Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fantasztikus dolog egy saját konyhakert! Mindez manapság már vidéki elvonulást sem feltételez, annyi jól bejáratott módszer létezik a városi körülményekhez igazított zöldségnevelésre. Lakásban élők akár egy erkélyen, gangon is belevághatnak, de ha van egy talpalatnyi hasznosítható földünk, már gondolkodhatunk magaságyásban!
A magaságyás szuper lehetőség arra, hogy a talaj minőségétől függetlenül szinte bárhol kialakíthassuk saját kis konyhakertünket. Nincs szükség hozzá nagy területre, így tökéletes választás lehet városi kiskertbe, társasház udvarára, közösségi kertnek. Az egyre növekvő élelmiszerárak és a nagyüzemi termelés élelmiszer-biztonsági kockázatai mellett érdemes fontolóra venni, hogy a betevőnk egy részének előállítását magunkra vállaljuk. Magaságyással akár teljesen kezdők is elindulhatnak ezen az örömteli úton, amelynek során nem csupán egészséges táplálékhoz juthatunk, de környezeti lábnyomunkat is csökkentjük, a bolygónkat is kíméljük.
A magaságyás-telepítésnek nem feltétlenül kell költséges folyamatnak lennie, sőt! A feltöltéséhez hasznosíthatunk kerti hulladékot, és akár a keretét is elkészíthetjük a háztartásban kallódó anyagokból. Tehát a hulladékcsökkentés, a hulladékhasznosítás kiváló eszköze is egyben! Plusz egy piros (zöld) pont a magaságyásnak!
Korábbi cikkünkben már részleteztük a magaságyás építésének, őszi telepítésének folyamatát, amikor is dúskálunk a kerti hulladékban, és az összegyűjtött avar is kiváló helyet találhat magának ágyásainkban. De mi a helyzet kora tavasszal, honnan szerezzünk szerves hulladékot, amikor még a fű se nő?
Mivel töltsük meg magaságyásainkat kora tavasszal?
Arról már több szó esett, hogy a magaságyás nem pusztán egy derékmagasságba emelt, bekeretezett földkupac. A magaságyás „lelke” az alsó rétegekbe halmozott szerves hulladék, ilyen formában a magaságyás-telepítés szűk keresztmetszete az, hogy rendelkezésünkre áll-e elegendő töltőanyag a megépítéséhez.
Március elején, ha körbenézünk a kertben, vakarhatjuk a fejünket. Kopasz fák, kopott, megsárgult fű, szinte már sóvárog a szemünk némi zöld után. Nincs is szívmelengetőbb látvány ilyenkor a néhány kora tavaszi hagymás virágnál, ahogy fodrozódva törnek elő mélyzöld leveleikkel a szürke földből.
Ugyanakkor pánikra semmi ok! Máris mutatom a trükköket, amelyek segítségével akár azonnal nekikezdhetünk megalkotni saját ágyásainkat. Minél előbb elkészülünk, annál korábban vethetjük, szüretelhetjük friss zöldségeinket!
Barna hulladék a metszésből
A magaságyás legalsó rétegébe a lassan bomló barna hulladék kerül, amely – a komposztáláshoz hasonlóan – a magas széntartalmat biztosító komponense töltelékünknek. Kora tavasszal mi sem egyszerűbb, mint ehhez hozzájutni! A szezonindító kerti munkákhoz hozzátartozik, hogy megmetsszük a fákat, visszavágjuk a cserjéket. Az így nyert ágakat, gallyakat ahelyett, hogy kötegelve a helyi hulladékszállító rendelkezésére bocsátanánk vagy esetleg elégetnénk, tegyük félre a magaságyásunkhoz!
A töltelék legaljára a vastagabb ágak kerüljenek! Még jobb, ha korhadt, száraz ágakat is hozzá tudunk adni, amelyek gyorsabban bomlanak, és megtartják a vizet. Ideális, ha erre ágaprítékot halmozunk, amelyet könnyedén előállíthatunk saját otthonunkban is. A barna hulladék a szerves hulladékunk egyharmadát ne haladja meg!
Ágdarálás komposztaprítóval
Viszonylag olcsón (akár használtan is) beszerezhetünk egy kis teljesítményű elektromos szerkezetet, amely jó szolgálatot tehet a kertben. Ha kihasználhatósága kérdéses, akár többen is összeállhattok, és közösségi használatra beruházhattok egybe. Az ágapríték nemcsak a magaságyásba szükséges. Komposztáláskor is figyeljünk arra, hogy a zöldhulladékot rétegezzük a barnával, a frissen metszett ágakat pedig aprítást követően tegyük a komposztba! (Olyat is hallottam, hogy valaki tavasszal az ágakat darálja vele, ősszel pedig a kemény gyümölcsöket, a birsalmát, a körtét aprítja vele a pálinkacefréhez.)
