Sokak szerint a pillangók és a lepkék ugyanazon állatfaj különleges megjelenésű képviselői. Vajon ugyanaz-e a kettő, vagy lehet némi eltérés közöttük? Cikkünkből kiderül az igazság!
Küllemben miben tér el egy pillangó a lepkéktől?
A lepkék (Lepidoptera) az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának utolsóként kifejlődött rendje, míg a pillangók (Papilionidae) a lepkék rendjének egyik családja. A rendbe természetesen tartoznak más családok is, mint például a tarkalepkék, a fehérlepkék, a busalepkék, a boglárkalepkék, a pávaszemes szövők vagy a szenderek. Magyarországon összesen öt pillangófaj él, amelyek a következők: fecskefarkú lepke, kardfarkú lepke, Kis Apolló-lepke, Apolló-lepke, és a farkasalmalepke. Mind az 5 faj védett, eszmei értékük 10 000 forinttól 50 000-ig terjed. Az első primitív éjjeli lepkék a jura időszak elején, 190 millió éve tűnhettek fel. Mintegy 150 000 fajukat írták le, ezek közül hazánkban körülbelül 3500 él, melynek 45 százaléka nagylepke, és 55 százaléka molylepke.
Különbségek a pillangók és a lepkék között
A különbségeket tekintve a lepkék sokkal változatosabbak, mint a pillangók. A Smithsonian Intézet tanulmánya szerint mintegy 160 000 lepkefaj ismert, szemben a pillangók mintegy 11 000 fajával. A lepkék általában barna vagy bézs szárnyakkal rendelkeznek, míg a pillangók ragyogóbban díszítettek. Ez a színkülönbség részben a kétféle rovar eltérő viselkedésének tudható be.
A lepkék éjszakaiak, ezért megpróbálják álcázni magukat a nap folyamán különböző sötét tárgyakon, például kérgeken és leveleken. A pillangók is hasonlóképpen rejtik el magukat, de napközbeniek, ami azt jelenti, hogy a nappali órákat virágról virágra röpködve, nektárt kortyolgatva töltik. A BBC Science Focus összegzésében olvasható egy másik viselkedésbeli különbség, mely szerint a pillangók pihenés közben hátrahajtják a szárnyaikat, míg a lepkék szárnyaikat a testükhöz lapítják.
Bábstádiumuk a lárva- és a felnőttszakasz között is kissé eltérő. A lepkék selyembe csomagolt gubókat készítenek. A pillangók viszont krizaliszokat alkotnak, melyek kemények és simák. A lepkék fején található két csáp felépítése is változatos. A csápok végződhetnek bunkóban, míg az éjjeli fajok csápja általában cérnaszerűen fonalas vagy bozontosan fésűs.
További eltérés, hogy a lepkék szájszerve egészen speciális, amelynek a legfontosabb és egyben legsajátosabb eleme a pödörnyelv. Ez a testükhöz képest az egyik leghosszabb az állatok között. Itt kell megemlíteni, hogy ismertek olyan éjszakai lepkék (pl. pávaszemek), amelyeknek nincs szájszervük, így nem is táplálkoznak. Ezek a fajok, amikor a bábból kikelnek, 7–10 napig is élnek.
Mi a helyzet a molylepkékkel?
A molylepkék a hagyományos felosztás szerint a lepkék rendjének egyik alrendjébe tartoztak, ekkor a másik alrend a nagylepkéké volt. A genetikai kutatások azonban kimutatták, hogy mindkét taxon parafiletikus, ezért a modern, genetikai alapú rendszertanokban már egyikük sem szerepel. Mivel azonban gyakorlati szempontokból ez a felosztás rendkívül kényelmes, a legtöbb lepkész továbbra is használja ezt a két csoportot, az ezeken belül elkülönített családok már monofiletikusak, és ez visszakapcsolja ezeket a nem rendszertani kategóriákat a genetikus rendszertanba.
2012-ben Magyarországon a molylepkéknek 2273 faját tekintették bizonyítottnak, melyeknek további csoportjai is vannak. Ezek között akadnak, amelyeknek csak egy-egy faja él hazánkban, a három legnépesebbé viszont így is meghaladja a 200-at.
