A talaj a földfelszín legfelső, laza, termékeny rétege. Talajerózión a talaj termékeny, mezőgazdasági szempontból hasznosítható részének pusztulását értjük. Okozói a víz, a szél, a jég vagy éppen a gravitáció. Az talajeróziót fokozó tényezők többek között a helytelen földművelés, a túllegeltetés, az erdőirtás, fakitermelés, valamint a felszíni bányászat.

A talajerózió összetett folyamat, amely függ a talaj tulajdonságaitól, a klimatikus viszonyoktól, a csapadék mennyiségétől, intenzitásától, a hőmérséklet-ingadozástól, a széljárástól, a talaj lejtésétől, a növényzettől, valamint az emberi tevékenységektől.

A talaj önmagában élőhely is, a termőképesség fenntartásához szükséges baktériumokkal, gombákkal. Ezek elpusztulása is oka lehet a talajeróziónak. Először a hasznos termőréteg kezd vékonyodni, csökken a talaj tápanyag- és humusztartalma. Szélsőséges esetben a talaj teljesen le is pusztulhat, a felszínen terméketlen alapkőzetet hagyva maga után.

A föld felszínét borító talaj kialakulása évmilliókba telt. Kedvező viszonyok között 100–400 évenként csak 1 cm talajréteg képződik, és 3000–12 000 évbe telik, hogy elegendő talaj épüljön fel a termőföld kialakulásához. Ez azt jelenti, hogy a talaj lassan megújuló erőforrás, illetve megújítható erőforrás, ha megfelelően gondozzák.

Egyes felmérések rámutattak arra, hogy éves szinten mintegy 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el a földfelszínről (ezzel az ütemmel számolva kb. 60 évig marad még termőképes talaj Földünkön). A legrosszabb a helyzet Kínában, ahol 57-szer gyorsabban pusztulnak a talajok, mint ahogyan újratermelődnének. Európában ez az arány 17-szeres, Észak-Amerikában 10-szeres.