A páfrányok csodálatos növények, van bennük valami misztikusan ősi, hiszen első képviselőik már 300 millió évvel ezelőtt is a Föld lakói voltak. Rengeteg fajtájuk létezik, ezek számát több mint tízezerre becsülik, de még manapság is találnak újakat a trópusi esőerdők felfedezetlen részein. Párás, árnyékos hegyvidéki erdők mélyén vagy régi kőfalakon itthon is találkozhatunk velük, fedezzük fel őket bátran!
A páfrány a harasztok (Pteridophyta) törzsének legismertebb osztálya. Évelő növény, amelynek módosult szára a föld alatt helyezkedik el: ez a raktározásra szolgáló gyöktörzs. A páfrány ebben tárolja a tavaszi kihajtáshoz szükséges energiát és tápanyagokat. A levelek a gyöktörzsből fejlődnek ki, a fiatal hajtások alakja ekkor íves végű pásztorbotra emlékeztet, majd szárnyasan összetett levelekké bontakoznak ki.
A nagy levélfelület élénk fotoszintézist tesz lehetővé. A levelek fonákján elhelyezkedő spóratartók őrzik a szaporodásukhoz szükséges spórákat. Virágtalan növények, amelyek elsősorban az árnyas, nedves élőhelyeket kedvelik. Az ősi páfrányoknak fontos szerepük volt az evolúcióban, mert belőlük alakultak ki a virágos növények.
A páfrányok képviselői lágy szárúak, de több száz millió évvel ezelőtt a fás szárú példányaik alkották az első összefüggő erdőket. A maradványaikból alakultak ki a hatalmas föld alatti fosszilisenergia-készletek. Manapság a trópusi esőerdők és a csapadékos hegyvidéki fenyőerdők jelentik a fő élőhelyüket.
Biológia óráról mindenkinek ismerős lehet az erdei pajzsika, amely a mérsékelt övben mindenhol elterjedt, hazánkban is megtalálható. További őshonos páfrányfajták itthon a gímpáfrány és az édesgyökerű páfrány. A pikkelypáfrány védett faj Magyarországon, és a társaitól eltérően melegkedvelő, szárazságtűrő növény. De nézzük, hogy melyek az ismertebb páfrányfajok!
Ismertebb páfrányfajok
Saspáfrány (Pteridium aquilinum)
A mérsékelt éghajlati övben és a szubtrópusokon is elterjedt a saspáfrány, Magyarországon szintén őshonos, többek közt a Gödöllői-dombság és a Mátra területén találkozhatunk vele. Az erdő, az erdő széle és a mezők egyaránt élőhelyet jelentenek számára. Ha a kertünkbe ültetjük, akkor vegyük figyelembe, hogy kedveli a nedves, párás környezetet, de a gyökerei nem viselik el az állóvizet.
A saspáfrány lágy szárú, 60-80 cm magasra nő, de cserjeszerű habitusa is lehet, ilyenkor a 1,5 méteres magasságot is elérheti. Emiatt ez a legnagyobb páfrány hazánkban. A levélszárnyak széle visszagöngyölt, alattuk találhatóak a csoportos, szürke spóratartók.
A növény minden része mérgező! A benne található tiamináz enzim hatására csontvelőkárosodás, illetve a vörösvértestek képződésének zavara léphet fel. Mindez elsősorban a legelő állatokat érinti, amelyeknél a tartósan fogyasztott nagyobb mennyiség esetén akár az állat pusztulása is bekövetkezhet.
Toxicitása ellenére számos országban fogyasztják tradicionális élelmiszerként, például Koreában és Japánban.
Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)
Az erdei pajzsika a tápanyagban gazdag, laza talajokon érzi magát a legjobban. Törmeléktalaj-jelző növény. Hazánk minden hegyvidékén, az erdők és bokrok aljnövényzetében megtalálható, de leginkább az erdei patakok partján érzi jól magát, sokszor pedig sziklahasadékokban is megnő. A nyirkos, árnyas helyeket kedveli, az északi féltekén szinte mindenütt előfordul.
Tekintélyes megjelenésű, évelő páfrány. A rövid, vaskos gyöktörzséből eredő, többszörösen összetett levelei rozettaszerűen állnak, és az 1 méter hosszúságot is elérik. A levélszárnyak csaknem tövig szeldeltek, a szárnyacskák trapéz alakúak vagy hosszúkásak, fűrészesen fogasak, párosan állnak. A spóratartó tokok kerekdedek, vese alakú fátyolka borítja őket. A spóraérés ideje július–szeptember között van.
Dísznövényként kertekben is ültetik, de vigyázzunk vele, mert mérgező! Gyöktörzsének kivonatát régebben féreghajtásra használták. Korábban alkalmazták a friss vagy szárított levelét külsőleg reumatikus és ízületi fájdalmakra.
Hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)
A neve egyrészt elegáns, kecses megjelenésére utal, másrészt arra, hogy a spórák nőiesen elrejtve sorakoznak a levél fonákján. Finnországban őshonos növény, de az egész északi félteke mérsékelt éghajlatú, nedves, erdős területein elterjedt.
