A ma ismert vécépapír modern kori találmány, de a történelem során meglepően sok ötletes törlőalkalmatosságot használtak kezdve a kövektől a kagylókon át egészen a római közös törlőszivacsig és a japán bambuszpálcákig.
Vécépapírt alig több mint 100 éve használunk, de természetesen előtte is megvolt az igény arra, hogy dolguk végeztével valahogy megtisztítsák magukat az őseink.
A korai időkben különféle természet adta eszközök jelentettek megoldást. Falevelek, fű vagy akár vékonyabb fakéreg, gyümölcshéj jöhettek szóba, de jobb híján egy marék homok is megtette a dolgát.
Vécékefe vagy toalettpapír?
Valószínűleg sokan hallottak az ókori római birodalomban használt fenéktörlő botról, mely a tersorium nevet viselte. Ez az ókori görög területen is használatban volt annyi különbséggel, hogy ott xüloszpongionnak hívták.
Ez nemes egyszerűséggel egy botra rögzített szivacs volt, melyet közösen használtak a korabeli városok közvécéiben. A mostani vécékeféhez hasonlóan használat után erősen sós vagy ecetes vízbe tettét. A közös használat nem volt túl szerencsés, mert az egymásnak adogatás során fertőzések is gazdát cserélhettek.
Cserép vécépapír
A görögöknél is létezett a szóban forgó kefe, de preferáltabb higiéniai eszközük a pessoi volt, mely kisebb kerek cserépdarabot vagy követ takart. Ezt balról jobbra irányuló kaparó mozdulattal használták, és egy ókori közmondás szerint három darab használata elegendő volt a tisztaság eléréséhez.
Forrás: www.researchgate.net
Kukoricacsuhé, az amerikai luxus
A kövek használata nemcsak görög szokás volt, az ókorban minden földrészen szokás volt kövekkel elvégezni a törlést. A tengerparti területeken kagylókat alkalmaztak erre a célra, a trópusi területeken pedig még a kókuszdió héja volt hadra fogható.
Talán az Újvilág lakói jártak a legjobban, mivel a kukorica csuhéja klasszisokkal puhább, mint a kavics. Ráadásul kellő mennyiség állt rendelkezésre ahhoz, hogy sűrűbben lehessen cserélni. A csuhét egyébként a magyar tanyavilágban is nagyon sokáig alkalmazták.
Kaparópálca és fémspatula
A kora középkori Japánban, Kínában és Kelet-Ázsia egyes részein chugi névre keresztelt vékony fa vagy bambuszpálca volt használatban. A köveknél higiénikusabban lehetett vele kaparni a nyilvánvalót. További előnye volt, hogy sűrűbben lehetett cserélni, mint a római szivacsot. A chuginak létezett vékony fémváltozata is, melyet kifejezetten jól tisztán lehetett tartani.
A Közel-Keleten ekkoriban a bal kezüket és némi vizet használtak az emberek. A papírral történő fenéktörlés kérdésében India a mai napig rebellis, hiszen a már említett arab példával megegyezően, a bal kezüket és vizet használnak tisztálkodásra. Ez manapság inkább a gazdasági problémáknak és a folyóvíz hiányának köszönhető, mintsem a hagyományőrzésnek.
Európában a legelterjedtebb eszközök a rongyok voltak, amelyeket ki lehetett mosni és újra felhasználni. Ezek közül sok került elő különböző városok csatornarendszeréből, azonban nem tudni, eldobás előtt hány alkalommal használták őket. Ezentúl szénát, kendert, esetleg gyapjút és állati szőrt használtak, sőt az is előfordult, hogy libatollat. Utóbbit egy 16. századi francia író kifejezetten jó megoldásként ajánlotta olvasóinak. És természetesen az olcsó röplapok és újságok elterjedésével a papír is megjelent a toalettekben.
A modern vécépapír eredete
Az első toalettpapírra hasonlító anyag használatáról szóló feljegyzés a Kr. u. 6. századi Kínából származik, ahol a társadalom tehetősebb tagjai papírcsomókkal tisztították meg hátsó fertályukat. Később, a Tang-dinasztia korában (618–907) egy közel-keleti diplomata így számolt be a kínaiakról: „Nem törődnek tisztaságukkal, és nem mossák magukat vízzel szükségleteik elvégzése után, hanem csupán megtörlik magukat papírral.” A Szung-dinasztia korában (960–1279) már uralkodói rendelet rögzítette, hogy a császár számára előkészített toalettpapírnak 60 centiméter szélesnek és 90 centiméter hosszúnak kell lennie. Ez volt az első alkalom, hogy kimondottan az illemhelyen történő használatra készítettek papírt.
A 14. századra beindult a kínai vécépapírüzem. 1000 és 10 000 lapos csomagokban forgalmazták a vécépapírt. Az előkelők körében olyannyira népszerű lett, hogy végül évente 10 millió ilyen csomagot gyártottak, melyeket illatosítottak is.
