Az építkezés, amit az ember a lakhatása céljából végez, az egyik legjelentősebb természetformálás. Jelenleg ingatlanbumm zajlik Európa-szerte, és erősödnek azok a hangok, amelyek a szokványos acél–beton párosítás helyett a természetes építőanyagok mellett foglalnak állást.

A természetes építőanyagok tárháza elég széles. A fa rendkívül jó hőszigetelő, és statikailag is annyira erős, hogy akár toronyház is tervezhető belőle. A kő is jó szolgálatot tehet, és a föld alapú építkezés sem lehetetlen. Alább ez utóbbiról tudhatunk meg érdekességeket.

Attól még, hogy természetes, nem biztos, hogy környezetbarát is

A magyar háztartások fogyasztják el a nemzeti energiafelhasználás 40–50%-át, és ennek túlnyomó többsége a fűtést szolgálja. Korszerűtlen szigeteléseink miatt 10%-kal magasabb a lakóingatlanok által felhasznált energia az uniós átlaghoz képest.

Ebből közvetlenül nem következik, hogy egy természetes anyagból épült ingatlan minden szempontból környezetbarát, de az biztos, hogy egy modern passzívház – energetikáját tekintve – sokkal jobban kíméli a környezetet. Van azonban ezen kívül más lényes aspektus is: az ún. sick building syndrome. Ez a kifejezést olyan épületekre használják, amelyek „betegek”, mert a felhasznált építőanyagok egészségtelen lakókörnyezetet eredményeznek. Jó, ha tudjuk, hogy az energiaszektor után az építőipart jellemzi a második legtöbb szén-dioxid-kibocsátás, amiért zömmel a felhasznált építőanyagok a felelősek. Így az emberek és a Föld egészségét illetően sem mindegy, hogy mivel építkezünk.

Földházak

Ősidők óta építkezünk földben, földből, de ez az ipari forradalom után háttérbe szorult. A ’70-es évektől azonban az olajárrobbanás miatt újra visszataláltak a földhöz az építészek. Előnye az energiatakarékosság, hiszen 3 méterrel a földfelszín alatt a hőmérséklet – gyakorlatilag napszaktól és évszaktól függetlenül – megegyezik az adott terület átlaghőmérsékletével. Hátránya a nedvesség lecsapódása, a vízszivárgás és a levegő rossz minősége. Az földben épült házak között létezik földdel fedett, domb oldalában és földfelszín alatt kialakított típus is.

Korunk egyik legdrágább domboldalban épített földháza Bill Gates seattle-i otthona. A 2100 m²-es ingatlan nagyobbik része a hegy belsejében található. A luxusotthon értéke megközelítőleg 34 milliárd forintra rúg. Számos különleges helyiség, köztük egy 150 fő befogadására alkalmas színházterem kapott helyet benne.

Magyarországon földdel fedett mintaháznak a Németh család budakalászi otthona tekinthető, ahol a gerendák nagy része is természetes anyagból, fából készült. Ez azért emelendő ki, mert gyakran előfordul, hogy a mai földházak váza egy vasbeton szarkofág, és ez távol áll a természetestől.

Szupervályog

A szupervályog ötvözi a sarat és a vályogtéglákat. Henger alakú zsákokat töltenek meg sárral, ezeket pakolják egymásra, végül egy kupola alakú építményt kapnak. A technikát egy iráni származású felhőkarcoló-építész, Nader Khalili fejlesztette ki a NASA idegen bolygókon tervezett telepei alapján.

Gyorsan, különösebb szakmai tapasztalat nélkül építhető, elsősorban a háborúk sújtotta Közel-Keleten alkalmazzák menekülttáborok vagy gyorsházak gyanánt. A technikát már az egész világon ismerik, Magyarországon is gyakorlott és lelkes művelői vannak, noha a megszokott komfortot pusztán ezzel a módszerrel nehezen lehet elérni.

A modern kor döngölt földházai

A döngölt föld és a vályograkás rokon módszerek. Mind a kettőhöz szükséges egy váz és a falazásban használható döngölt föld vagy vályogtégla. A szájhagyomány szerint a „földfalnak nem kell, csak egy nagy kalap és egy jó csizma”. A döngölt föld a design építészetben is megjelent, teljesen kiszorítva a széles tetőket, de még a vakolást is, csupaszon hagyva falakat. Sok építész cementtel fixálja a külső réteget, amely azonban így éppen az egyediségét veszíti el.

A cement használatának környezetvédelmi következményei is vannak. Az 5–7%-os cementtartalom például a beépített energiát úgy megnöveli, hogy éppen a fenntarthatóságban rejlő előny vész el. A földdel kevert cement inkább nevezhető gyenge minőségű betonnak, mint vályognak. A cementes kémiai kötés a közvetlen újrahasznosítást lehetetlenné teszi.

