvezetésű talajt kedvel; hazánk fagyzugos részein téli takarásáról gondoskodni kell.
• Caragana arborescens – borsófa [I]: Rendkívül szívós, a legrosszabb, száraz, homokos talajokon is megélő, fényigényes, nitrogénmegkötő faj.

• Caryopteris × clandonensis – kékszakáll [I]: Tűző napot és laza, jó vízelvezetésű talajt kíván, kora tavasszal érdemes erősen (a fás részekig) visszametszeni a dús nyári virágzás érdekében.
• Colutea arborescens – pukkanó dudafürt [Ő]: Meleg, napos, száraz lejtők és meszes talajok ideális növénye, rendkívül ellenálló az aszállyal szemben.
• Cornus mas – húsos som [Ő]: Napra vagy félárnyékba ültethető termése ehető. A meszes, tápdús talajokat meghálálja, szebb és bőségesebb termést nevel.
• Cornus sanguinea – veresgyűrű som [Ő]: Átlagos kerti talajon, napon vagy félárnyékban is szépen fejlődik. Téli, piros vesszői miatt érdemes időnként a talaj felett ifjító metszést végezni rajta.
• Corylus avellana – közönséges mogyoró [Ő]: Félárnyékos, ligetes helyen, üde, humuszos talajban fejlődik és terem a legjobban, a túlságosan sűrűsödő tősarjakat érdemes ritkítani.
• Cotinus coggygria – cserszömörce [Ő]: Kifejezetten meleg, köves, sovány talajokon színesedik be az őszi lombja a legszebben, a túl tápdús, nedves talajt és a metszést nem szereti.
• Cotoneaster spp. – madárbirs fajok [I]: Igénytelen, szívós növények, amelyek napos vagy félárnyékos helyen, rézsűkön, sziklakertekben vagy talajtakaróként is kiválóan funkcionálnak.
• Crataegus monogyna – egybibés galagonya [Ő]: Fényigényes, de félárnyékot is elvisel, szinte bármilyen talajon megél, és a nyírást is nagyon jól bírja (áthatolhatatlan sövény nevelhető belőle).
• Euonymus alatus – szárnyas kecskerágó [I]: Napos vagy félárnyékos fekvést, jó vízelvezetésű talajt kedvel; ragyogó őszi lombszíne tűző napon lesz a legintenzívebb vörös.
• Euonymus europaeus – csíkos kecskerágó [Ő]: Félárnyékos, ligetes helyeken, átlagos, inkább nyirkosabb, tápdús, meszes talajokon érzi igazán jól magát.
• Euonymus verrucosus – bibircses kecskerágó [Ő]: Kifejezetten árnyék- és félárnyéktűrő, erdőszéli cserje, amely a meszes, humuszos talajokat szereti.
• Hibiscus syriacus – mályvacserje [I]: Meleg, napos, szélvédett helyet és tápdús talajt kíván; kora tavaszi, rügypattanás előtti metszéssel serkenthető a nyári dús virágzás.
• Hippophae rhamnoides – homoktövis [Ő]: Tűző napra, laza, homokos talajba való, a terméskötéshez feltétlenül szükséges hím- és nőivarú példányokat is ültetni.

• Jasminum nudiflorum – téli jázmin [I]: Napos, védett helyen fejlődik a legszebben, támrendszerre futtatva, falról lecsüngve vagy rézsűre ültetve érvényesül leginkább; virágait tél végén, lombfakadás előtt hozza.
• Juniperus chinensis – kínai boróka [I]: Fényigényes, jó vízelvezetésű talajt kedvel; rendkívül alakgazdag és a szennyezett városi levegőt is jól toleráló faj.
• Juniperus communis – közönséges boróka [Ő]: Erősen fényigényes, a sovány, száraz, homokos vagy köves talajokat szereti a legjobban, a kötött, pangó vizes talajt elpusztítja.
• Juniperus sabina – nehézszagú boróka [Ő]: Napos, száraz, meszes domboldalak, sziklakertek ideális, laposan terülő örökzöldje, de figyelem: minden része mérgező!
