Jó minőségű élelmiszerhez jutni nagyon nehéz. A kínálat hatalmas, a lehetőségek végtelenek, de az igazán tápláló alapanyagok sok esetben nem egy nagyáruház polcain keresendők. Létezik azonban olyan alternatíva, amely mindenki számára elérhető, és ahol igazi kincsekre bukkanhatsz: gyere velem a piacra!

Gyerekkorom óta piacozom. Persze az elején nem én vásároltam, de a városnak, ahonnan származom (Kiskunfélegyháza) szuper termelői piaca van. Emellett a szüleim zöldségtermesztéssel kezdték őstermelői pályafutásukat, ezért a nagybani piac sem ismeretlen számomra.

Ez volt az a hely, ahová a testvéremmel gyakran elkísértük aput: telepakoltuk a teherautót gyönyörű paradicsommal, ízletes zellerrel vagy épp mézédes csemegekukoricával, majd egy fél napon keresztül hallgattuk, ahogy jönnek a kereskedők, alkudoznak, és elviszik az árut. Ennek ellenére – ha igazán őszinte akarok lenni – legjobban a büfében kapható Márka meggy és hamburger vonzott…

A szüleim kiváló minőségű és gyönyörű zöldségeket termesztettek. Gyerekkorom jórészt ebben a miliőben telt. A palántázás, a kapálás, a zöldségek betakarítása sosem állt tőlem távol. Ezért sem volt furcsa, hogy a piacok világával is hamar megismerkedtem.

Kapcsolódó bejegyzések

A kezdő vidéki tavaszi naplója

Úgy tűnik, ha kicsit késve is, de beköszöntött a tavasz, így vidéken is elindult az élet. Itt a kezdő vidéki tavaszi kiadása.

A vidéki piac, ahol a legjobb árut kapod

A kiskunfélegyházi piac felnőttként ugyan még jobban lenyűgöz, de gyerekként is megvolt a maga bája. A vidéki városok piacaiban az a legszuperebb, hogy legtöbb esetben a helyi emberek árulják portékájukat. Kis piacok ezek, ahol ugyanúgy kapsz tojást, gombát vagy virágot, mint barackot, salátát vagy éppen burgonyát. Kimész, és nemcsak a heti bevásárlást, hanem akár a havit is megejtheted, hiszen savanyúságot éppúgy vehetsz, mint mézet vagy hentesárut.

Babos kendő, tégelyes málna és 100% szeretet

Biztosan sokakban él a kép a kendős néniről, aki előtt a pulton ott hevernek a girbegurba uborkák, a kis tégelyekbe töltött illatos málna vagy kosárban a frissen szedett borsó. Szerencsére sok helyen, így a félegyházi piacon is árulnak a szóban forgó nénik, akiktől nem a legszebb, de a legfinomabb zöldséget és gyümölcsöt vásárolhatod. A kertjében, veteményesében éppen termő növényeket veheted meg tőle, így a szezonalitás is garantált.

Megélhetés és kemény munka: őstermelők a piacon

Aztán ott vannak a termelők, akik valóban kereskedelmi szándékkal érkeznek a piacra. Ők azok, akik reggel 5-kor kelnek, és este 9-kor mennek be a földekről. Akik keményen dolgoznak egy-egy szezonban, a kezük repedezett a sok munkától. Ők azok, akik igazán megérzik a klímaváltozást: egy jégkár, egy invazív rovarfaj vagy egy aszályos időszak az egész termést elviheti, így kárba vész a rengeteg munka, és elvész a bevételi forrás is. Személy szerint tőlük szeretek a legjobban vásárolni. Édesapám remek mesterem volt: mivel évtizedekig az említett „kategóriába” tartozott, messziről kiszúrja, kik azok, akik tényleg maguk termesztik az áruikat. 

Gyerekkorom óta tudom, mennyi energia van abban a piros paradicsomban, abban a szép szál sárgarépában. Nem állítom, hogy a piacon 100%-osan biotermesztésű élelmiszert kapsz majd, de a jó minőség és az érzés, hogy jó helyre adod a pénzed, mindent megér.