A ruhamoly
A ruhamolyfélék, ruhamolyok vagy valódi molyok elterjedésüket tekintve a több ezer fajt számláló család képviselői, és az egész világon megtalálhatók. Európában 2001-ben 222 fajukat ismerték, ebből hazánkban összesen 56-ot, a legnagyobb számban Somogy vármegyében találkozhatunk velük. A ruhamolyok kis termetű lepkék. Megnyúlt, keskeny, sokszor kihegyesedő, gyakran szép, élénk színű szárnyuk szegélyén hosszú szőrök nőnek; minél keskenyebb a szárny, annál hosszabbak a szőrök. Fejüket is hosszú, sűrű szőrzet borítja, testüket pedig szőrök és pikkelyek. Pödörnyelvük egészen rövid, vagy teljesen visszafejlődött.
A egyes fajok hernyói rendkívül eltérő életet élnek: vannak köztük korhadéklakók, míg mások fák beteg részeiben, zuzmókban, gombákban, szőrmékben, tollakban, szárított növényi anyagokban élnek, ezért több igen komoly háztáji és raktári kártevő van közöttük.
Hogyan védekezzünk a ruhamolyok ellen?
A ruhamolyok nem kedvelik a huzatot, továbbá a hőmérséklet és a páratartalom ingadozását, ezért megelőzésképpen érdemes gyakran és alaposan kiszellőztetni a lakást. Ha a ruhákat jó időben kitesszük a napra, az is segíthet a molyok távoltartásában. Hasznos praktika lehet még, ha a ruhák közé kis textilzsákokban levendulát vagy szegfűszeget teszünk, mert az intenzív illatuk riasztja a molyokat. Ezek a rovarok az állandóságot és a nyugalmat keresik, így ha rendszeresen szellőztetjük vagy cserélgetjük a ruháinkat, kevés a valószínűsége annak, hogy megtelepednek rajtuk. Azokat a ruhákat, amelyeket csak ritkán veszünk elő, érdemes zárható molyzsákba tenni.
Élelmiszermoly
Az élelmiszermoly szürkésbarna színű lepke, a konyhák és az éléskamrák nagy kártevője. Az élelmiszermolyok közül az aszalványmoly a legkártékonyabb. Bevásárláskor akár egy zacskó búzadarában vagy lisztben is hazavihetjük a lárvákat, amelyek elszaporodva végigfertőzhetik az összes többi otthoni alapanyagot is. A nőstény petéket rak, amelyekből kikel a 20 milliméter hosszú, sárgás színű kukac, vagyis a lárva, amely úgy tesz tönkre mindent, hogy a táplálékban az ürülékéből szövedéket készít. A lárvákból később kifejlődő lepkék pedig mindent eláraszthatnak a lakásban. Ugyan a lepke már nem tesz kárt, jelenléte zavaró lehet.
Hogyan védekezzünk az élelmiszermoly ellen?
Az élelmiszermoly általában a ritkábban takarított felületeken rakja le a petéit, így ha tiszta lakást talál, minden bizonnyal más helyet keres magának. További praktika lehet, ha vásárlás után kivesszük az eredeti csomagolásából a lisztet, a búzadarát, a zabpelyhet, a fűszereket, a kenyérmorzsát, de még a kakaót is. Érdemes jól zárható fém- vagy üvegedénybe tenni, s ezekben tárolni az élelmiszereket. A takarítások alkalmával pedig ecetes vagy teafaolajos kendővel célszerű áttörölgetni a konyhai és a kamrai polcok minden oldalát.
A lepkék felépítése
A lepkék mérete meglehetősen széles skálán mozog. A kifejlett példányok szárnyainak fesztávolsága néhány millimétertől akár 30 centiméterig is terjedhet. Ivari kétalakúságuk a test vastagságára, a szárnyak jellegére is kiterjed. Főleg a felnőttállapotban nem táplálkozó fajoknál gyakori, hogy a nőstény a hímhez képest kevésbé mozgékony, az ilyen nőstények szárnya el is csökevényesedhet. Szabadon mozgatható fejük két oldalán egy-egy nagy, gömb alakú szem ül. Sok faj feje tetején pedig még két pontszem is található.