• Kolkwitzia amabilis – viráglonc [I]: Napos vagy félárnyékos helyen, átlagos kerti talajban is dúsan virágzik, természetes, íves formáját az elöregedett ágak tőből történő kivágásával tarthatjuk fenn.
• Lavandula x intermedia – hibrid levendula [I]: Tűző napot, meszes, laza, jó vízelvezetésű talajt kíván. Elvirágzás után és kora tavasszal is érdemes formára visszavágni, hogy ne kopaszodjon fel.
• Ligustrum vulgare – közönséges fagyal [Ő]: Napon és félárnyékban is jól növő, rendkívül ellenálló cserje, amely az évi többszöri sövénynyírást is zokszó nélkül tűri.
• Lonicera maackii – amúr lonc [I]: Igénytelen, gyors növekedésű, félárnyéktűrő cserje, amely szinte minden talajon megél; piros bogyói a madarak kedvencei.
• Lonicera x purpusii – korai lonc [I]: Tél végi, illatos virágai miatt érdemes védett, napos vagy félárnyékos helyre ültetni (pl. bejárathoz közel), ahol érvényesül az illata; az átlagos talajt kedveli.
• Mahonia aquifolium – mahónia [I]: Félárnyékos vagy árnyékos helyek kiváló örökzöldje, amely a humuszos, kicsit nedvesebb, de jó vízelvezetésű talajokat szereti, gyökérsarjakkal lassan terjed.
• Mahonia x media – ázsiai törzses mahóniák [I]: Félárnyékos, szélvédett, melegebb fekvést kívánnak, a téli fagyszelektől érdemes óvni őket; tápdús, laza talajban fejlődnek leginkább.
• Osmanthus x burkwoodii – illatcserje [I]: Félárnyékos, védett fekvést és jó vízgazdálkodású, kissé savanykás talajt kedvel; zord, szeles teleken takarást igényelhet.
• Paliurus spina-christi – krisztustövis [Ő]: Kifejezetten a száraz, meleg, napos, köves lejtőket kedveli; áthatolhatatlan, tövises ágrendszere miatt védősövénynek tökéletes.
• Phlomis fruticosa – cserjés macskahere [I]: Tűző napra, szegényes, köves, nagyon jó vízelvezetésű talajba való; hideg teleken a hajtásai visszafagyhatnak, de tavasszal tőről jól megújul.
• Photinia x fraseri ‘Red Robin’ – korallberkenye [I]: Védett, napos vagy félárnyékos fekvést, tápdús talajt igényel; metszéssel sűrűsödik, ráadásul ekkor hozza a legszebb friss, vörös hajtásokat.
• Prunus spinosa – kökény [Ő]: Extrém szárazságtűrő és fényigényes, bármilyen talajon megél; agresszíven sarjadzik, így csak olyan helyre ültessük, ahol van helye terjedni.
• Pseudocydonia sinensis – kínai álbirs [I]: Meleg, napos fekvést és tápdús, jó vízelvezetésű talajt kíván; mutatós, foltos kérge, őszi lombszíne és hatalmas termései miatt érdemes szoliterként ültetni.
• Punica granatum – gránátalma [I]: Kifejezetten meleg, napos, déli tájolású, szélvédett falak elé való, laza talajba; tartós mínuszokban tövig fagyhat, téli védelmet igényel.
• Pyracantha coccinea – tűztövis [I]: tövises, félörökzöld sövénycserje. Napos vagy félárnyékos helyen hálálja meg a gondoskodást dús őszi terméssel; kiválóan nyírható, áthatolhatatlan madárbarát védősövény.
• Rhamnus cathartica – varjútövis [Ő]: Fény- és melegigényes, a száraz, sziklás, meszes talajokat kedvelő, igénytelen, tövises alapfaj, természethű kertekbe.

• Rhodotypos scandens – hószirom [I]: Félárnyékos helyen, átlagos, jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban; laza, íves ágrendszerét elvirágzás utáni ritkító metszéssel tarthatjuk karban.
