Az eutrofizáció vagy vízvirágzás, az állóvizek növényi tápanyagokkal (növényi ortofoszfáttal és különböző nitrogénformákkal: nitrittel, nitráttal, ammóniummal) való szennyeződésének a következménye. Az eutrofizálódás folyamán az állóvizekben a tápanyag feldúsul, ezért elszaporodnak az elsődleges termelő szervezetek, a fitoplanktonok (pl. kék algák), a gyökerező hínár- és mocsári növények. Így beszélhetünk planktonikus eutrofizálódásról (nyílt vízben lebegő algák esetében), valamint bentonikus eutrofizálódásról (gyökerező hínár- és mocsári növények esetében).

Ezek a növényi tápanyagok természetes úton és mesterségesen is bekerülhetnek a vizekbe. Természetes úton például befolyással, esővízzel való bemosódással, illetve szél által, míg mesterségesen leggyakrabban szennyezéssel. Az emberi tevékenységből származó foszfor- és nitrogénvegyületek a mezőgazdaságból, az iparból, a közlekedésből és a háztartási szennyvízkibocsátásból származhatnak.

Az eutrofizáció folyamata

Az eutrofizáció folyamata során a fokozott növényi tápanyagbevitel következtében az algák gyorsan elszaporodnak, leárnyékolják a vízfelszínt, ennek következtében több oxigén fogy, mint amennyit a fotoszintézisük termel, a vízi növények a mélyebb rétegekben a fény hiánya miatt pusztulni kezdenek,
az elpusztult fitoplanktonok és a növények bakteriális lebomlása további oxigént von el a rendszerből, az oxigénhiány miatt pedig az aerob fajok kipusztulnak. Az anaerob baktériumok elszaporodása ammónia (NH₃), és kénhidrogén (H₂S) termelődésével jár. Ezek ideg- ill. gyökérmérgek, tehát a víz toxicitása megnő.

Az eutrofizáció következményei

Az eutrofizáció következményei között kell megemlíteni, hogy csökken a biológiai sokféleség, a vízvirágzást okozó kék algák anyagcseretermékei (cianotoxinok) halpusztulást és egyéb állatok mérgezését okozhatják. A vízkezelés költségei emelkednek, romlik az állóvizek környezeti és esztétikai állapota, a víz közegészségügyi szempontból kifogásolhatóvá válik, így üdülésre, sportolásra is alkalmatlan lesz.