A lepkék fején található két csáp felépítése igen változatos. A két leggyakoribb típus a végig közel egyforma vastag, fonalszerű csáp és a fokozatosan elvékonyodó, sörteszerű csáp. Egyes fajok utolsó csápízei megvastagodnak, ezt bunkós csápnak nevezik. Az egyes csápízekről függelékek nőhetnek, ezek alakja és elhelyezkedése szerint megkülönböztetjük a fűrészes, a fésűs, a tollas stb. típusokat. Nem ritka az ivari kétalakúság is, ami azt jelenti, hogy a hímek csápja fésűs, a nőstényeké pedig fonalas. A csápok feladata a különböző fizikai és kémiai ingerek felfogása.
Kapcsolódó bejegyzések
5 + 1 nyári lepke erdőn, mezőn és a kertben
A nyár és a lepkék elválaszthatatlanok egymástól. Ismerjünk meg néhányat közelebbről!
A lepkék szájszerve egészen speciális, ami a rovarok minden más rendjétől egyértelműen megkülönbözteti őket. E szájszerv legfontosabb és egyben legspecifikusabb eleme a pödörnyelv. A két félből álló cső az állkapocs belső karéjának alsó, illetve külső feléből nőtt össze. A pödörnyelv elnevezés is mutatja, hogy a lepkék általában laprugóhoz hasonlóan felpödörítve tartják, és csak iváshoz, illetve táplálkozáshoz nyújtják ki. Az állkapocs külső karéjai és tapogatói általában teljesen elcsökevényesedtek, csak a felső ajak, a rágók és az alsó ajak szerény maradványai figyelhetők meg rajtuk. Nem csökevényesedtek el viszont az alsó ajak tapogatói: ezek érzékszervekkel dúsan felszerelt, bozontos szőrzettel vagy pikkelyekkel borított függelékekké alakultak.
A lepkék három pár járólába két-két karomban végződik. A lábak aránylag gyengék, inkább alkalmasak kapaszkodásra, mint járásra. Egyes szabad szárnyú lepkék első pár lába részben elcsökevényesedett. Két pár szárnyuk alakja és mérete rendkívül különböző; egyes fajok szárnya teljesen hiányzik. A legjobban repülő szenderek szárnya keskeny és hosszú, az első szárny pedig lényegesen nagyobb a hátsónál. Az általában rosszul repülő, inkább csak csapongó nappali lepkék szárnyai szélesek, s a két szárny mérete közel azonos.
A szárnyakat szőrök és zsindelyszerűen átfedő kitinpikkelyek borítják. Ez a hímpor, amelyről a rend a nevét kapta. A Lepidoptera szó jelentése: pikkelyes szárnyú. Színük széles skálán mozog, ennek fontos szerepe van az udvarlásban. A pikkelyek nemcsak pigmentáltak, de vastagságuktól és elrendeződésüktől, sűrűségüktől, finom lemezes vagy rácsos szerkezetüktől függően különböző fizikai színeket produkálnak. Mindezt elősegítik a pikkelyekben található különféle kutikuláris képződmények. Ezeknek a fizikai és kémiai színeknek a kombinációi egyes fajokat rendkívül dekoratívvá tesznek. Ha viszont lekopnak a pikkelyek, a szárny üvegszerűen áttetszővé válik.
A legtöbb lepke két szárnypárját különféle típusú testrészek kapcsolják össze, hogy összhangba hozzák a szárnyak mozgását. Az ilyen szervek ősi formájának a kapcsolókaréj tekinthető. Ez az első szárnyból indul, és a hátsó szárny első részén kialakult redőhöz kapcsolódik. Elterjedtebb és újabbnak tekintett változat az akasztótüske, amely a hátsó szárnyból kinyúló, hegyes nyúlvány. Ezt többnyire keresztben álló szőrök vagy pikkelyek rögzítik az elülső szárnyhoz. A szabad szárnyú lepkék – mint amilyenek a tipikus nappali lepkék – szárnyai nem kapcsolódnak egymáshoz.