Arra vigyázzunk, hogy az elektromos aprító elég érzékeny eszköz, könnyű benne kárt tenni, ha nem tartjuk magunkat a használati utasításban foglaltakhoz. Ne hagyjuk, hogy a kezelő személyzetet elkapja a gépszíj, és vastag, gallyazatlan ágakat dugdosson bele! Ha a használati utasítás 4 centis átmérőt ír, akkor ennyi, és kész, nem kell kísérletezgetni.
Ha pedig kicsiben gondolkodunk, és nem kell mázsányi metszési mellékterméket feldolgoznunk, fogjunk egy metszőollót, és lássunk hozzá az aprításhoz! Ennek a módszernek az az előnye, hogy pár óra leforgása alatt egészen meditatív állapotba ringat…
Szellőztessünk gyepet!
Mi a szösz? Megmosolyogtató lehet elsőre a kifejezés, ha valaki korábban nem találkozott még vele. Valójában viszont fontos, szükséges tevékenységről van szó, amelyet bizonyos időközönként el kell végeznünk, ha üde, zöld, egészséges pázsitot szeretnénk. A gyepszellőztetés kora tavasszal pedig épp aktuális! (Azért a márciusban visszakacsintó kemény fagyok elmúltát várjuk meg vele!)
A gyepszellőztetés során a füvet függőleges irányban „nyírjuk”, eltávolítjuk a gyepfilcet, a mohát, az esetleges gyomokat, ezáltal segítve a pázsit megújulását. Kis területről is meglepően sok zöldhulladékot nyerhetünk ki általa!
Az érési folyamatok beindításához a barna hulladékunk mellé elengedhetetlen a nitrogéndús, szerves zöldhulladék. A gyepszellőztetést kisebb területen végezhetjük kézzel, tökéletes eszköz hozzá egy lombseprű. Nagyobb területhez beruházhatunk egy gyepszellőztető gépre, vagy kérhetünk kölcsön a szomszédtól is (ha az ő pázsitja mindig zöldebb, egészen biztosan van neki)! Az így kinyert kerti hulladékot pedig hasznosítsuk a magaságyásunkban! Legyünk leleményesek! Ha a mi kertünkben nincs gyep, vagy nem szellőztetünk, bizonyára találunk ismerőst, szomszédot, aki igen, és kifejezetten örömmel veszi, ha megszabadítjuk őt a számára felesleges hulladéktól.
A legtöbb településen van zöldhulladék-gyűjtés. A kihelyezett zsákok tartalmát csak úgy nem vihetjük el, de érdemes becsöngetni a szomszédokhoz, hogy elkérjük a hasznos tápanyagforrást.
Megmaradt avar
Ha a kertben van még nyomokban őszi avar, gereblyézzük össze, és mehet a fentebb vázolt rétegek tetejére! És ezzel meg is vagyunk! Ily módon töltsük meg ágyásainkat legalább félig, kétharmadig, majd erre jöhet a trágya, a termőföld, a virágföld, az érett komposzt. Ne feledjük, ha fakerettel dolgozunk, belülről mindig béleljük vízhatlan anyaggal (pl. drénlemezzel)! Ezt természetesen még a töltés előtt tegyük meg, alulra pedig helyezzünk vakondhálót! És felejtsük el a geotextilt, semmi keresnivalója a magaságyásban! Netes fórumokon belefuthatunk abba, hogy a béleléshez vagy az ágyások aljára is ezt ajánlják, mint valami univerzális felhasználású kerti szőttest. A geotextil valójában mindkét funkcióra alkalmatlan!
Környezet- és pénztárcakímélő megoldások
Szeretem hangsúlyozni, hogy a magaságyás a természet körforgására épít, és nem valami úri huncutság. Kritikusai általában azt vetik a szemére, hogy csak egy divatos hóbort, túl költséges és tök felesleges, hisz földet túrni bárhol lehet. Valójában van olyan helyzet, amikor a magaságyás kizárólagos megoldásként jöhet szóba, ha konyhakertet tervezünk. Segítségével pedig annak sem kell lemondania a saját veteményesről, aki esetleg nem örökölte a dédszülők földjét és/vagy agrárhagyományait. A magaságyás-telepítés ugyanakkor tényleg költségessé válhat, ha utánajárás nélkül, kizárólag a kertészeti áruházláncok csábító és kényelmes ajánlataira hagyatkozunk. Változatos magaságyás-kínálatuk mellett még a méregdrágán árusított töltőanyaghoz is hozzájuthatunk ily módon. Ha viszont magunk készítjük el, nemcsak pénzt spórolhatunk, de bizonyára jobban fogjuk szeretni is. Szánjunk hát rá időt, mert a kezdeti energiabefektetés aztán többszörösen megtérül!
A magaságyás telepítése fenntartható eljárás, mivel a természet körforgására épít, a komposztálás révén pedig hulladékból könnyen hasznos tápanyagot készíthetünk. A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó kiemelten foglalkozott.
Kiemelt kép és fotók: MÁS Kert