Újra kitört a hírhedt vulkán, lezárták a reptereket – van okunk aggódni?
Az Anak Krakatau mozgolódásának hírére mindig felkapja a fejét a világ, hiszen a 19.századi pusztító kitörésnek katasztrofális hatása volt a szigettől nagyon távoli védékeken is. Jelenleg ráadásul 6 vulkán működik egyidejűleg Indonéziában, ami szintén nem mindennapi.
Megkértük Dr. Harangi Szabolcs vulkanológus, geokémikus egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját, a Tűzhányó blog vezető szerzőjét, mondja el, mi történik éppen, és fenyegetheti-e hasonló veszély az emberiséget, mint a híres 1883-mas kitöréskor.
Mennyivel különlegesebb ez a mostani helyzet, mint az elmúlt évek kitörései a Krakataun?
Az emberek valóban felkapják a fejüket a Krakataura. Az 1883-mas kitörés során egy nagy beszakadás történt, úgynevezett kaldera alakult ki. Ez is egy vulkáni forma, de ez nem emelkedik hegyként a magasba, hanem egy nagy mélyedést jelent. Ilyen kalderavulkán a Yellowstone, Új-Zélandon a Taupo, Európában a Nápoly közeli Campi Flegrei. Egy kalderaformáló kitörés után is van még vulkáni működés, de általában jóval enyébb.
A Krakatau mély kalderájában is kis – néhány évtizedes – szünet után folytatódott a vulkáni működés. 1927-ben először tenger alatti kitörések kezdődtek a kaldera peremi részén, majd egy évvel később egy új vulkán született, az Anak Krakatau, azaz Krakatau gyermeke. A vulkáni működés egy szigetet hozott létre, ahogy a keletkező vulkán teteje kiemelkedett a vízszint fölé. Végül egy méretes vulkáni sziget jött létre, meredek lejtőkkel. 2018-ban meglehetősen intenzívvé vált a működése, lávatűzijáték- és lávaszökőkút-jellegű kitörésekkel, lávafolyásokkal.
2018. december 22-én aztán a vulkán délnyugati oldala megcsúszott, leomlott és pusztító szökőárat okozott, aminek számos halálos áldozata volt a környező partvidéken. Azóta a vulkán újra építkezik, bár még bőven nem érte ez a 2018-as sziget nagyságát. Szeptember 4-én ismét intenzív kitörései voltak, olyanok, amiket régen nem tapasztaltak. A robbanásos kitörés vulkáni hamufelhője 15 km magasra emelkedett, emiatt több repülőtéren leállították a légi közlekedést, körülbelül 150 ezer ember rekedt a reptereken. Azóta lassan csökken a kitörés erőssége. Ez a vulkáni kitörés méretben messze elmaradt a Krakatau 1883-as kitörésétől, a közeljövőben nagy valószínűséggel nem is várható itt ennél nagyobb.
Eddig nem volt jellemző erre a vulkánra a paroxizmális (erős, robbanásos) kitörés. Mitől változhatott ez most?
A mostani lehetett az Anak Krakatau elmúlt 100 éves történetében a legnagyobb kitörés. 25 órán keresztül tartott és a komoly fennakadást okozott a légiközlekedésben. 2018-ban nem volt ekkora kitörés, azonban a lejtő leomlása és a kapcsolódó szökőár nagyobb kárt okozott. Tehát nem biztos, hogy mindig a nagy vulkánkitörés okoz pusztítást, ez sok mindentől függ. Egy vulkán működésében sok minden változhat, igazán az sem meglepő, hogy most egy ekkora kitörése volt.
Egy vulkáni rendszer dinamikus: hol gyengébb, hol erősebb kitörések váltják egymást, és lehetnek kisebb-nagyobb szünetek is. Jó példa erre a Vezúv, amelynek nagyon sokféle kitörése volt, köztük hatalmas robbanásos kitörések is. Az Etna esetében is sokféle kitörést tapasztalunk. Ennek oka a vulkán alatti magmatározóban zajló folyamatokban és a mélyről, a földköpenyből jövő magmautánpótlásban van. Egy friss, gázokban gazdag magma felnyomulása sokszor erőteljes robbanásos kitöréssel jár. Vélelmezhető, de ehhez nyilván jobban kell ismerni az obszervatóriumban észlelt jeleket (mint például földrengési adatok, felszínemelkedés), hogy most egy friss, gázdús magma törhetett fel, ez okozhatta az intenzív kitörést.
A Krakatau, ez a Jáva és Szumátra közti Szunda-szorosban elhelyezkedő pici sziget 1883 augusztusában az emberi történelem egyik legnagyobb természeti katasztrófáját okozta. A vulkáni működés során összeomló hegy, melynek robbanását több ezer kilométerre is hallani lehetett, 30 méteres cunamit gerjesztett a közeli partszakaszokon, a lökéshullám pedig hétszer kerülte meg az óceánokon át a bolygót.
Hogyan tudják figyelemmel követni a Krakatau működését? Ez egy pici sziget, elég veszélyes lehet a közelben tartózkodni.
