A krioszféra (cryosphere) az éghajlati rendszer egyik eleme. Az elnevezés a görög kryos szóból származik, amely hideget jelent. Ezek a fagyos helyek nagymértékben befolyásolják az éghajlatot világszerte. Sok ökoszisztéma és életközösség függ a krioszférától. A krioszféra egyben a Föld legjelentősebb édesvízraktára is.

A krioszféra a globális éghajlati rendszer fontos része. Befolyásolja a felszíni hőenergiát, a felhőket, a csapadékot, a hidrológiát, valamint a levegő és a víz mozgását a légkörben és az óceánokban egyaránt.

A krioszféra részei

A krioszférának két fő alkotórésze van. A szárazföldi jeges és havas területek képezik a krioszféra egyik részét. Ide tartoznak a Grönlandon és az Antarktiszon található kontinentális jégtakarók, valamint a jégsapkák, gleccserek, havas és permafrosztos területek. A krioszféra másik része a tengerekben és az édesvizekben található jég. Ide tartoznak az óceánok befagyott részei. Például az Antarktiszt és az Északi-sarkvidéket körülvevő vizek, továbbá a befagyott folyók és tavak is, amelyek főként a sarkvidéki területeken fordulnak elő. Egyes részei – például a hó vagy a tavak jege – a középső szélességi fokokon csak a téli hónapokban léteznek. Más részei – például a gleccserek, a jégtakarók – egész évben fagyott állapotban maradnak (akár több tízezer vagy több százezer évig is).

A krioszféra jelentősége

Egyik fontos szerepe az, hogy másképp nyeli el és veri vissza a nap hőjét, mint a Föld más felületei. Azt a mérőszámot, amely megmutatja, hogy egy felület milyen mértékben nyeli el vagy veri vissza a napenergiát, albedónak nevezik. Egy felszín albedója a beeső és a visszavert sugárzás hányadosa. Az 1 (100 %) albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0 (0%) albedójú pedig minden fényt elnyelő abszolút fekete test. Minél fehérebb a felület, annál nagyobb az albedója. Földünk átlagos albedója körülbelül 0,3. Ez azt jelenti, hogy a Földre érkező napsugárzás 30 %-a újból kisugárzódik az űrbe. A friss hófelszín albedója 0,8–0,9 (80–90%), a régi hófelszíné 0,5–0,6 (50–60%), az óceáni jégé 0,50–0,70 (50–70%), a füves területé pedig 0,2–0,3 (20–30%).

Jelenleg a sarki jégsapkák olvadása és a melegebb téli évszakok miatt jelentősen csökken a fagyott felszíni területek nagysága. Ez azért is gond, mert így kevesebb hőenergia verődik vissza az űrbe. Ugyanakkor a légkörben a vízgőz mennyisége megnövekszik, ez elnyeli, magába zárja a hőt. Az így megváltozott energia-egyensúly melegítő hatással van bolygónk éghajlatára.