Csapvizet innal? Inkabb fizess! – miért tűnt el az ingyenes csapvíz az éttermekből?
A családdal a napokban betértünk egy étterembe, amelyet egyébként rendszeresen látogatunk. Ahogy mindig – elsősorban a gyerekek miatt –, most is csapvizet kértünk az étel mellé. Ezúttal azonban falba ütköztünk: csapvízzel nem szolgálhattak, helyette csak „szűrt víznek” nevezett italt kaptunk, amiért már fizetnünk kellett. Ez pedig, legalábbis szerintem, nagyon nincs rendben.
Nem feltétlenül a pénz a fő probléma. Mindannyian tudjuk, hogy egy étteremben ára van a szolgáltatásnak, bár a számlába automatikusan belekalkulált, sokszor tetemes szervizdíjba talán még beleférhetne egy kancsó csapvíz. A gond a kérdéshez való hozzáállás, ráadásul nem egyedi esetről van szó: miért nem kérhetünk csapvizet az éttermekben, büfékben, falatozókban? A kánikula idején a hidratálás létfontosságú, a fenntarthatóság szempontjából pedig a csapvíz ökológiai lábnyoma a palackozott italokéhoz képest szinte nulla. Gazdasági szempontból persze érthető a vendéglátóhelyek döntése, de – ahogy azt nemzetközi példák is mutatják – más tényezőket is lehet, és kellene is mérlegelni.
Nem volt ez mindig így...
Ma legtöbb étteremben, ha vizet kérünk, már kapjuk is a kérdést: savast vagy menteset? Ha pedig csapvizet kérnénk, jellemzően azonnal érkezik a válasz, hogy azzal nem tudnak szolgálni. Pedig nem volt ez mindig így.
2009-ben helyezték hatályon kívül azt az 1998-as minisztériumi rendeletet (43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet) mely a vendéglátóipari egységek működésének számos szabályát meghatározta. Ennek egyik pontja egyértelműen fogalmazott:
Ételfogyasztás esetén a vendég rendelkezésére bocsátják az étkezéshez szükséges egységes és tiszta eszközöket és a különböző ízesítőanyagokat, továbbá amennyiben a vendég italt nem rendel, úgy a vendég külön kérése nélkül is hideg ivóvizet szolgálnak fel.
Tényleg szűrni kell a vizet?
Elképzelhető, hogy az éttermek a csapvíz megtagadásával saját magukat védik? Ha baj van a vízzel, a fertőzések miatt a helyet akár be is zárhatják ideiglenesen. Ez azonban szinte lehetetlen. A csapvízről fontos tudni, hogy Magyarországon gyakorlatilag a legjobban ellenőrzött élelmiszernek számít. Bár vannak olyan területei az országnak, ahol az ivóvízbázis sajátosságai, és ennek nyomán annak összetétele miatt esetleg nem annyira kellemes a víz íze, mint másutt, a biztonságossága ott sem megkérdőjelezhető. Ami még felmerülhet, hogy az elöregedett hálózat, elsősorban a régi, nem felújított épületek előregedett belső csőhálózata szennyezi a vizet (például régi ólomcsövek).
Így – bár teljes magabiztossággal nem lehet állítani, hogy mindenhol felesleges a víz szűrése – az esetek túlnyomó többségében valóban teljesen felesleges a csapvíz utólagos kezelése.
Sőt a vízszűrők (például az igen elterjedt kancsós megoldások) nem megfelelő karbantartásával, illetve a szűrő rendszeres cseréjének elmulasztásával akár még árthatunk is magunknak. Ez tehát nem lehet érv a csapvíz megtagadására.
A láthatatlan szolgáltatás
A világon nem mindenhol magától értetődő, hogy a csapvíz mindenki számára hozzáférhető és egészséges. A klímaváltozás és részben hozzá kötődően a vízkészleteink csökkenése mindannyiunkat érintő probléma. Épp ezért mindannyiunk felelőssége is, hogy a vizet értékként kezeljük és tudatosan használjuk. A fenntartható vízgazdálkodás társadalmi vetületéről az idei Planet Budapest kiállításon is sok szó esett, többek közt a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) szervezésében 2026. február 28-án megrendezett „Nem mindegy, mi van a csap mögött!” című lakossági víztudatossági programja keretében. A beszélgetéseken a Fővárosi Csatornázási Művek, a Fővárosi Vízművek, a WWF, a MaSzeSz, a BME, a HungaroMet, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Szövetség az Élő Tiszáért, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Gödöllő Város Önkormányzatának Mérnöki Hivatalának képviselői is megszólaltak.
