Kertünk kialakítása során általában arra törekszünk, hogy a világ e kis szeletét az emberi igényeinknek megfelelően alakítsuk. Azonban csak mert a földhivatalban be vagyunk jegyezve tulajdonosként, ez még nem jelenti azt, hogy ez a terület ne lenne az élővilág otthona is. De az már rajtunk múlik, hogy mindezt csodás élőhelyként adjuk vissza a természetnek, vagy térkővel, rövidre nyírt pázsittal, esetleg műfűvel üzenünk hadat a biológiai sokféleségnek.

Miért fontos, hogy tegyünk az élővilágért?

Ha ökológiai válságról beszélünk, akkor legtöbbször a természetfilmekben látott, tarra vágott esőerdők vagy az óceánokban úszó szemétszigetek jutnak eszünkbe, azonban ez a jelenség nem csupán távoli vidékekre korlátozódik. Sajnos a természeti környezet leromlása hazánkban is tetten érhető.

Elég, ha felidézzük, hogy az ezredfordulón még mennyivel több fecske szelte az eget repülő rovarokat vadászva. Emlékezzünk a napjainkra elnémult, békadaltól hangos tavaszi éjszakákra, vagy arra, ahogy gyerekkorunkban sáskák és szöcskék seregei ugráltak szét a fűben minden lépésünk nyomán.

Kapcsolódó bejegyzések

Alig maradt vadvilág, amit meg tudnánk menteni

A végtelen vadon már nem létezik: a vadon élő emlősfajok összessége eltörpül az embernek és a háziállatainak biomasszájához képest.

A Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa (MÉTA-program) felmérése alapján a hazánk területét egykor borító természetes élővilág értékeinek több mint 90%-a megsemmisült.

Ez a leépülési folyamat napjainkban is zajlik, pedig a természeti környezet nagyarányú helyreállítása nemcsak lelkiismeretből fakadó kötelességünk lenne, hanem jövőnk miatt is – szó szerint – létfontosságú. Ezért fontos, hogy egyéni szinten is cselekedjünk!

Kerttulajdonosként segíthetünk, de sokan nem élnek a lehetőséggel

Sajnos a 90-es években elindult egy folyamat, mely során a konyhakerteket egy jóval kevesebb munka ígéretével csábító kertészeti stílus, a rövidre nyírt pázsit és a hozzá tartozó „kötelező” tujasor divatja váltotta fel. Napjainkban pedig sokan a környezetbarátnak beállított, csalóka marketinggel népszerűsített műfűvel terítik le a talajt, valamint nagy területek letérkövezésével igyekeznek végleg megszabadulni a kertfenntartással járó feladatoktól.

Szerencsére azonban a szemléletváltás jelei is mutatkoznak. Például az énekesmadarak megsegítése érdekében sok kertben láthatunk kihelyezett odúkat, madáritatókat, valamint téli etetőket. Ez nagyon jó irány, azonban az is fontos, hogy rendszerben, összefüggésekben gondolkodjunk. Hiszen hiába a madaraknak szánt fészkelőhely, ha közben nem segítjük a nélkülözhetetlen táplálékforrást jelentő rovarok megtelepedését.

Egy fajgazdag élőhely alapfeltétele a változatosság

Természetes körülmények között általában azok a területek adnak otthont a legnagyobb fajgazdagságnak, ahol sokféle élőhelytípus van jelen. Például egy erdő és egy rét határán többféle rovarral találkozhatunk, mint egy árnyas, zárt erdőségben vagy egy gyorsan kiszáradó nyílt, füves területen.

Így érdemes arra törekedni, hogy mi is sokszínű, fákban, cserjékben és talajtakaró növényekben bővelkedő, búvóhelyeket és változatos mikroklímát kínáló kertet alakítsunk ki. De mik az alapvető teendőink ahhoz, hogy ezt a célt elérhessük?

Hozzunk létre vizes élőhelyet!

Hazánk régen a vizek országa volt, azonban a folyószabályozásnak, a lecsapolásoknak és a napjainkban is működő vízelvezető árokrendszernek köszönhetően Magyarország jelentős kiszáradásnak indult. Ráadásul az általunk előidézett állapotra a klímaváltozás is rányomja a bélyegét. Így sajnos napjainkra a vízi élővilágunk közel 90%-a megsemmisült.

A kevés túlélő ma már a segítségünkre szorul, ezért szerencsés lenne, ha a madarak megsegítéséhez hasonlóan beépülne a kertkultúránkba a vízhez kötődő kétéltűek, a szitakötők és egyéb fajok támogatása is.