A hölgypáfrány élénk zöld levelű, lombhullató páfrányféle. Magasra nő, a leveleinek karcsú, madártollszerű formájuk van.
Kedvelt dísznövény a kertekben, ahol a tápanyagban gazdag, nedves, de jó vízáteresztő képességű talajt kedveli, azonban elég jól tolerálja a szárazabbat is. Árnyékba vagy félárnyékba ültessük, napi pár óra napsütés bőven elegendő számára.
Királypáfrány (Osmunda regalis)
A páfrányok között az egyik legmagasabb termetű, 100-140 cm magasra növő, felálló bokrot képező fajta. A levelei kétszeresen szárnyaltak, bőrneműek, a friss hajtások vöröses színben játszanak. Fák alá félárnyékba, vagy a kert teljesen árnyékos részére érdemes ültetni. Ősszel sárgára színeződő levelei miatt különleges hatást érhetünk el vele a kertben.
A természetben erdei lápokban és patakok partján találjuk, Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában is őshonos. Virágzó páfránynak is nevezik a vörösesbarna, bugaszerű spóratartók kinézete miatt, amelyek a páfránylevelek csúcsán helyezkednek el.
A királypáfrányok gyökereiből származó rostokat az orchideák ültetőközegében használják.
A fodorkák (Asplenium) nemzetségéhez tartozó fajok
A nemzetség (Asplenium) az egész földön elterjedt, mintegy 700 fajt számlál, ebből tíz hazánkban is megtalálható. Némelyik gyakori előfordulású, de ritkábban fellelhetőek is vannak köztük. A fodorkák az alacsonyabb növésű páfrányok közé tartoznak. Élőhelyük többnyire a szilárd kőzetek felszínéhez köthető: hasadékok, sziklafalak árnyas oldalain találkozhatunk velük leggyakrabban.
Középhegységeink erdeiben szinte mindenütt rábukkanhatunk az apró termetű, barna levélgerincű aranyos fodorkára (Asplenium trichomanes), amely sziklafalakon és a házak repedéseiben is megtelepszik. A petrezselyemlevélre hasonlító kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria) a Balaton körüli hegyek szikláin érzi magát a legjobban.
A védett fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum) sokkal ritkább páfrányféle, csupán egy helyről maradt fenn egy régi adata a zalaszántói erdőből. A zöld fodorka (Asplenium viride), a mirigyes és a forrásfodorka (A. lepidum, A. fontanum) szintén hazai fajok, valódi ritkaságok, ebből adódóan védettek. Ezzel szemben a madárfészek fodorka (Adiantum nidus) nagyon gyakori az egész földön mint szobanövény.
Édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)
A közönséges édesgyökerű páfrány őshonos Magyarországon, még az Alföldön is előfordul. Elterjedt növény a Föld legkülönbözőbb pontjain is Japántól Grönlandig. Alacsonyabb fajta, mindössze 15 cm magasra nő meg. A levele mélyen szeldelt, de a levélszárnyak a legtöbb páfránytól eltérően alig fogazottak. Árnyas hegyi erdőkben, régi kőfalakon, nyirkos kőszirteken remekül megél.
A növény gyöktörzse cukrot tartalmaz, likőrgyártásra is használják. A népi gyógyászatban teát készítettek belőle, amelyet köhögés, köszvény vagy láz elleni fogyasztottak.
A szobapáfrány gondozása
Ha nincs a páfrány számára megfelelő hely a kertünkben, de mégis szeretnénk benne gyönyörködni, akkor jó választás lehet a szobapáfrány (Nephrolepis exaltata). Dekorációs értékén túl figyelemre méltó tulajdonsága, hogy a levelei tisztítják a levegőt, ezért allergiában vagy asztmában szenvedőknek kifejezetten ajánlott.
Azonban arra ügyeljünk, hogy a fényigénye hasonló a természetben élő társaiéhoz, vagyis a direkt napfényt nem kedveli. Az a legjobb, ha egy világos, az ablaktól nem túl távoli helyet találunk a számára, ahol elegendő fényhez jut, de nem tudnak megégni a levelei.
A vízigénye átlagosnak mondható, vagyis elegendő, ha hetente egyszer-kétszer megöntözzük. Azonban mindig várjuk meg, míg a talaja teljesen kiszárad, mert azt nem szereti, ha hosszabb távon nedves földben hagyjuk. Az öntözés mértéke természetesen változhat a növény méretétől függően, de befolyásolhatják az időjárási körülmények is.
A szobapáfrány kedveli a laza, tápanyagban gazdag talajt. Tőzegmohával és homokkal tudjuk lazítani a földjét.
A szobapáfrány trágyázásával legyünk nagyon óvatosak, mert a növény rendkívül érzékeny a sok tápanyagra. Univerzális növénytrágyát vásároljunk, amit az öntözővízbe keverve tudunk adagolni. Elegendő kéthetente adni belőle.