Forrás: www.china-mike.com
Ki találta fel a vécépapírt?
Egészen 1857-ig várni kellett, hogy elérkezzen a fordulat. (Ehhez természetesen az is kellett, hogy lemenjen a papír előállítási ára.) Ekkor egy new york-i férfi, Joseph Gayetty piacra dobta az első csomagolt vécépapírt 500 laponként 50 centért. Ez a papír azonban még nem volt tekercselve. Vékonyka lapokban árulták, melyeket aloe verával itattak át. Eredetileg orvostechnikai eszköznek szánták aranyérben szenvedőknek.
Forrás: findagrave.com
Habár Gayetty igen büszke volt találmányára, vállalkozása üzleti értelemben mégis bukás volt. Ennek ellenére többen is igyekeztek nyomdokaiba lépni, és saját toalettpapírt piacra dobni. Sikert végül a szintén amerikai Scott-testvérek – Thomas, Edward és Clarence – értek el 1867-ben. Ekkor kezdett el elterjedni a modern, perforált, gurigákban kapható toalettpapír. A Northern Tissue nevű cég 1935-ben dobta piacra az első garantáltan szálkamentes változatot, míg az első puhább, kétrétegű toalettpapírt 1942-ben kezdte el forgalmazni Nagy-Britanniában a St. Andrew’s Paper Mill.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy vécé, amely nem használ vizet
Létezik olyan toalett, amelyhez nem szükséges víz, mégis higiénikus. Ez a szagtalan és olcsó komposztáló vécé!
Naponta 27 ezer fát engedünk le a vécéken
A vécépapíripar folyamatos fejlődést mutat, minden évben 1%-os stabil bővülést realizál. Ez rossz hír az erdőknek, jelenleg hozzávetőlegesen 27 ezer fát engedünk le naponta a vécében. A legjobb minőségű toalettpapírok forrását az olyan puhafák képezik, mint az erdei és a lucfenyő. A legnagyobb gyártók, a Procter & Gamble, a Kimberly Clark és a Georgia-Pacific, alapvetően – néha kizárólag – frissen kivágott fákkal dolgoznak, melyek egy része Kanada északi erdeiből érkezik, ahol az idős fák kivágása lehetetlenné teszi az erdők regenerálódását. Az is probléma, hogy egyetlen fából alig 810 papírhenger készíthető.
Szerencsére nem kell lemondanod a vécépapírról, hogy segítsd a fákat. A toalettpapír előállításához tökéletes alapanyag az újrahasznosított papír. Vásárláskor figyeld a címkét! Legtöbbször nem a fehér, hanem az olcsóbb, gyengébb minőségű barna tekercsek lesznek a fenntarthatóbbak. Ezeknek az is előnyük, hogy kevesebb vegyszert és illatszert tartalmaznak.
A Forest Stewardship Council (FSC) logót is érdemes figyelni, amely azt jelzi, hogy az adott papír fenntartható erdőgazdálkodásból származik.
A legértékesebb nyersanyagunkkal húzzuk le a vécét
Nem csak nagy mennyiségű fát, hanem rengeteg tiszta, édesvizet is a csatornába küldünk a lehúzásnál. A Fővárosi Vízművek adatai szerint fejenként átlagban napi 11–26 liter vizet használunk a toalett öblítésére, ami az átlagos 100–150 liter/fő/nap vízfogyasztáshoz viszonyítva akár negyede-ötöde is lehet teljes vízfelhasználásunknak. Más adatok szerint az otthoni vízfogyasztásnak nagyjából 30%-át használjuk öblítésre.
A kiépült csatorna és vízhálózat egészségügyi szempontból nagyon hasznos és valóban életszínvonal növelő rendszer. De sajnos elhibázott gondolat volt ivóvízre kötni a vécéhálózatot. Új építésű, vidéki házaknál nagyobb költséggel jár, de van lehetőség külön szürke és feketevíz bontásban kezelni a szennyvizet, ezzel a vízpazarlás csupán harmadára csökken.
Biztos láttál trükkös japán képeket a neten, amikor mosdókagyló vizével húzták le a vécét. Már be lehet szerezni ilyen vécét itthon is, de pár üdítő példán kívül sajnoe ezek a módszerek nem igazán vannak gyakorlatban itthon, és se a szakemberek, se az eszközpark nem alkalmas az ilyen felújításokra. Egy otthoni lifehack-et tudok javasolni: mindig figyelj a hibából adódó elfolyásra, és a vécétartályra szerelj olyan lehúzót, ahol a kisdolognál nem az egész tartályt ürül.
Kapcsolódó bejegyzések
Használj kevesebb vizet a vécé lehúzásához!
Milyen alternatív megoldások segíthetnek abban, hogy ne pocsékoljunk el annyi értékes ivóvizet vécéink lehúzására, mint eddig?