• Rosa canina – gyepűrózsa / vadrózsa [Ő]: Napos helyen, szinte bármilyen talajon gyorsan növő, erősen sarjadzó faj, amelyből áthatolhatatlan, ökológiailag nagyon hasznos sövény nevelhető.
• Rosa spinosissima – jajrózsa [Ő]: Tűző napos, száraz, sovány és köves talajokon érzi a legjobban magát; intenzíven tarackoló, rendkívül szívós, talajmegkötő cserje.
• Rosmarinus officinalis – rozmaring [I]: Tűző napot, forró fekvést és köves, extrém jó vízelvezetésű talajt kíván; fagyzugos helyen takarást igényel, érdemes elvirágzás után formára nyírni.
• Ruta graveolens – kerti ruta [I]: Napos, meleg, száraz, meszes helyeket szereti; hajtásait tavasszal érdemes visszavágni, de vigyázzunk: nedve a bőrre jutva napfény hatására erős hólyagosodást okoz.
• Salvia yangii (Perovskia) – sudárzsálya [I]: Tűző napra, laza, nagyon jó vízelvezetésű, meszes talajba való; kora tavasszal az alsó fás rügyekig erősen vissza kell metszeni a sűrű, gazdag nyári virágzásért.
• Santolina spp. – cipruska fajok [I]: Napos, száraz, jó vízelvezetésű (inkább meszes) talajt kedvelő örökzöldek; elvirágzás után, majd kora tavasszal érdemes visszavágni őket, hogy a bokor tömött maradjon.
• Spartium junceum – spanyol rekettye / jeneszter [I]: Extrém nap- és melegigényes, a legszegényebb, köves talajokon is megél; alsó kopaszodásra hajlamos, minden része mérgező.
• Spiraea x vanhouttei – kerti gyöngyvessző [I]: Napos vagy félárnyékos helyen, átlagos kerti talajban is hosszan virágzó, rendkívül ellenálló, laza sövénynek is kiválóan nyírható cserje.
• Syringa vulgaris – orgona [I]: Fényigényes, a meszes, jó vízelvezetésű talajokat kedveli; elvirágzás után az elszáradt bugákat érdemes levágni, a túlzottan burjánzó tősarjakat pedig folyamatosan ritkítani.
• Tamarix spp. – tamariska fajok [I]: Tűző napot, laza, akár sós vagy homokos, száraz talajt igényelnek; elvirágzás utáni erős metszéssel tarthatók kordában, amivel a felkopaszodás is elkerülhető.
• Teucrium fruticans – cserjés gamandor [I]: Védett, meleg, napos helyet és rendkívül jó vízelvezetésű talajt kíván; hazánkban fagyérzékeny, így inkább meleg átriumokba vagy dézsás (teleltethető) növénynek való.
• Viburnum lantana – ostorménfa [Ő]: Meszes, szárazabb talajokon is kiválóan megél napos vagy félárnyékos fekvésben, formáját tartja, így különösebb ápolást, metszést nem igényel.
• Viburnum tinus – téli bangita [I]: Védett, félárnyékos, meleg mikroklímájú helyre ültessük, humuszos, tápdús talajba; a téli hideg szelektől és az erős téli napsütéstől óvni kell örökzöld lombját.
• Vitex agnus-castus – barátcserje [I]: Meleg, napos, szélvédett helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel; nagyon későn hajt ki, a kora tavaszi metszést dúsabb, szebb nyár végi virágzással hálálja meg.

Napos és árnyékos helyre is beilleszthető, szárazságtűrő évelők 

Egy jól tagolt kertben az évelők is fontos szerepet játszanak. Biztosan tapasztaltad már, hogy a gazdagon ültetett évelők remek mikroklímát teremtenek: itt a talaj is sokkal később szárad ki.

• Achillea collina – réti cickafark [Ő]: Napos, száraz gyepekben és rézsűkön érzi jól magát; gyöktörzsével lassan terjed, nagyon strapabíró faj.
• Achillea filipendulina – jószagú cickafark [I]: Tűző napos helyet és jó vízelvezetésű talajt igényel; elvirágzás után érdemes visszavágni, hogy újra virágozzon, kellemes illata van.
