Ideje megismerkednünk ezzel a ritkán látott és veszélyeztetett fajjal, a dunai galócával.

Amikor először hallottam a nevét, megmondom őszintén, a pióca után galócaként valami hasonló, esztétikai szempontból kifogásolható állatot véltem elképzelni. Aztán hamar ocsúdtam, hogy bizony a legnagyobb folyónk egy igen szép halfajáról van szó. Leginkább egy jól meghízott pisztrángra hasonlít ez a lazacfélék közé tartozó faj. A lazac egyébként csak távoli rokona, ami azért szerencsés, mert nem jutott a viza sorsára a Vaskapu-szoros lezárásával, ugyanis itt ívik.

Ritkasága ugyanakkor vetekszik a vizáéval, hiszen kényes halfajról van szó. Az oxigénben dús vizet szereti, ezért inkább a Duna (és a Tisza) felső folyásánál találkozhatunk vele, de mára betelepítették a Rajnába is. A folyók azon részeit kedveli, ahol a kőruganyoknál, a kanyarulatok öbleinél a víz gyorsan kavarog, így sokkal több oxigén van benne, mint a szélesen elterülő szakaszokon. A nőstény is ezekre a gyors folyású helyekre rakja ikráit.

Azért is aktuális a dunai galócát megismernünk, mert alig egy hónapja fogtak ki egyet a Duna Komárom-Esztergom vármegyei szakaszánál. A hal nemcsak ritkasága és mérete miatt rendkívüli, hanem azért is, mert ennyire „lent” még sosem találkoztak vele. Ez többek közt annak is köszönhető, hogy a Duna az elmúlt években nagyon sokat tisztult, így már a galócához hasonló kényesebb halak is jól érzik magukat benne. Már csak a vizát kéne valahogy visszacsábítani a hazai szakaszra.

Kapcsolódó bejegyzések

Ezek a fajok a kihalás széléről tértek vissza

Akár egymillió állat- és növényfaj is kihalhat. Az ENSZ arra figyelmeztet, hogy a globális biológiai sokféleség drámai csökkenése nem csak önmagában hatalmas krízis, hanem lakosság jólétét is fenyegeti. Közvetlen kockázatot jelent a globális élelmezésbiztonságra és a gazdasági tevékenységre nézve is. Van azonban néhány túlélő is.