Kicsit sárga, kicsit savanyú, de lehet a miénk

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de lehet a miénk
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de lehet a miénk

Magyarország igazi citromnagyhatalom lesz – gondolták az ötvenes években. Ez olyannyira jól sikerült, hogy még A tanú című filmnek is központi motívuma lett a „magyar narancs”. Ha narancs nem is, citrom jól teremhet itthon!

És még csak nem is azért, mert épp a ciklusok közül egy melegebben élünk, amelynek hőmérséklete pár évtizedig vagy évszázadig még bizton emelkedik, s így majd a városaink szélén többhektáros citromfaültetvények lesznek. Ettől azért még nem kell tartanunk, habár személy szerint én már várom a kunsági narancsot.

Viszont ha nyáron a kertben mediterrán hangulatra vágyunk, akkor sem kell csüggednünk, és még csak nem is kell beérnünk a leanderek adta hamis nyaralásérzéssel. Sőt, a legtöbb citrusfélét még termőre is tudjuk fordítani, ha nem vagyunk beoltva kertészkedés ellen. Ehhez pedig elég egy-két szem mag, amit a zöldségesnél szerzett gyümölcsből bányásztunk.

A neheze ugyanis nem a csíráztatással van, mivel a magok hamar szárba szökkennek, ehhez nem kell semmilyen végzettség vagy tapasztalat. Sőt, a növényt egész stabil fává is nevelgethetjük, nem nagy kunszt. Akár 10–15 évig is elnézegethetjük a nyári szellőben lágyan lengedező citromfánkat anélkül, hogy egy árva limonádét facsarhatnánk a terméséből.

Bálint gazda kétféle módszert különböztet meg a termés elősegítésére: az oltást és az alvószemzést. Előbbi esetében nagyon vigyázzunk arra, hogy mindenképp ékoltással dolgozzunk! Ezt célszerű tavasszal tenni. A növény körülbelül öt hét múlva ered meg, eközben gondozzuk különös odafigyeléssel a nemes hajtásokat! Ha a szemzést választjuk, akkor pedig fordított T-szemzéssel dolgozzunk, amire május végétől augusztusig van lehetőségünk, és a berakott szemek majd a következő tavasszal hajtanak ki, addig ugyanis „alszanak”.

Bármelyiket is választjuk, így már számíthatunk termésre, főleg ha nyárra kiültetjük őket, s bőségesen locsoljuk!

search icon