• Achillea millefolium – közönséges cickafark [Ő]: Szinte bármilyen napos, száraz talajon megél; intenzív terjedése miatt elsősorban természetesebb, vadvirágos gyepekbe, virágos mezőkbe való.
• Achillea umbellata – ernyős cickafark [I]: Sziklakertbe, száraz, köves talajra való apró, ezüstös levelű faj, a téli pangó vizet egyáltalán nem bírja.
• Agrimonia eupatoria – párlófű [Ő]: Napos vagy félárnyékos, inkább meszes, szárazabb talajokon érzi jól magát; méhlegelőnek és gyógynövénynek is kiváló.
• Althaea cannabina – kenderziliz [Ő]: Magasra növő, légies habitusú növény; napos, meleg helyet és mélyebb rétegű talajt kíván (térkitöltőnek, háttérbe ideális).
• Anthemis tinctoria – festő pipitér [Ő]: Meleg, napos fekvést, laza talajt kedvel; elvirágzás utáni erős visszavágással meghosszabbítható az élettartama.
• Artemisia absinthium – fehér üröm [Ő]: Napos, száraz, köves helyeken érzi jól magát; ezüstös lombja a szegényes talajokon lesz a legintenzívebb, tavasszal érdemes ifjítani.
• Asarum europaeum – kapotnyak [Ő]: Kifejezetten mély árnyékba, nyirkosabb erdei talajra való; lassan terjedő, sűrű örökzöld talajtakaró, amely a fák alatt érzi jól magát.
• Asphodeline lutea – sárga korbácsliliom / virágoszlop [I]: Tűző napra, száraz, nagyon jó vízelvezetésű, meszes talajba való; virágzati szárát az elvirágzás után is érdemes őszig meghagyni dísznek.
• Aster amellus – csillagőszirózsa [Ő]: Meszes, napos, meleg élőhelyek növénye; a kötött, nedves talajokon hamar elpusztul, viszont a lisztharmatra kevésbé érzékeny őszirózsa.
• Aster linosyris – aranyfürt [Ő]: Napos, száraz, sztyeppes élőhelyekre való; kései sárga virágzása miatt érdemes lila vagy kék őszi évelőkkel (pl. kékszakáll) társítani.
• Aster sedifolius – réti őszirózsa [Ő]: Száraz, meszes, köves talajokon és tűző napon virít szépen; sűrű, bokros növekedésű, rovarokat vonzó évelő.
• Astragalus onobrychis – zászlós csüdfű [Ő]: Tűző napot és száraz, meszes talajt kíván; mélyre hatoló karógyökere miatt a bolygatást, átültetést nem viseli el.

• Ballota nigra – fekete peszterce [Ő]: Félárnyékos vagy napos, tápanyagban gazdagabb, de aszályos helyeken is megélő strapabíró növény.
• Buglossoides purpurocaerulea – erdei gyöngyköles [Ő]: Félárnyékos, száraz erdőszéleken, cserjék alatt tarackjaival sűrű állományt alkot; leginkább a meszes talajt kedveli.
• Calamagrostis brachytricha – gyémántfű [I]: Napra vagy félárnyékba való. Laza, átlagos talajon fejlődik szépen; kora tavasszal a talaj felett néhány centivel vissza kell vágni az elszáradt lombját.
• Campanula persicifolia – fűzlevelű harangvirág [Ő]: Félárnyékos vagy napos fekvést, lazább szerkezetű talajt kedvel; ha az elszáradt virágokat levágjuk, hosszan újra nyílik.
• Carex digitata – ujjas sás [Ő]: Árnyékos vagy félárnyékos, meszes, humuszos talajba való; nagy fák tövében lassan növő, finom textúrájú díszfű.
• Centaurea jacea – réti imola [Ő]: Napos, réti környezetet, átlagos nedvességű talajt kedvel; hosszan virágzik, kiváló méhlegelő.
• Centaurea scabiosa (ssp. sadleriana is) – vastövű / budai imola [Ő]: Természetközeli kertekbe illik. Kifejezetten száraz, napos, meszes gyepekbe való; robusztus gyökérzetével a legnagyobb nyári aszályt is zokszó nélkül bírja.
