Nincs élet víz nélkül? – Ljasuk Dimitry új filmjéről | Holnapután
Ljasuk Dimitry neve összeforrt a Tiszával, illetve a Tisza-tóval. „Élet víz nélkül” című most készülő új filmjében kiemelt fókusszal dolgozza fel a vízhiány témáját, melyben Spanyolországtól az Alpokon át a Homokhátságig sokfelé eljut. Beszélgetésünkben a forgatás tapasztalatairól, a hazai vízhelyzetről, a Tisza-tó kihívásairól, valamint a Jóreménystég nevű helyről is beszélgettünk.
Akinek eddig volt is kérdése, az idei nyár után már biztosan láthatja: a klímaváltozás ideért, az egyre melegebb és aszályosabb időjárás pedig gyakorlatilag kiszárítja hazánkat. A folyók és tavak alacsony vízállása, a talajok kiszáradása mind ide köthető. Persze van még egy változó a képletben, ez pedig az emberi hatás: mennyi vizet és mire használunk, és hogyan bánunk a tájakkal és a még meglévő természetes élőhelyekkel.
Élet víz nélkül
Épp ezeket a kérdéseket járja körül Ljasuk Dimitry jelenleg is készülő filmje. Az Élet víz nélkül forgatása során immáron nem csak a Tisza vidékét járja be: útja során végigköveti a Dunát, kalandozik Európa egyetlen sivatagában, a spanyolországi Tabernasban, jár az Alpokban, de megmutatja az Alföld tájait is, jár önkéntes vízőrzőknél, és még magyar nagyvárosok ivóvízellátását is bemutatja.
A filmben megnézhetjük majd, hogy honnan érkezik a víz a Kárpát-medencébe, és hogy mi történik, amikor egyre kevesebb jut belőle a folyóinkba.
Dimitry új filmje jelenleg is forog, várhatóan jövő februárban kerül a mozikba.
Bár a film sokkoló képeket is mutat majd – például a Tisza kiszáradt medrének közepén szalonnát sütő rendezőt – a fókuszban mégis a remény, az alkalmazkodás és a tenni akaró, lelkes emberek állnak. Dimitry arról beszélt, hogy ő nem egy katasztrófafilmet akar készíteni, hanem szembesíteni minket a valósággal és felvillantani a megoldás lehetséges útjait.
Nincs semmilyen klímaszorongásom, mert már elengedtem azt, hogy ez olyan lesz, mint volt. Elfogadtam, hogy változás van, és nekünk alkalmazkodnunk kell.
Írott és íratlan szabályok a Tiszán
Bárhol is filmez, Dimitry számára a Tisza vidéke meghatározó helyszín, ahova gyerekkorától fogva több szálon is kötődik. Épp ezért érzi szívügyének a Tisza-tó helyzetét, melyet jelenleg nem is a vízhiány, sokkal inkább az emberi jelenlét veszélyeztet a leginkább.
Itt ugyanis – nem kis részben Dimitry korábbi filmjeinek köszönhetően – egyre több az ember, egyre többen keresik a feltöltődést hazánk második legnagyobb tavánál.
A turizmus erősödése viszont nem csak pozitívumokkal jár: több a nagy hajó, a gyors és hangos motoros jármű, sokan vannak, akik nem ismerik, vagy egyszerűen csak nem tartják be a tó írott és íratlan szabályait. A szabályok megszegése pedig veszélyt jelent a páratlan élővilág és az emberek számára is. Utóbbit egyre több baleset bizonyítja.
A legkörnyezetbarátabb és a legetikusabb emberi jelenlét a Tisza-tavon az az evezős jelenlét. Amikor kenuban, kajakon, SUP-on csendben evezgetünk, szemléljük a természetet, az élővilágot, és beleolvadunk.
Bár számos kérdést az írott szabályok lefednek, ezek betartatása nagyon nehéz. Ahogy vendégem elmondja, a tavon szolgálatot teljesítő vízirendészek, illetve természetvédelmi őrök kiváló szakemberek, de nagyon kevesen vannak. Épp ezért egyre határozottabbak azok a hangok melyek szerint az év bizonyos időszakaiban (például madarak költése idején), a természet számára legfontosabb területeket teljesen le kellene zárni a motoros forgalom elől.
A jó példa ragadós?
Az adásban szót ejtünk még a Jóreménystégről. Aki látta a Jóreménység-sziget című filmet, annak nem lehet ismeretlen az a kis rendezett, szép terület, melyet Dimitry – valójában egy félszigeten – kialakított. A forgatás után a helyszín megmaradhatott többé-kevésbé olyan formában, mint ahogy a filmben látható volt.
A Jóreménystég mára egy közel 8000 fős, rendkívül aktív közösséget mozgat meg, akik nemcsak látogatják a helyet, de önkéntesen takarítják, gondozzák és óvják is azt. Ritka és példaértékű civil összefogás ez, amilyenre az országban sokfelé szükség lenne.
A helyszínt azonban nem csak a közösség tagjai, hanem bárki meglátogathatja, gyalog és kerékpárral is könnyen elérhető. A közösségi pihenő könyvtárában számos, a Tiszával foglalkozó könyvet lehet olvasgatni, aki pedig dolgozna, bármikor megmeríthet egy kannát a Tiszában, hogy meglocsolja a növényeket.
