Az avokádó az elmúlt két évtized igazi „szuperélelmiszere”, amely nélkül már nem lehet elképzelni egy valamirevaló instagramos ételposztot. Ám mint minden iparszerűen termesztett élelmiszer esetében, az avokádóval kapcsolatban is születnek kritikák.
Az avokádót (sok más népszerű terményhez hasonlóan) monokultúrában termesztik, ami károsítja a biodiverzitást. Hogy ez miért hatalmas gond, kiderül korábbi cikkeinkből. Röviden elég annyit megjegyezni, hogy a jövőben a banán luxuscikké válhat, a méhek pusztulásában pedig bizonyítottan meghatározó szerepe van a biológiai sokféleség csökkenésének.
Doodi Hazut, az Avokadoim Hungary Kft. tulajdonosa, avokádóimportőr kereskedő jól ismeri az avokádót. A termelőkkel közvetlen kapcsolatban áll. Vele gondoljuk végig az avokádódilemma két oldalát.
Doodi Hazut úgy véli, jóval több hasznunk származik az avokádóból, mint amennyi negatívum társul hozzá.
A növények különböző módokon hatnak a földre. Vegyük a burgonyát! Mondják, hogy „megöli a földet”. Utána mást kell termesztened az adott területen, hogy visszanyerje eredeti állapotát. Ez bevett gyakorlat. Úgy gondolom, az avokádó annyira egészséges és kiváló élelmiszer, hogy amennyi kárt okoz a termesztése, legalább annyi pozitívummal jár a fogyasztása, mivel hosszú távon rendkívül előnyösen hat az egészségre.
Az avokádó munkalehetőséget ad az embereknek, nem csak a termelőknek. Számtalan szegmens kapcsolódik hozzá. Gondoljunk csak a kereskedőkre, a szállítókra, az importőrökre vagy éppen az éttermekre! Ha a negatívumok alapján kialakult torz kép miatt nem vennénk több avokádót, sok embernek veszélybe kerülne a megélhetése, és a jelenlegi gondok súlyosbodnának ahelyett, hogy a megoldás irányába terelődnének.
Ha már van egy ilyen fantasztikus alapanyagunk, amely ennyire egészséges és finom, fogyasszuk inkább örömmel, hiszen ezzel tudjuk elősegíteni azt is, hogy a termesztési körülményeket megfelelővé tegyék!
A gyümölcs nevének eredete
A gyümölcsöt – ugyan néhol azt olvasni, hogy zöldség, pedig valójában a babérfélékhez tartozó fa bogyós gyümölcse – már 10 ezer évvel ezelőtt a közép-amerikai őslakosok is fogyasztották. Később a maják is használták, az aztékok pedig afrodiziákumnak tartották. A neve az azték ahuacatl szóból származik, amelynek jelentése nemes egyszerűséggel ’here’. Alakja miatt, és mert gyakran párban lóg, nem meglepő az aztékok névadása. A 16. században ebből a kifejezésből alakult ki a ma is használatos avokádó név.
A földrajzi felfedezések után nem vált azonnal népszerűvé. 1500 és 1900 között közép-amerikai családi farmokon termesztették, és csupán a mexikói konyha használta. (Mára híressé vált ételük a guacamole.) 1900-tól kaliforniai gazdák is foglalkozni kezdtek vele, és úgy vélték, a nagyobb népszerűség érdekében szükséges lenne más névvel illetni. Ekkor kapta az aligátorkörte nevet, de mások hívták vajgyümölcsnek, avokádókörtének, sajtkörtének is. Végül azonban belátták, jobb, ha az avokádónál maradnak.
Fotó: Canva
Igazi szuperélelmiszer!
Az avokádó több mint 10-féle vitamint és vagy 20-féle ásványi anyagot tartalmaz, amelyek mindegyike jótékonyan hat szervezetünkre, ezért a gyümölcsöt méltán nevezik csodanövénynek. A-, B-, C-, E- és K-vitamin mellett található benne réz, vas, foszfor, magnézium, kalcium és kálium. Az avokádó közel háromnegyede víz, további 15%-a pedig olaj, amelynek kétharmadát egyszeresen telítetlen olajsav teszi ki. A gyümölcs telített és többszörösen telített zsírsavakban is bővelkedik. Továbbá rostban és fehérjében is gazdag. Számtalan diétának az alapja, a semleges ízére könnyen rá lehet kapni. Mára olyannyira népszerű lett, hogy több kontinensen termesztik. Legtöbben sósan, de Brazíliában és a Távol-Keleten édesen, tejjel és csokoládéval, fagylaltban és turmixban is fogyasztják.