• Centranthus ruber – sarkantyúvirág [I]: Tűző napra, köves, sziklás, meszes talajra vagy akár falrepedésekbe is ültethető; magról önvetéssel nagyon könnyen szaporodik.
• Cephalaria gigantea – óriás fejvirág [I]: Magasra törő (akár 2 méter feletti), nagy helyigényű, napos, tápdúsabb talajt kedvelő évelő; cserjék előterébe vagy háttérnövénynek kiváló.
• Cichorium intybus – mezei katáng [Ő]: Rendkívül igénytelen, szárazságtűrő faj, amely a napos, meszes területeken is mélyre nyúló karógyökerével könnyen megél.
• Cyclamen purpurascens – erdei ciklámen [Ő]: Kifejezetten árnyékos, humuszos, lombfölddel dúsított, nyirkosabb erdei mikroklímát és meszes talajt igényel; vadon védett, csak kertészetből beszerezhető!
• Dianthus giganteus – óriás szegfű [Ő]: Tűző napot, száraz, meszes talajt kedvel; magasra törő szára miatt természetközeli, magasfüves, sztyepp jellegű társításokba való.
• Echinops spp. (pl. Echinops ritro) – szamárkenyér fajok [Ő]: Száraz közeget kedvelő, beporzóbarát évelő. Tűző napos, meleg, száraz, szegényes talajba való, kötött, télen túlzottan nedves talajban a gyökérnyakuk könnyen elrothad.
• Epimedium alpinum – havasi tündérvirág [I]: Félárnyékos, árnyékos helyen, nagyobb fák alatt érzi jól magát; kora tavasszal érdemes tövig visszavágni az elszáradt leveleket, hogy a virágok érvényesüljenek.
• Eryngium campestre – mezei iringó [Ő]: Kivételesen szárazságtűrő, napos, meszes, köves helyeket igénylő faj; ezüstös fellevelei téli szárazdíszként is sokáig mutatósak.

• Eryngium planum – kék iringó [Ő]: Tűző napra, laza, szegényesebb homok- vagy sziklás talajokra való; mély karógyökere miatt idősebb korban rosszul tűri az átültetést.
• Euphorbia characias subsp. wulfenii – velencei kutyatej [I]: Védett, meleg, napos helyre való, jó vízelvezetésű talajba ültesd. Virágzás után az elnyílt hajtásokat tőből vágjuk ki (tejnedve irritáló, kesztyűben dolgozz).
• Euphorbia glareosa – magyar kutyatej [Ő]: Napos, sziklás, száraz élőhelyekre ültessük; a kiváló drénezésű (vízáteresztő), meszes talajt kívánja meg.
• Euphorbia myrsinites – délszaki kutyatej [I]: Sziklakertbe, meleg, száraz, kavicsos talajba való heverő pozsgás; a pangó vízben azonnal elpusztul, tejnedve mérgező.
• Euphorbia salicifolia – fűzlevelű kutyatej [Ő]: Napos vagy félárnyékos, száraz vagy közepesen nedves talajon megélő, gyökérsarjakkal intenzíven terjedő, térkitöltő évelő.
• Festuca amethystina – ametiszt csenkesz [Ő]: Fényigényes, kavicsos, szegényes talajban alakítja ki legszebben kékes-szürkés lombját; tavasszal nem kell visszavágni, csak fésüljük ki az elhalt szálakat kézzel.
• Filipendula vulgaris – koloncos legyezőfű [Ő]: Napos, meleg, száraz, meszes talajú réteken érzi jól magát; apró gyökérgumóival a legnagyobb nyári aszályt nyugalmi állapotban vészeli át.
• Gaillardia spp. – kokárdavirág fajok [I]: Tűző napra, laza, jó vízelvezetésű, homokos talajba valók; kötött talajon télen hamar kimennek, elvirágzás utáni visszavágással hosszabb életűek lesznek.
• Geranium macrorrhizum – illatos gólyaorr [I]: Száraz, fák alatti árnyékban, szinte bármilyen talajon kiválóan terjedő, gyomelnyomó, erős (aromás) illatú örökzöld talajtakaró.