Piciny, lakatlan sziget, ahol közvetlen megfigyeléseket nehéz végezni. Vannak a helyszínen földrengéseket észlelő szeizmométerek és van egy kihelyezett műszer, aminek segítségével a felszín változását tudják követni. Ezek szolgáltatják a legfontosabb jelzéseket. Augusztus eleje óta felszínemelkedést figyeltek meg, ami a magma nyomásával hozható összefüggésbe. A magma felnyomulását jelző földrengések azonban csak néhány nappal a szeptember 4-i kitörés előtt jelentkeztek. Ez arra utal, hogy ekkor már viszonylag gyorsan mozgott felfelé a magma.
A hivatalos, 4-fokozatú figyelmeztetési skálán a vulkán a 2-es fokozaton állt, amit szeptember elején emeltek 3-as fokozatra. Ez azt jelenti, hogy 3 km távolságon belül nem lehet megközelíteni a szigetet. A sziget körül rendszeresen járnak bárkák turistákat szállítva, vannak halaszhajók is, ezeknek be kell tartani ezt a távolságot, de inkább még nagyobbat. Azonban a 2018-as esemény mutatja, hogy komoly veszély ennél távolabb is kialakulhat. Most úgy tűnik, a szeptember eleji kitörés során nem vált instabillá a vulkán oldala, így kicsi az esélye, hogy az akkori, tragikus szökőárral járó esemény megismétlődjön.
6 nagy vulkán működik egyszerre jelenleg Indonéziában. Elvileg nincs köze egymáshoz a különböző vulkánok egyidejű kitörésének, bár a laikusoknak ezt nehéz elhinni. Ennyi vulkán egyszerre kitörésekor sincs összefüggés?
Nincs összefüggés! Mindegyik vulkán egy önálló rendszer, amit az alatta, a földköpenyben történő magmaképződés, a földkéregben kialakuló magmatározó és az ott zajló folyamatok tartanak életben. Fontos ezt hangsúlyozni, mert valóban az emberek minden esemény között összefüggést akarnak látni. De itt nem így van. Nincs összefüggés a különböző területeken történő földrengések és a vulkáni működések között sem. Jelenleg több mint egy tucat vulkán működik, évente pedig mintegy 50-60 vulkán működik a világban. De ez mindegyik más módon, ezért fontos mindegyiket önállóan kezelni.
A 6 helyi vulkánból (Krakatau, Sinabung, Semeru, Ibu, Lewotolok, Lewotobi Laki-Laki) melyiket tartja a legveszélyesebbnek?
A Sinabung vulkán újabb aktivitása meglepetés volt, de egyelőre nem erősödött tovább. A nagyjából 5 éves szünet persze altatja a készültséget, és ez okozhat problémát. Szerencsére nem történt tragédia, és a kitörés egy figyelmeztetés volt arra, hogy egy vulkán esetében, még ha látszólag szunnyad is, figyelni kell arra, hogy felébredhet, akár váratlanul is. Ezért van szükség a vulkanológusokra, aki egyrészt tudományos kutatásaikkal segítenek megérteni, mi történik a vulkán alatt, akár még akkor is, amikor a felszínen nyugodtnak látszik, és a közvetlen monitorozásra is, hogy észelelni lehessen, ha bármi változás történik.
Nem egyszerű feladat ez, mert ha az emberek közvetlenül nem észlelnek, nem éreznek semmit, akkor könnyen azt gondolják, hogy nem is történik semmi. Azonban tudjuk, hogy a vulkánok „motorja” a mélyben van, és ott még a felszíni nyugodt állapotban is zajlanak folyamatok. A legveszélyesebb vulkán mindig az, amely sűrűn lakott területen van, így embereket veszélyeztet. Ehhez pedig nem feltétlenül kell mindig nagy kitörés. Jelenleg Indonéziában a Merapi, a Semeru és a Lewotobi Laki-Laki működése a legveszélyesebb, most úgy tűnik a Sinabung és az Anak Krakatau is kicsit pihen – de, ahogy írtam, ez gyorsan változhat!
15 km magasra jutott a hamu a Krakataunál. Mekkora kitörések azok, amik már hatással lehetnek a bolygó éghajlatára, annyira, hogy akár Európában is érezhető legyen?
Hogy mi is megérezzük, a vulkáni hamufelhőnek a sztratoszférába kell jutnia. Trópusi területen ez kb. 20 km magasságot jelent. Ami azonban lényeges, hogy a kitörési felhőben jelentős kén-dioxid gáznak kell lennie, hogy globális éghajlatváltozást is okozzon. Tudjuk azt, hogy ehhez néhány millió tonna kén-dioxid gáz szükséges. Ezért szükségesek a kőzettani vulkanológiai kutatások is, amelyek fel tudják tárni, melyek azok a vulkánok, amelyek esetében a magma tartalmazhat jelentékeny kén-dioxidot. A nagy 2022-es Hunga-Tonga kitörés során például 50 km magasra jutott fel a kitörési hamufelhő, azonban nem volt akkora kén-dioxid gáz tartalma, hogy klimatikus hatása legyen.
