Semmi kétség, az éghajlati válság itt és most történik. Északnyugat-India és Pakisztán egyes részein a hőmérséklet nemrégiben elérte a rekordot jelentő 51 Celsius-fokot az éghajlati válság miatt százszor valószínűbbé vált hőhullámok során.
Banglades egyes részein az ember okozta éghajlatváltozás olyan árvizeket okoz, amelyek jelentős élelmiszerhiányhoz vezettek. Számos közösséget teljesen elöntött a víz, sokan meghaltak. Az ENSZ szerint az országban több mint 1,5 millió gyermeket fenyeget a vízben terjedő betegségek, és az alultápláltság fokozott kockázata az áradások miatt.
Ausztráliában a 2020-ban pusztító bozóttüzek közel hárommilliárd állatot öltek meg vagy űztek el. Az elmúlt három évben az országot aszály, ciklonok és szeszélyes árhullámok is sújtották, ami miatt az éghajlatváltozás az állampolgárok egyik fő problémájává vált. Ez csak néhány példa az aggasztó tendenciára. Az elmúlt 20 évben az éghajlati válsággal összefüggő természeti katasztrófák száma 40 százalékkal nőtt.
Szerencsére sokat tehetünk azért, hogy az éghajlati válság frontvonalában lévő sebezhető közösségek ellenálló képességét növeljük. A Vöröskereszt és a Természetvédelmi Világalap (WWF) új jelentése be is mutatja hogyan, kiemelve a természetalapú megoldások gyakran figyelmen kívül hagyott, mégis transzformáló erejét.
A természetalapú megoldások az ökoszisztémák védelmét, fenntartható kezelését és helyreállítását foglalják magukban, hogy az olyan társadalmi kihívásokat, mint az éghajlatváltozást úgy kezeljék, hogy közben az emberi jólétet és a biológiai sokféleséget is növelik. A jelentés előrejelzése szerint ezek a megoldások elképesztő mértékben, 26 százalékkal csökkenthetik az éghajlattal és az időjárással kapcsolatos veszélyek intenzitását egy olyan világban, ahol több mint hárommilliárd ember él az éghajlatváltozással szemben rendkívül érzékeny helyeken.
Kutatásaik azt mutatják meg, hogy a természetalapú megoldások hogyan menthetnek életeket azáltal, hogy csökkentik az éghajlattal és az időjárással kapcsolatos katasztrófák bekövetkezésének valószínűségét. Ilyen megoldások lehetnek például az egészséges, összefüggő árterek, amelyek csökkenthetik az árvízveszélyt; az erdőtelepítés, amely segíthet megelőzni a földcsuszamlásokat; vagy a mangrove és a korallzátonyok helyreállítása, amelyek védelmet nyújthatnak a viharhullámok ellen. A természetalapú megoldások a szén-dioxid megkötésére és tárolására is alkalmasak, valamint élelmiszert, megélhetést és létfontosságú élőhelyeket biztosítanak. Javíthatják a közösségek vízbiztonságát és hozzájárulhatnak az emberi egészség javulásához.
Számtalan példa van olyan országokra, amelyek már megtapasztalták a természetalapú megoldások előnyeit. Ilyen például Jamaica, ahol a korallzátonyok fontos és természetes védelmet jelentenek az ország partvidékének, megvédve a part menti közösségeket és a turistaszállókat a trópusi viharok pusztító erejétől. A korallzátonyok a becslések szerint 75 százalékkal mérséklik a hullámenergiát, csökkentve ezzel a part menti erózió és a viharok során fellépő áradások kockázatát.
Természetesen minden katasztrófakockázat-csökkentő vagy alkalmazkodási intézkedés elavulttá válik, hacsak az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelenlegi szintjét nem csökkentjük gyorsan és drasztikusan. A folytatódó felmelegedés egyszerűen túlterheli a sebezhető közösségeket, ami csökkenti a természetalapú megoldások hatékonyságát.
Forrás (independent)