• Geranium sanguineum – piros gólyaorr [Ő]: Napos vagy szűrt árnyékos, meleg, köves helyeken érzi legjobban magát; hosszan virágzó, dús habitusú, az őszi vörös lombszínével is díszítő faj.
• Gypsophila paniculata – buglyos fátyolvirág [Ő]: Mélyrétegű, laza, meszes, száraz talajt és tűző napot igényel. Vaskos, mély karógyökere miatt a bolygatást, mozgatást rosszul viseli.
• Hemerocallis fulva – vöröslő sásliliom [I]: Napon vagy félárnyékban, szinte bármilyen talajon gyorsan terjedő, kiirthatatlanul szívós, rizómás évelő, öntözést a begyökeresedés után egyáltalán nem kér.
• Hylotelephium telephium (Sedum telephium) – bablevelű varjúháj [Ő]: Tűző napot és kiváló vízelvezetésű, köves talajt igényel, kései virágzása miatt az egyik legfontosabb őszi rovarvonzó növényünk.
• Hypericum calycinum – örökzöld orbáncfű [I]: Félárnyékos, fák alatti területek laza talaját szereti a legjobban; indáival gyorsan terjedve sűrű, örökzöld vagy félörökzöld talajtakarót alkot.
• Hypericum perfoliatum – közönséges orbáncfű [Ő]: Napos vagy szűrt árnyékos, meleg erdőszéleken, szárazabb, meszes talajon érzi jól magát, kevés törődést igényel.
• Hyssopus officinalis – izsóp [I]: Tűző napra, sovány, köves, jó vízelvezetésű talajba való; kora tavasszal érdemes (a fás részek felett) erősebben visszavágni, hogy tömött kis cserje maradjon.
• Iris pallida – dalmát nőszirom [I]: Napos, meleg, köves domboldalakat és laza talajt kíván; rizómáit a talajfelszínhez közel, úgy kell ültetni, hogy a „háta” kicsit kilátsszon a földből.
• Iris x germanica – magas nőszirom hibridek [I]: Fényigényes, a pangó vizet nagyon rosszul tűrő fajták; rizómáikat 3-4 évente nyár végén érdemes osztani az elöregedés elkerülése végett.
• Knautia macedonica – macedón varfű [I]: Napos helyet, laza, jó vízelvezetésű talajt kedvel; előszeretettel veti el magát, légies termetével kiváló térkitöltő az ágyásokban.
• Kniphofia uvaria – fáklyaliliom [I]: Védett, meleg, napos fekvést, tápdús, de télen tökéletes vízelvezetésű talajt igényel; télire lombját érdemes összekötni a csapadék okozta tőrothadás ellen.
• Lavandula angustifolia – keskenylevelű levendula [I]: Tűző napra, laza, köves talajba való, virágzás után, majd kora tavasszal is érdemes formára vágni, hogy elkerüljük az alulról való felkopaszodást.
• Linaria vulgaris – gyújtoványfű [Ő]: Napos, laza, szegényesebb talajokon gyorsan terjed; a pasztell színei miatt természetes, vadvirágos kertekbe kiválóan illik.
• Linum austriacum – hegyi len [Ő]: Tűző napra, kifejezetten meszes, száraz, sziklás rézsűkre való; élettartama az ágyásban rövid lehet, de magról megbízhatóan fenntartja magát.
• Lychnis coronaria – bársonyos kakukkszegfű [Ő]: Napos, köves, sovány talajt kíván; ezüstös levelű, rövid életű évelő, amely a meleg, száraz kertekben önvetéssel bolyong.
• Marrubium peregrinum – fehér pemetefű [Ő]: Erősen fényigényes, a legszárazabb, legmeszesebb, sziklás vagy löszös talajokon is jól fejlődő, szürkéslombú, aromás faj.
• Medicago sativa – lucerna [Ő]: Napos fekvést, mélyrétegű talajt igényel; extrém mélyre hatoló gyökere miatt elpusztíthatatlan a szárazságban, mellesleg nitrogénnel dúsítja a talajt.
