Napjainkra a természetes élőhelyek jelentős része az emberi tevékenység következtében megsemmisült vagy feldarabolódott. Az ökológiai folyosó (a vadon élő állatok folyosója, élőhelyfolyosó, zöldfolyosó) az élőhely olyan területeit köti össze, amelyeket elválaszt egymástól az emberi tevékenység, továbbá olyan struktúrák, mint az utak vagy a vasúti pályák.
Az ökoszisztéma a növény- és az állatvilág összetett hálója, amely sok erőforrást biztosít: táplálékot, levegőt, vizet, napfényt és megfelelő élőhelyet a túléléshez. Az elmúlt évszázadok nagy léptékű fejlesztései jelentős környezetfoglalási tevékenységekkel jártak együtt. Emiatt a földfelszínből csak kevés maradt érintetlenül. Ennek folytán természeti élőhelyek sokasága tűnt el vagy aprózódott fel, az erőforrások korlátozottá váltak, az állatpopulációk elszakadtak egymástól és a szükséges erőforrásoktól (pl. az élelemtől). Ez azért is aggályos, mert ha az állatoknak nincs hol élniük, továbbá az erőforrások is szűkösek, és a társaikat is nehéz megtalálni, s mindehhez nem tudnak alkalmazkodni, a faj kipusztul.
Az ökológiai folyosó általában két vagy több egymáshoz hasonló élőhelyhez csatlakozik, és őshonos növényzetből áll. Az ökológiai folyosók a vadon élő állatok és a természet számára lehetőséget nyújtanak az újracsatlakozásra és a regenerálódásra.
Ahhoz, hogy a kisebb-nagyobb élőhelyek összekapcsolása valamilyen módon megvalósuljon, „ökológiai hálózatra” van szükség. Ez az 1990-es évek elején kulcsfontosságú szakmapolitikai hangsúlyt kapott a nemzetközi, de különösen az európai természetvédelem területén.