Életciklusaik
A lepkék teljes átalakulással fejlődnek, lárvaalakjuk a hernyó. A hosszú, karcsú vagy rövid, zömök potroh tíz szelvényből áll, és ezekből az utolsó 2–3 tartalmazza az ivarszerveket. A hernyók teste 14 szelvényből áll: fej, tor, amely 3 szelvényből áll szinte mindig egy-egy pár lábbal, valamint a potroh 11 szelvénye. A hernyók fején található a szájuk, egy pár egészen rövid csáp, két oldalon rendszerint 6 pár pontszem, alsó ajkaikon pedig a szövőmirigyek. Szájszervük erőteljes, fogazott rágószájszerv. 3 pár torlábuk, 1 pár állábuk és 1 pár far- vagy tolólábuk van; a potrohlábak száma változó, s ezek végkaromban végződnek.
Megjelenésük az imágóhoz hasonlóan változatos: csupasz és hosszú, élénk színű, mérgező szőrökkel dúsan borított hernyókkal egyaránt találkozhatunk. Más fajoknak a teste mérgező a tápnövény anyagcseretermékeitől. Színezetük és rajzolatuk pedig rendkívül sokféle lehet.
Életmód és táplálkozás
A hernyók elsődlegesen szárazföldiek. Általában növényi anyagokkal táplálkoznak, tehát növényen vagy növényben élnek. A növényeket kívülről fogyasztják, vagy szárban, levélben „aknáznak”, azaz járatokat, alagutakat rágnak ki. Egyes kis testű fajok teljesen a levélben fejlődnek ki úgy, hogy az alsó és a felső epidermiszt is érintetlenül hagyják. Sok faj hernyója egy-egy tápnövényre specializálódott (monofág), mások (oligofág hernyók) csak néhány növényen élnek meg, és vannak olyanok, amelyek szinte egyáltalán nem válogatósak (polifágok).
Ha a monofág hernyók elszaporodnak, szinte teljesen letarolhatják a tápnövényeket egy-egy területen, mert hihetetlenül gyorsan nőnek, és ehhez rengeteg táplálékra van szükségük. Akad néhány avarral táplálkozó faj, sőt hangyákkal együtt élő, ragadozó, illetve levéltetveket pusztító hernyó is.
Kapcsolódó bejegyzések
Lócitrom, sár, gyöngyöző verejték: miért vannak oda értük a lepkék?
A lepkék nemcsak isznak, amikor különböző helyeken szívogatnak, hanem egyéb számukra fontos anyagokat is magukhoz vesznek ilyenkor.
Életmód
Számos lepke (imágó) kiválóan idomul környezetéhez úgy, hogy felveszi annak színezetét, illetve valamilyen, az adott környezetben gyakori vagy jellemző tárgyat, élőlényt utánoz. Egyes lepkék olyan színűek, mint az a fatörzs, amelyen pihenni szoktak, mások falevélre emlékeztetnek, a feltűnő pávaszemes lepkék szemfoltjai pedig leginkább a ragadozó madarak szemére hasonlítanak.
Egyes lepkefajok nappal repülnek, míg mások éjszaka. A nappali lepkék többsége élénk színű, az éjszakaiak többnyire barnásszürkék. Az imágók pödörnyelve csak folyadék felszívására alkalmas: ez érett gyümölcsök, harmatcseppek, virágok nektárja vagy fák kicsorduló nedve. Némely fajok ürülékre vagy rothadó, erjedő anyagokra specializálódtak. Sokuk imágója egyáltalán nem táplálkozik.
Szaporodásuk általában kétivarú, de ritkán előfordul a lárvanemzés és a szűznemzés is. Az udvarlás fajonként is különböző lehet. A hímek gyakorta repülés közben feromonokkal csábítják magukhoz a nőstényeket, amelyek az illatanyagtól kábulatba esnek, így a hímek megakadályozhatják, hogy faképnél hagyják őket. Azon fajoknál, amelyek nősténye röpképtelen, ez éppen fordítva történik. A nőstények termelnek illatanyagot, és a hímek ennek alapján keresik meg őket. A nőstény lepke petéit csomókban vagy egyenként a tápnövény levelének fonákjára rakja, néha vízközelbe vagy vízi növényekre.