• Melica transsilvanica – gyöngyperje [Ő]: Napos, száraz, köves rézsűkbe, sziklakertekbe való nagyon dekoratív fű; kora tavasszal kell elszáradt lombját visszavágni az új hajtások előtt.
• Melissa officinalis – citromfű [I]: Félárnyékos helyen, átlagos kerti talajban érzi jól magát, de az aszályt is bírja. Képes agresszíven terjedni magról és gyökérről is, érdemes kordában tartani.

• Nepeta × faassenii – kerti macskamenta [I]: Tűző napra, sovány, homokos vagy köves talajba ültessük; a nyár eleji elvirágzás utáni erős (akár harmadára történő) visszavágással őszi másodvirágzásra bírható.
• Onobrychis viciifolia – takarmány baltacim [I]: Napos, száraz, meleg, meszes talajokat kedvel; mély karógyökere teszi szívóssá, emellett a talajéletnek és a beporzóknak is hasznos.
• Origanum vulgare – oregánó / szurokfű [Ő]: Napos, sziklás, száraz élőhelyeken a legintenzívebb az aromája; tavasszal érdemes tövig visszavágni az elszáradt szárakat.
• Paeonia tenuifolia – keskenylevelű bazsarózsa [Ő]: Meleg, napos fekvést, mélyrétegű, tápdús talajt igényel; nyár közepére gyakran elszáradnak a levelei, a bolygatást, osztást nagyon rosszul tűri. Csak kertészetből szerezhető be.
• Phlomis russeliana – sárga macskahere [I]: Fényigényes, de félárnyékban is megél, gyorsan növő gyomtakaró; elszáradt virágörveit télre is érdemes meghagyni, mert csodás szerkezeti elemet adnak a kertnek.
• Ruscus aculeatus – szúrós csodabogyó [Ő]: Mélyárnyékba, idős fák alá is telepíthető, nagyon lassan növő faj; a legrosszabb, száraz, fák gyökereivel átszőtt talajokon is túléli.
• Salvia nemorosa – ligeti zsálya [Ő]: Tűző napra, átlagos vagy lazább talajba ültessük; az első, kora nyári elvirágzás utáni metszéssel egészen őszig virágzásra bírható.
• Salvia officinalis – orvosi zsálya [I]: Napos, köves, nagyon jó vízelvezetésű fekvést kíván, minden kora tavasszal a fásodó részek felett vágjuk vissza, hogy megőrizze dús, bokros formáját.
• Salvia pratensis – mezei zsálya [Ő]: Napos, vadvirágos réti élőhelyek növénye, amely vastag gyökere révén a nyári hőséget is bírja; könnyen veti magát.
• Satureja montana – évelő borsikafű [I]: Tűző napra, sziklakertekbe, sovány, meszes talajba való; kistermetű, illatos félcserjeként viselkedik, tavasszal érdemes enyhén visszavágni.
• Scabiosa columbaria – galambszínű ördögszem [Ő]: Kifejezetten köves, napos rézsűkre való; tavasztól őszig folyamatosan nyílik, ha a megszáradt virágfejeket kicsípjük.
• Scabiosa ochroleuca – vajszínű ördögszem [Ő]: Napos, száraz, homokos vagy meszes talajokat kedvel; finom szerkezetű vadvirág, amely sokáig vonzza a lepkéket és a méheket.
• Securigera varia – tarka koronafürt [Ő]: Szinte bármilyen napos, száraz rézsűn nagyon gyorsan terjed rizómaszerű gyökereivel; agresszív növekedése miatt a mellette lévő apró növényeket elnyomhatja, talajmegkötőnek ideális.
• Sedum spp. (pl. Sedum album) – varjúháj fajok [Ő]: Kifejezetten sziklakertbe, kavicságyásba, tűző napra valók; a kötött, télen nagyon nedves talajt kerülni kell, mert elrothadnak.
• Sempervivum tectorum – házi kövirózsa [I/Ő]: Csak napos, sekély, kavicsos, hamar kiszáradó közegben marad meg tartósan, húsos leveleivel a legbrutálisabb szárazságot is bírja.