A nagyvárosi piac, ahol nehezebb szűrni

Az évtizedekig tartó zöldségtermesztés után egyik nap édesapám hazaállított 70 db gyönyörű alpesi kecskével. A tesómmal örültünk, anyukám inkább falfehér lett, ezzel kezdődött életünk új fejezete: az állattenyésztés. Persze nem a nulláról indultunk, hiszen az udvarban mindig akadt pár kecske, disznó és egy nagyobb baromfiállomány. De a kecskenyájjal elkezdődött az átállás, a szüleim ugyanis úgy döntöttek, hogy a sorozatos rossz termés után még keményebb fába vágják a fejszéjüket, és kecskét fognak tenyészteni. A kecskéket követték a tehenek, és így tovább, de ez már egy másik történet.

A tejfeldolgozással együtt beköszöntött a fővárosi piacozás időszaka, ami a Fény utcai piac pultjain teljesedett ki.

Nyitott szem és hozzáértés: ezek nélkül semmire sem mész a fővárosban

A budapesti piacozás egy egészen más terep. A néniket felváltják a kofák, akik nem a saját árujukat váltják pénzre. Nincs ezzel semmi baj: van, akinek a kereskedés a vérében van, és remek szeme van ahhoz, honnan szerezze be a megfelelő portékát. Azonban érdemes nyitott szemmel járni, ugyanis van, aki sajátjaként árulja más termékét, és gyakran előfordul, hogy a minőség megkérdőjelezhető. Például lehet, hogy a zöldség ugyan gyönyörű, de valamelyik nagyáruház ládáiból került a piacra, és saját termékként lett áruba bocsátva.

Érdemes tehát átgondolni, kitől vásárolsz szívesen. Nehéz kiszűrni a valódi őstermelőt, de nem lehetetlen. Ha egy standon túl sokféle az áru, túl tökéletes minden, ez már gyanakvásra adhat okot. Talán meglepő, de én szeretem megfigyelni a zöldségtermesztő kezét is, a kerti munka ugyanis nyomot hagy a bőrön, a kéz nem hazudik.

Biotermékek, kézműves áruk és egyre nagyobb népszerűség

A nagyvárosok piacain az utóbbi időben gyakori jelenség lett a kézműves termékek nagy kínálata. Jól összerakott választék, különlegességek, egy jól csengő név és csinos grafika jellemzi az „újhullámos”-nak nevezhető árust. A kézműves termékek esetében is járj nyitott szemmel, kísérletezgess, és találd meg a hozzád legközelebb álló termelői hitvallást! Ugyanis ebben is zátonyra lehet futni, mivel egyes árusok termékeinek nagyobb a füstje, mint a lángja. Ha azonban igazi kincsre bukkansz, el ne ereszd! Nemcsak a szuper minőség garantált, hanem egy gyümölcsöző kapcsolat is, mert egy valóban értékes kezdeményezést támogathatsz.

Vászonzsákok, gurulós kocsik és üvegdobozok

A piacozás egy életmód, hiszen ha vidéken vásárolsz, már kora reggel nekiindulsz, hogy a legszebb és legjobb termékeket pakolhasd a kosaradba. A nagyvárosok népe már kényelmesebb: reggeli kávé és lángos a piacon (időnként még egy pohár pezsgő is), majd kényelmes tempóban a megszokott árusoknál a táskákba kerülnek a kedvenc termékek.

A piac illata, zsivaja, színei: ez egy életérzés! Azonban számomra nem ez az igazi értéke. Fenntarthatóan vezetni a háztartást, vagy műanyag nélkül vásárolni és megtalálni a valóban egészséges és jó termékeket, óriási kihívás. A piac lehetőség arra, hogy mindezt megtegyem. Ahová kivihetem a kis műanyag vagy üvegdobozomat, ahol vászonzsákba teszik nekem az édesburgonyát, és ahol azt érzem, nemcsak a választék, hanem a minőség is megfelelő. A piacon tudok venni paszternákot, mángoldot, mizunát vagy bordáskelt. Ismernek az árusok, szóba elegyedünk, megkérdezik, hogy vagyok, és kedélyesen elbeszélgetünk, míg válogatok.

Ha pedig elég szemfüles vagyok, akkor valóban azt a – sajnos egyre kisebb – réteget támogathatom, amelynek a megélhetése, a szenvedélye és a temérdek munkája visszaköszön minden egyes sajtban, gyümölcsben vagy zöldségben, amit hazaviszek.