Védjegyük: a bábok
A lepkék bábja a múmiabáb, amelyen a szárny, a lábak, a csáp és a pödörnyelv körvonalai már átsejlenek anélkül, hogy ezek világosan elkülönülnének a test többi részétől. Csak az alacsonyabb rendű molylepkék között akadnak olyanok, amelyek bábjának végtagjai részben szabadon állnak.
A kikelő kis hernyók legtöbbjének első tápláléka az üres peteburok, és 2–12 vedlés után érik csak el a megfelelő méretet. Egyesek pár hét alatt kifejlődnek, míg főleg a hegyekben élő fajok akár két évet is élnek a bábozódásig. A hernyók különböző anyagokból testük védelmére házat vagy zsákot készítenek, és abban élnek. Bizonyos fajok, mint például a vízlepkék hernyói a tegzesekhez hasonlóan a víz alatt élnek.
A növekvő hernyók a bábállapot elérése előtt többször is vedlenek. A vedlés előtt az addig mohón táplálkozó hernyó elveszti étvágyát, és nyugalmi helyzetbe dermed. Miután az exuviális folyadék kellőképp elkülönítette egymástól a régi és az új kültakarót, a hernyó ütemesen összehúzódva és kinyújtózva felrepeszti, majd ledobja magáról a levedlett bőrt. A hernyók az átalakuláshoz gyakran gubót szőnek. A bábot némely fajok egy-egy szállal valamilyen növényhez erősítik, a legtöbb azonban a talajban, a fakéregben vagy a kövek alatt alakul át.
Az év legkedveltebb lepkéje
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztálya 2023-ban indította el az „Év lepkéje” programját, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémáktól érintett fajokra. A 2022-ben lezajlott lakossági internetes szavazást hazánk egyik legikonikusabb nappali lepkéje, a fecskefarkú lepke nyerte meg.
Az „Év lepkéje 2023”
Ez a nagyszerű kezdeményezés folytatódott 2023-ban is. A tavaly nyáron lezajlott lakossági internetes szavazást a közönséges medvelepke nyerte meg a szavazatok csaknem 50 százalékával. A közönséges medvelepke egykor sokfelé előfordult, mára azonban drasztikusan megritkult. Megjelenése nagyon jellegzetes: elülső szárnyai sötét krémbarna színűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg helyenként. Ez a külső kiválóan elrejti a medvelepkét a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal borítva.
Látványos, riasztó színezete és mintázata nem véletlenül alakult ki. Nagy mérete és esetlen repülése miatt könnyű prédát jelentene a madarak számára, azonban van egy trükk a tarsolyában. Hernyókorában sok olyan növényt elfogyaszt, amelyek mérgező anyagokat tartalmaznak. Az ezekben található kémiai anyagokat pedig képes lebontani, majd átalakítani a gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká. Riasztó színezetű hátulsó szárnyait veszély esetén villantja ki, ezek mérgező voltára hívják fel a figyelmet.
A kifejlett medvelepkének azonban nem ez az egyetlen védelme. Feje mögött látható egy mélyvörös szőrpamacs, amelyet szintén veszély esetén villant ki, de ezzel párhuzamosan innen képes kis mennyiségű irritációt kiváltó folyadékot is a támadójára spriccelni. Ez az anyag az emberre veszélytelen, de érzékeny bőrűeknél minimális irritációt kiválthat. A közönséges medvelepke éjszaka repül, ezért a denevérek ínyenc falatnak tekinthetik. Viszont arra nem számítanak, hogy ez a lepke képes cincogó hangot is kiadni, ami egyrészt megzavarja a repülőkutyák tájékozódását, másrészt ha mégis elkapják, akkor a rossz ízével társítják, így a denevérek előbb-utóbb kénytelenek megtanulni, hogy ez a lepke nem kerül terítékre.
A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón is a kiemelt témák közé tartozott állatfajaink védelme és fenntartása, melyet a Your Planet kiállítás mutatott be. A 18 szigetből álló tárlat több mint 6500 négyzetméteren kapott helyet, és különleges vizuális megoldásokkal tette kézzelfoghatóvá a fenntarthatósági és környezetvédelmi kihívásokat, melyekkel az élővilággal együtt szembe kell néznünk.
Fotó: Canva, Pixabay, Stock photo, Wikipedia