• Sesleria autumnalis – őszi nyúlfarkfű [I]: Félárnyékos vagy napos helyre, átlagos kerti talajba való; strapabíró, gyomelnyomó, sűrűn, de nem agresszívan terjedő örökzöld fű.
• Sesleria heufleriana – erdélyi nyúlfarkfű [I/Ő]: Már kora tavasszal nyíló örökzöld díszfű; az árnyékosabb, fák alatti, meszes, nyáron csontszáraz részeket is nagyszerűen tolerálja.
• Stachys byzantina – gyapjas tisztesfű [I]: Tűző napot és kiváló vízelvezetésű, sovány, köves talajt kíván; csapadékos időben vagy locsolórendszer mellett, kötött talajon az ezüstös, gyapjas levelei azonnal elrothadnak.
• Stachys germanica – fehér tisztesfű [Ő]: Napos, meleg, száraz, sziklás helyeket és meszes talajt kedvelő, molyhos levelű, rövid életű (többnyire kétévesként viselkedő) növény.
• Stachys recta – hasznos tisztesfű [Ő]: Kifejezetten köves, napos, száraz, meleg hegyoldalakhoz, sztyeppékhez szokott vadvirág; beporzók szempontjából rendkívül értékes nektárforrás.
• Stellaria holostea – olocsán csillaghúr [Ő]: Félárnyékos erdőszélek, ligetek üdébb, humuszos talaját kedveli; apró, hófehér virágaival kora tavasszal díszítő, lassan terjedő faj.
• Teucrium chamaedrys – sarlós gamandor [Ő]: Napos, száraz, meszes rézsűk ideális, sűrű talajtakarója; elvirágzás után géppel is formára nyírható, hogy alacsony szőnyeget alkosson.
• Teucrium hircanicum – kaukázusi gamandor [I]: Meleg, napos vagy félárnyékos, laza talajú helyeket kedvel; hosszú lilás virágfüzérei a nyár második felében díszítenek, magról jól megújítja magát.
• Thymus longicaulis – szőnyeg kakukkfű [I]: Tűző napra, meleg, jó vízelvezetésű, köves, sekély helyre való; virágzás után enyhén érdemes visszanyírni a sűrű párnás jelleg megőrzéséért.
• Thymus vulgaris – kerti kakukkfű [I]: Kifejezetten száraz, forró fekvést, sovány, köves talajt igényel; kora tavasszal mindenképp vágjuk vissza, különben felkopaszodik és szétesik a bokor.
• Verbascum phoeniceum – lila ökörfarkkóró [Ő]: Napos, száraz, meleg, kavicsos vagy homokos talajt kíván; rövid életű évelő, de az elszórt magjaiból évről évre megjelenik a kertben.
• Verbena bonariensis – ernyős verbéna [I]: Napos, laza, jó vízelvezetésű talajba való, légies, áttört habitusú növény; mivel nálunk kicsit fagyérzékeny, sokszor egyévesként viselkedik, de intenzív önvetéssel fenntartja magát.
• Verbena officinalis – vasfű [Ő]: Meleg, napos, bolygatott, lazább talajokon is jól megélő, apró virágú, igénytelen gyógynövény.
• Vinca minor – kis télizöld [Ő]:Teljes árnyékba és félárnyékba, nagyobb fák alá való; átlagos erdei talajon indáival nagyon gyorsan áthatolhatatlan, örökzöld szőnyeget képez.
• Yucca spp. (pl. Yucca filamentosa) – kerti pálmaliliom / jukka [I]: Kifejezetten tűző napot és extrém száraz, meleg, köves talajt kívánnak; öntözést nem igényelnek, a vizes, hideg talajban pedig gombásodnak és elrothadnak.

A fentiek értelmében bőven akad tehát olyan növény, amellyel egy szárazságtűrő, őshonos, ökológiailag is előnyös kertet tervezhetsz. Habár az alkalmazkodás ma már elengedhetetlen, nem kell lemondani a sokszínű, biodiverz kertről, ha jól választod meg a fajokat.

Granát-Galló Tímea

A szerző további cikkei