A szobapáfrány érzékeny az extrém hőmérséklet-ingadozásokra is. Szereti a meleg helyeket, de figyeljünk rá, hogy a helyiség hőmérséklete állandó jelleggel 18–25 C° között legyen.
A fény mennyisége mellett arra is ügyeljünk az elhelyezésekor, hogy ne legyen huzatban, ne érje légáramlat. Ideális lehet számukra a fürdőszoba is a magasabb páratartalom miatt.
Kapcsolódó bejegyzések
Szobanövények tavasszal: mi a teendőnk velük?
A tavasz az egyik legfontosabb időszak szobanövényeink ápolásában. Vegyük sorra, mit érdemes megtennünk tavasszal növényeink egészsége érdekében!
A szobapáfrány betegségei és kártevői
A kertünkbe ültetett páfrányok igénytelen növények, amelyek ellenállóak a betegségekkel szemben, és kártevőik sincsenek. A cserépben, benti körülmények között nevelt szobapáfrány azonban tartogathat kihívásokat ezen a téren.
Gombás fertőzések: Ez jellemzően akkor fordul elő, ha nem tartottuk be az öntözésre vonatkozó tanácsokat, és túl nedves a páfrány földje. Ilyenkor fehér foltok jelennek meg a leveleken. Az is előfordulhat, hogy nem megfelelő számára a szellőzés, és emiatt jelentek meg a gombák. A kezelés során távolítsuk el az érintett leveleket, és permetezzük le a növényt gombaölő szerrel. Megelőzésképpen pedig ügyeljünk rá, hogy mindig száraz legyen a talaja.
Levélpergés: A levelek megéghetnek a túl sok napfénytől, és levélpergés alakulhat ki. Ilyenkor távolítsuk el az elszáradt leveleket, és helyezzük a növényt egy árnyékosabb helyre. Árnyékolót is tehetünk az ablak elé, ha más megoldást nem találunk.
Fekete rothadás: Ennél a betegségnél biztosan túlöntöztük a növényt, és ennek következtében elrothadnak a gyökerek. Nincs más megoldás, át kell ültetnünk a szobapáfrányt egy másik cserépbe, de előtte távolítsuk el a beteg gyökérrészeket. Tényleg csak akkor kapjon vizet, ha a talaj felső rétege már kiszáradt.
Takácsatka: Sajnos kártevők is megtámadhatják a szobapáfrányt. A takácsatka sárga foltokat hagy a leveleken, és szövődményként pókhálószerű anyaggal vonja be azokat. Csak valamilyen rovarölő szer segíthet, de ha túl drasztikusnak érezzük, akkor kipróbálhatjuk a neemolajat is.
Levéltetvek: A szobapáfrányon levéltetvek is megjelenhetnek, amelyek a levelek nedvességtartalmát szívják ki. Segíthet, ha eltávolítjuk a károsodott leveleket, de végső esetben rovarölő szert is használhatunk.
Gyökérgubacs-atka: Ez az atka a növény alsó részén telepszik meg, és megduzzadt gyökérgubacsokat okoz. Ebben az esetben is az átültetés a megoldás: az érintett részeket távolítsuk el, mielőtt friss földbe ültetjük a szobapáfrányt.
Kapcsolódó bejegyzések
Florárium – Minioázis, amely kevés gondozással is növekszik
Tényleg van olyan, hogy egy szobanövényt locsolni és gondozni sem kell? Kis túlzással: igen! Ez a florárium. Az üvegbúrán belül önfenntartó mikroklíma alakul ki, amely miatt kevésbé kell a növényeket gondozni.
A páfrány szaporítása
Ahogy korábban írtuk, a páfrányok nem virágoznak, hanem spórákkal szaporodnak, melyek a levelek fonákján elhelyezkedő spóratokokban nevelkednek. A spórákat a szél viszi át másik helyre, ahol ún. előtelepek jönnek létre. Ezeken az előtelepeken két különnemű virág fejlődik ki, így történik a megtermékenyítés.
Ezt a folyamatot otthoni körülmények között nehéz lenne kivitelezni, és nem is kecsegtetne sok sikerrel. Éppen ezért jellemzően tőosztással szaporíthatjuk a páfrányokat. Előtte két napig locsoljuk bőven a földet. Vegyük ki a cserépből a növényt, és válasszuk szét úgy a gyökérlabdát, hogy levél és hozzá kapcsolódó gyökér is legyen az egyes részekben. Ezeket aztán ültessük külön cserepekbe, amelyeket gazdag virágfölddel töltöttünk meg előtte. Locsoljuk meg a növényt, és ügyeljünk rá, hogy megfelelő mennyiségű fényt kapjanak. Ezt a módszert ősszel vagy tavasszal a legjobb kipróbálni.
Az erdőben fellelhető példányok természetvédelmi oltalom alatt állnak, ezért ne ássuk ki, ne vigyük haza őket, mert ezzel a hazai állományukat veszélyeztetjük!
Képek: Canva
