Hogyan alakíthatja egy közösség a fenntarthatóbb jövőt?
A Katolikus Pedagógiai Intézet és a Caritas in Veritate Bizottság közös programjaként 2026. július 1-3. között a veszprémi Davidikum Kollégiumban került megrendezésre az idei Teremtésvédelmi Nyári Egyetem. Az esemény második napjának mottója: „A közösségben megélt ökológia” kapcsán Czippán Katalin, a Kék Bolygó Alapítvány szakértője, az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézetének munkatársa tartott interaktív előadást óvoda- és iskolapedagógusok részére.
Czippán Katalin előadását Dennis és Donella Meadows, illetve Jorgen Randers A növekedés határai című könyvére illetve a reziliancia Dennis Meadowstól hallott definíciójára építette. „Egy társadalmi rendszer, egy közösség rezilienciája, (magyarul a rugalmas ellenállóképessége) az a képesség, amivel egy adott rendszer az őt ért megrázkódtatást képes feldolgozni, és utána úgy újraindulni, hogy biztosítsa tagjai szükségleteit.”
A teremtésvédelem a keresztény környezetvédelmet jelenti. Nem elkülönítést szeretne kifejezni a fogalom, inkább tartalmi többletet: a hitben gyökerező meghívást, felelősséget a teremtett világ megőrzésére, védelmére, művelésére, melyről többek között Ferenc pápa Laudato si című enciklikájában is olvashatunk. „A teremtésvédelem legmeghatározóbb sajátossága – a remény, mely Isten irántunk való szeretetébe vetett hitünkből fakad, és segít bátornak és bizakodónak maradnunk az aggasztó körülmények között is.” A sok apró kezdeményezés, az életmód-váltás pedig hosszútávon jelentős eredmények eléréséhez vezethet.
A növekedés határai
Meadows és társai már 50 évvel ezelőtt felvázolták az összeomlás és a fenntartható működés forgatókönyvét is, de az emberiség sokáig tétlen maradt. A természetet ért pusztítást illetően az utolsó utáni órában vagyunk, így az 50 éve elkészített fenntartható forgatókönyvet nem tudjuk megvalósítani, de még most sem késő cselekedni. A siker egyik záloga a reziliens közösségek építése – mutatott rá Czippán Katalin, aki előadásában követte a fenntarthatósági átmenet öt kompetenciáját. Ezek a jövőképalkotás, a hálózatépítés, az igazmondás, a tanulás és a szeretet.
Meadowsékkal együtt vallom, mondta az előadó, hogy ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes arányt az egymással nyilvánvaló ellentétben álló sürgősség és türelem, felelősségre vonhatóság és megbocsátás között, együttérzésre, alázatra, józanságra, őszinteségre és arra, ami a legnehezebben kimondható, mely erőforrásból látszólag a legnagyobb hiány van, szeretetre van szükség. Mindenkinek szüksége van együttérzésre, nemcsak az itt és a most világában, hanem a távoli jövőben is. Az emberiségnek meg kell szeretni azt a gondolatot, hogy élő bolygót hagyjon a következő generációk számára – idézte Czippán Katalin.
Amikor a virág kinyílik
Az előadást interaktív játékok színesítették, melyek által a pedagógusok közelebb kerülhettek önmagukhoz és a teremben ülő társaikhoz is. A teremtett világ gyönyörűségeire való rácsodálkozás minden résztvevő számára maradandó élményeket tárt fel. Kirándulások és családi együttlétek sokasága elevenedett meg a résztvevők emléktárából.
Czippán Katalin előadásában kitért arra is, hogy a fenntarthatóság és a teremtésvédelem csak a közösség együttes erejével működhet. A pedagógusok így újabb közös játék keretében mutathatták meg társaiknak saját kompetenciáikat, melyeket egy virág szirmain helyeztek el. A játék végére a virág színekbe öltözött, hiszen mindenki hozzájárult egy működőképes és sikeres közösséghez, saját erényének a kifejezésével. „A természethez való kapcsolatot a közösség kapcsolata erősíti. Ez napjainkban még inkább felértékelődik, hiszen az erőforrásaink végesek. A közösség összefogása legyen az otthoni, iskolai, vagy bármilyen más közösség, segíthetnek bennünket és a környezetünket is, hogy élhetőbb mindennapokat alakítsunk ki.”
Őrizzük meg gyepeinket!
A Kék Bolygó Alapítvány szakértője prezentációjában a méhlegelők fontosságára is felhívta a figyelmet, kiemelve a gyakori fűnyírás szükségtelenségét. „A mostani forró és aszályos időszakban különösen is fontos, hogy megőrizzük gyepeink épségét, és a gondozott területeken is támogassuk a biológiai sokféleséget. A természetes, vagy természetközelibb gyepek szívósabbak, nem igényelnek öntözést, nem, vagy lassabban égnek ki, könnyebben megújulnak, és több szén-dioxidot nyelnek el, illetve tárolnak. Védik a talajt, hűsítik a környezetet, ugyanakkor többféle növénynek és állatnak is helyet adnak. Ez is egy apró, ám kiemelten fontos természetvédelmi intézkedés, amelyhez szemléletváltásra van szükség. Értékeljük át, hogy mi a szép, mi a rendezett, és értsük meg, hogy a regenerálódáshoz idő kell!”
Az interaktív előadás a világháló-játékkal zárult, igazi természeti környezetben, a veszprémi Séd folyó partjára tekintő kollégiumi kertben. A résztvevőknek a jól működő közösség fenntartásához kellett kialakítaniuk egy kapcsolati hálót. A játék tanulsága szerint figyelemre, empátiára, és együttgondolkodásra van szükség, hogy a háló ne szakadjon el soha. Ennek kapcsán Czippán Katalin zárógondolatként hozzátette: „A teremtett világ közös otthonunk. Megóvásához sokféle tudásra, együttműködésre, bizalomra és szeretetteljes közös cselekvésre van szükség.”
Fotók: Canva