A pénz beszél
Amikor rákérdeztünk a változás okára az említett étteremben, a tulajdonos arra hivatkozott, hogy a vendégek gyakran egy-egy pohár csapvíz mellett órákig foglalták az asztalokat, és ezt akarták megszüntetni a fizetős víz bevezetésével. Azonban ez a magyarázat – legalábbis a konkrét hely esetében – erősen sántít. Hiszen, ha tényleg voltak ilyen vendégek, azok most a decinként 70–80 forintos víz felett fognak ülni. És mint ilyen, megint úgy foglalják majd a helyet, hogy közben alig fogyasztanak; a néhány száz forintos bevétel vélhetően nem oldja meg a tulajdonos problémáját.
A megoldás – valószínűleg – sokkal inkább az lehet, hogy az embereket a csapvíz felől a drágább italok felé tereljék, amin már komoly haszna van az étteremnek. Úgy okoskodhatnak, hogy aki eddig ingyen ivott csapvizet, az ezután a fizetős csapvíz helyett a még drágább, italokat választja, mondván, hogy a szűrtnek nevezett csapvízért már nem fizet, inkább iszik valami mást.
Mit mutatnak a nemzetközi példák?
Hogy a csapvíz-kérdés koránt sem csak magyar sajátosság, jól mutatja egy idén tavasszal lezárult olaszországi jogeset. Egy turista a Dolomitokban található Corvara egyik ötcsillagos szállodájában szállt meg, és a félpanziós vacsorákhoz többször is csapvizet kért – sőt felajánlotta, hogy fizet érte –, a személyzet azonban minden alkalommal elutasította. Helyette egy 0,75 literes, 7 eurós ásványvizet tett ki neki minden este. A vendég ezután 2700 eurós kártérítési pert indított a hotel ellen, arra hivatkozva, hogy a vízhez mindenkinek alapvető joga van, és a létfontosságú minimális mennyiséget ingyenesen kellene biztosítani.
A hölgy az ügyet első és másodfokon is elvesztette, végül pedig a legfelsőbb bíróság sem adott neki igazat. Kimondták, hogy az olaszországi szállodák és vendéglátóhelyek nem kötelesek csapvizet felszolgálni a vendégeiknek, mivel Olaszországban nincs olyan törvény, amely erre kötelezné az éttermeket vagy a szállodatulajdonosokat. Sőt, az országban általában etikettszegésnek számít, ha valaki ingyen csapvizet kér egy étteremben – különösen, ha a pincér már felajánlotta a palackozott víz lehetőségét.
Ne kulturális, vagy gazdasági kérdés legyen
Az eset tanulságos, ugyanis rávilágít egy uniós szintű hiányosságra. Nincs ugyanis egységes EU-s jogszabály, amely kötelezővé tenné a tagállamok számára az ingyenes csapvíz biztosítását a vendéglátásban. A ivóvíz-irányelv (2020/2184) ugyan kifejezetten ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a csapvíz használatát – például azzal, hogy az éttermek, étkezők és vendéglátó-szolgáltatók ingyenesen vagy alacsony szolgáltatási díj ellenében biztosítsanak ivóvizet a vendégeiknek –, de ez csak ajánlás: kikényszeríthető kötelezettséget nem ró a vállalkozásokra.
Azonban a fenntarthatóság ma már nemcsak hívószó, hanem elvárás. Ahogy a legtöbb helyen már természetes, hogy választhatunk húsmentes vagy vegán ételt, úgy a modern, vendégközpontú vendéglátásnak ismét alapvető részévé kellene válnia annak, hogy ha csapvizet kérünk, akkor kapunk is. Kifogások és rejtett költségek nélkül.
Ma már a vendéglátás is lehet fenntarthatóság fókuszú. Erről szól a 2026-os Planet Budapest Expo teljeskörű, fenntartható szemléletű cateringjét megvalósító FourBites tulajdonosával, Novothny Antallal készült interjúnk.