Ennek a rendkívüli népszerűségnek ára van. Ahogy fentebb írtuk, az avokádót monokultúrában termesztik, ez pedig komoly terhet ró a természetre. Évente 5,7 millió tonna avokádó fogy a nagyvilágban. 20 évvel ezelőtt egy átlagos amerikai mindössze 90 gramm avokádót evett meg egy évben, mára ez 3,5 kilogrammra emelkedett, tehát a kereslet exponenciálisan nő, amit a termelők igyekeznek kielégíteni. A növény trópusi melegben érzi jól magát, és rendkívül magas a vízigénye is. 1 kiló avokádó megtermeléséhez 2000 liter vízre van szükség. Összehasonlításképpen: 1 kilogramm almáéhoz 822 liter, ugyanennyi banánéhoz 790 liter, 1 kiló körtééhez 547 liter, 1 kiló narancséhoz csupán 110 liter víz szükséges. Az avokádóültetvény a kártevőkkel szemben szerencsére elég ellenálló, így nem igényel sok növényvédő szert, de a fák csak 5–12 év után fordulnak termőre.
Kapcsolódó bejegyzések
Így csökkenhetne felére a növényvédőszer-használat
Egy német kutatóintézet tanulmánya szerint a megoldást az ún. peszticidadó jelenthetné, melyet a káros növényvédő szerekre vetnének ki.
Egy hely, ahol az avokádó előbb jut vízhez, mint az emberek
Chilében – bár az avokádó nem őshonos – régi hagyománya van a gyümölcs termesztésének, így az ország az egyik legnagyobb importőrnek számít. Az avokádótermesztés Petorca városában összpontosul, amely Chile középső részén található, egy elég meleg klímájú vidéken. Az avokádó termesztése igen jövedelmező, így a gazdák a legnagyobb terméshozamot célozzák meg. Az egyébként rendkívül száraz régióban minden hektár öntözéséhez napi 100 ezer liter víz szükséges (ez ugyanannyi, mint 1000 ember napi vízigénye).
2011-ben a dolgok odáig fajultak, hogy a régiót vízzel ellátó fő folyót megcsapolták az avokádófarmerek. Légi felvételek segítségével 65 illegális csatornát lepleztek le, amelyek a folyóból az ültetvényekre terelték a vizet. Ezeket a csatornákat azóta felszámolták, de ez sajnos csak a jéghegy csúcsa volt. Chilében a rossz privatizáció miatt a vízkészletek is magánkézbe kerültek, ezért ma már akkora a probléma, hogy a régió lakosainak platós kocsival hordják az ivóvizet, míg a nagy avokádóimportőrök farmjain zöldellnek a fák.
A The Guardiannek nyilatkozó vízügyi aktivisták elmondták, hogy a platón szállított víz gyakran rossz minőségű. Ha azonban fellépnek a nagyvállalatok ellen, életveszélyes fenyegetésekben van részük. A kisebb gazdák, akik nem jutottak öntözővízhez, már tönkrementek, és a város is kezd elnéptelenedni a rossz körülmények miatt.
Fotó: Alice Facchini / The Guardian
Doodi Hazut:
Az igaz, hogy több víz szükséges az avokádó termesztéséhez, mint a banánéhoz vagy a citroméhoz, de nem lehet mindenhol csak citrusokat termeszteni. Izraelben rengeteg citrusfélét termesztettünk, de változott a kereslet, amihez igazodni kellett.
Izraelben rengeteg avokádót termelnek, pedig kevés a víz, de találtak megoldást: úgynevezett reciklált vizet használnak. A vízfogyasztás és a vízfelhasználás tehát technológia kérdése, ez a világon bárhol alkalmazható lenne. Ezzel optimalizálható az öntözés.
A chilei vízkészlet kisajátítása elsősorban a kormány hibája, nem a gyümölcsé. A fő kérdés tehát az, hogy miért olyan helyeken termesztik, ahol kevés a víz, miért nem ott, ahol ez nem gond. Én biztos vagyok abban, hogy ahogyan a kereslet nő, a világ korrigálja önmagát, tehát meg fogják találni a legalkalmasabb és legköltséghatékonyabb helyeket a termesztésre.
Kapcsolódó bejegyzések
Melyik hét mezőgazdasági ágazat felel a legtöbb erdőirtásért?
A World Resources Institute (WRI) legújabb kiadványában annak járt utána, hogy a mezőgazdasági ágazatokon belül mi volt 2001 és 2015 között az a hét fő tevékenység, mely a legjobban hozzájárul az erdők pusztításához.
Az avokádó nyomán erdőirtás és bandaháború
Mexikó a gyümölcs igazi hazája, itt termesztik a világ avokádótermésének 30–40%-át. A délnyugati Michoacán állam, közelebbről Tancitaro városa számít az avokádótermesztés fellegvárának, itt termelik meg a mexikói termény 72%-át. A hatalmas keresletnövekedés miatt megnőtt a birtokok értéke, az ültetvényeken évi 25,8 millió forint profitot termelnek hektáronként. Csak Tancitaróban a napi termelés értéke több mint 1 millió dollár, a lakosság 20%-ának a megélhetése közvetlenül az avokádótermeléshez köthető.