Tudtátok, hogy a mai épületek anyaga elbontás után mind veszélyes hulladék lesz?

A meztelen vályogházak mestere

Martin Rauch osztrák építész elkötelezett a modern vonalak és a vakolatlan, stabilizálatlan föld mellett. Több évtizede kísérletezik a vert falas építés kortárs formáival. Odáig jutott, hogy egy monumentális középületet és egy gyárépületet is készítettek a tervei alapján.

Eddigi legnagyobb művét 2014-ben adták át, amely a svájci Laufenben található Ricola feldolgozóüzem. Az épület váza vasbeton merevítő szerkezet, a falak pedig 1,5×3,3 méteres, 45 centiméter vastag előregyártott, stabilizálatlan föld falelemekből készültek. Ilyen mértékű előregyártásra ez volt az első példa, a projektre egyedi, 50 méter hosszú gyártósort terveztek. A 11 méter magas önhordó homlokzatot a vasbeton vázhoz csak rögzíteni kellett.

Az építész által tervezett másik nagyszabású épület is Svájcban található, a 2015-ben átadott sempachi Svájci Madártani Központ. A látogatóközpontnak is helyt adó háromszintes épület hasonlóképpen előregyártott falelemekből épült, ellenben itt nem vasbeton, hanem fa adja a merevítést. Az épület megkapta a svájci Minergie-P-Eco szabványát. A szabvány odaítélésének a feltétele az alacsony energiahasználat és az ökológiai építés. A központ két szárnyból áll, amelyek tehertartó külső falaihoz 1000 tonna agyagot használtak fel.

Az erózió kérdése

Rauch nem azt állítja, hogy nem erodálódnak a falak, hanem azt, hogy a jól kiválasztott földkeverékkel ez olyan lassan megy végbe, hogy az épület tervezhető élettartama megegyezik a betonból építettekével (kb. 100 év). A Rauch által tervezett épületek tetőinek egyáltalán nincs pereme, így a falak ki vannak téve a becsapódó esőnek és a kimosódásnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy az első években az apróbb szemcsék kiperegnek, és a falak felszíne durvább lesz, de a tényleges erózió csupán pár milliméter. A számítások azt mutatják, hogy a falak tatarozása 60–70 év elteltével válhat leghamarabb szükségessé.

Mivel ez az irányzat elég újnak mondható, nehéz találni olyan épületeket, amelyek már élettartamuk végén járnak. A legidősebb modern, vakolatlan, vert falú épületek Lyon mellett, a Domaine de la Terre településrészen találhatóak. 1981-ben 2,2 hektáron 65 szociális lakást építettek vertfal-technikával. Ezek ma 40 évesek, a 2018-as bejáráson teljesen épnek ítélték őket.

Magyarországon a földnek és különösen a vályognak hagyománya van, de a jövője gyenge lábakon áll. 1961 és 1970 között még az újonnan épült házak 15%-a vályogból készült, addig 2001 és 2011 között már csak 1,8% volt ez az arány. Visszaszorult, de a vályograkó mesterség még most is létezik. Sokunkban bizalmatlanság alakult ki a vályogépületekkel szemben és ingatlanvásárlásnál nem preferáljuk. Ennek oka egyrészről az, hogy az Tisza környéki földházakat sűrűn sújtották bel- és árvizek, amik ellen kevésbé ellenállóak. Másrészről a szakszerűtlen építés lehet a gyökere a problémáknak. Ugyanis régen nem igazán volt szabályzás a vályog kialakítására és ez jóhiszeműen is gyengítette az épület minőségét. Így érdemes odafigyelni az árulkodó jelekre és repedésekre, amik sokat sejtetnek.

Talán a design, amit Rauch képvisel, fölöslegesnek tűnhet. Az építész mindenesetre megmutatta, hogy a döngölt fal állja az idő próbáját, valódi alternatívának tekinthető a hagyományos módszerek mellett.

Az európai és a magyar szabályok előírják, hogy a lakóházak esetében szükséges egy tartó váz, így elsősorban közfalak építésekor használható a vályog és a föld. A jövőben elengedhetetlen, hogy a szóban forgó technika a meglévő építőanyagokkal és módszerekkel kompatibilis legyen. Az előregyártott elemeket is biztosítani kell a gyors építkezéshez, valamint szakképzett mesteremberekre is szükség van. Az igényekben látszik némi növekedés, de ezeknek a feltételeknek teljesülnie kell, hogy piacképes alternatíva lehessen a modern kori építőiparban.

Kiemelt kép: Canva.com