Nem véletlen, hogy illegális erdőirtással igyekeznek növelni a gazdálkodás alá vont területet. 2001 és 2010 között megháromszorozódott az ültetvények száma, és évente 6–8 ezer hektár erdő vált az avokádótermesztés áldozatává. Michoacánban ma már az erdős területek nagysága megegyezik az ültetvényekével. Bár a terület vízben gazdagabb, a kiszáradás itt is terítéken van. A Kanadából télre ide érkező amerikai királylepkék lakóhelye is egyre szűkül, így populációjuk is tizedelődik.
Fotó: Los Angeles Times
Ahol az avokádó a marihuánánál is értékesebb
Ismerve az avokádótermesztésből származó bevételek nagyságát, nem véletlenül nevezik az avokádót zöld aranynak is. A bevételek immár vetekszenek a marihuánaültetvényekéivel. Ahol azonban ekkora a profit, megjelennek a bűnbandák is.
Mexikóban a kartellek működése nem új keletű, de az, hogy az avokádóra is rátették a kezüket, már újdonságnak hat. Eleinte csak a drogpénzek tisztára mosása végett vásárolták be magukat, aztán Michoacán tartományban fő profiljukká vált az avokádózás. Ezen a területen az avokádókartellek sokáig ugyanazon az elven működtek, mint a kolumbiai kokainbandák.
2006-ban a mexikói állam háborút indított a drogkereskedők ellen, ennek hatására szétestek a nagy kartellek, és a kisebbek teljesen rátelepedtek az avokádóra. 2006 és 2018 között 10 ezer gyilkosság történt. Az ezredforduló után néhány évvel jellemzővé váltak az emberrablások: a kartellek tagjai elrabolták a nagyobb gazdák családtagjait, majd váltságdíjat vagy területeket követeltek értük. Több tízezres létszámú avokádókartell jött létre, amely a Templomos Lovagok nevet viseli. A 2010-es évek végére úgy elfajultak a dolgok, hogy a kartell az egész iparágat – a termeléstől a csomagoláson át egészen az értékesítésig – a markában tartotta, és védelmi pénzekkel sarcolta meg a még nem a hatásköre alá tartozó termesztőket.
Fotó: Los Angeles Times
Mivel Tancitaro rendvédelmi szervei tehetetlenek voltak, a helyi termesztők összefogtak, és magánhadseregeket fogadtak. Azt, hogy ezeknek a seregeknek milyen komoly fegyverzetük van, jól mutatja, hogy egy bandatámadás során 10 helyi rendőr is életét vesztette, mivel nem volt páncélozott járművük. A magánhadseregek a jobb felszerelésüknek köszönhetően vissza tudták verni a támadókat. Ellenőrzőpontokat létesítettek, és folyamatos jelenlétükkel elriasztották a kartellt Tancitaro városától. A város ma már békés, de ehhez szükség van a zsoldosok állandó jelenlétére. A polgármester helyett a legerősebb döntéshozó szervezet ma az Avokádótermesztők Tanácsa, egyes hangok pedig azt rebesgetik, hogy a kartellek szerepét a háttérben a magánhadseregek vették át.
Doodi Hazut:
A mexikói helyzetet illetően: ezek az emberek nem az avokádó miatt válnak bűnözőkké, hanem mert nincsenek kontrollálva az illegális szereplők. Európában egyébként rendkívül erős a szabályozás, az ide érkező gyümölcsök, zöldségek esetében 99%-ban biztosak lehetünk abban, hogy ellenőrzött körülmények vannak a háttérben (mind a környezeti, mind a munka- és egyéb feltételek vonatkozásában). Európába elsősorban Izraelből, Spanyolországból, Peruból, Chiléből, Kolumbiából érkezik a gyümölcs. A mexikói avokádó nagy részét helyben, illetve az USA-ban fogyasztják el.
Fotó: Boros Regina / Avokádóim
Annak, akit érdekelnek az egzotikus termékek és az előállításuk háttere, érdemes belepillantania a Netflixen streamelhető Ételünk és életünk (Rotten) című dokumentumfilm-sorozatba, de – ahogy ezt az avokádó kapcsán is láthatjuk – fontos alaposan utánajárni a valóságnak, mert a műsor hajlamos csak az érem egyik oldalát bemutatni.
Az viszont egyértelműen állítható, hogy kevesebb importált és több helyi élelmiszert kellene fogyasztanunk. Ha helyi termelőktől, háztáji gazdaságokból szerezzük be az étkezéseinkhez szükséges gyümölcsöt, zöldséget, a fenntarthatóságért is teszünk. A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó kiemelten foglalkozott.