Ehhez már az is elegendő, ha csupán 1–2 m² felületű halmentes vizes élőhelyeket hozunk létre.

A szúnyogok miatt nem kell aggódnunk az ilyen tavak kapcsán, hiszen ha a víz minősége lehetővé teszi, akkor néhány hónap alatt komplex ökoszisztéma fog felépülni, szitakötőlárvákkal, vízi poloskákkal és egyéb ragadozó élőlényekkel. Így a szúnyogok nem lesznek képesek tömegesen kifejlődni úgy, mint például egy fedetlen esővizes hordóban, melyben nem élnek meg a ragadozók.

Azonban épp a kémiai szúnyogirtás veszélyezteti ezeket a szúnyoglárva-fogyasztó szervezeteket, ezért amikor a településünkön ilyen művelet zajlik, érdemes a tavacskát letakarni. A megmérgezett ragadozók elpusztulása után ugyanis szabad utat kap a vérszívók zavartalan fejlődése.

Legyen holtfa a kertben!

Sajnos általános kertészeti gyakorlat, hogy az elpusztult vagy egyszerűen csak kivágásra ítélt fák után még a visszamaradó tuskókat is eltávolítjuk a talajból.

Pedig a földben korhadó faanyag, a talajon fekvő rönkök, sőt, a „lábon álló” holtfák is felbecsülhetetlenül fontosak az élővilág számára, hiszen a lebontást végző fajok serege függ ettől a tápláléktól.

Köztük olyan megritkult, védett fajokkal, mint a nagy és a kis szarvasbogár, az orrszarvúbogár vagy épp a korhadékban fejlődő bogárlárvákra vadászó jámbor tőrösdarazsak.
A puha, üreges, repedezett faanyag kiváló búvóhely, amely még a téli fagyoktól is megvédi a menedéket kereső állatokat, például a hétpettyes katicákat, a fátyolkákat vagy a szentjánosbogarak lárváit.

Ezért nagyon fontos lenne, hogy kertünk elpusztult fáit a teljes kitermelés helyett lehetőleg csupán vágjuk vissza biztonságos, egy-másfél méteres magasságra, és hagyjuk, hogy a törzset elfoglalják a cincérek, a magányosan élő fadongók és megannyi más élőlény.

Azt is megtehetjük, hogy egy közeli (tűzi)fatelepen megpróbálunk beszerezni egy-egy rönköt vagy vastag ágat. Ha korhadt darabot találunk, azt talán kedvezményes áron is megkaphatjuk, hiszen az ilyen faanyag fűtőértéke és felhasználhatósága csorbul, a természetvédelmi céljainkhoz viszont épp ideális.

Nagyon fontos, hogy a holtfa érintkezzen a talajjal, valamint mindig a végleges helyére tegyük, és a későbbiekben ne bolygassuk! Hiszen a hosszú évek, évtizedek alatt lezajló bomlás során egyre értékesebb szolgálatot nyújt majd. Eltávolítása esetleg épp az alatta lévő, korhadékkal keveredett földben fejlődő orrszarvúbogarak pajorjait fosztja meg a tápláléktól, pusztulásukat okozva ezzel.

Kíméljük a fűnyírót, hagyjunk meg kaszálatlan gyepterületeket!

Ha egy városszéli réten építkezés veszi kezdetét, akkor általában sokkal elfogadóbbak vagyunk, mintha egy erdő vagy szántóföld lenne a zöldmezős beruházás áldozata. Hiszen „úgy sincs ott semmi”, gondolhatjuk. Azonban ez hatalmas tévedés!

A gyepes területek hazánk jelentős kiterjedésű, természetes növénytakaróját alkották, azonban az elmúlt bő másfél évszázad során ennek az értékes, fajgazdag élőhelynek 70%-át elpusztítottuk. Ezt a hatalmas veszteséget nyilván nem tudjuk a kertünkben pótolni, de ha kaszálatlan területeket hagyunk meg, az élővilág hálás lesz érte.

A növények között sáskák, szöcskék lelhetnek menedéket, a leveleken lepkehernyók táplálkozhatnak, és a szárak között pókok szőhetik hálójukat. Ha vadvirágok is nyílnak, akkor pedig a beporzók fennmaradását is támogatjuk.

Kapcsolódó bejegyzések

Természetellenes szemléletünk szimbóluma, a fűnyíró

Hetente nyírjuk, holott hatalmasat ártunk vele. Mi a legnagyobb baj a folyamatos fűnyíróhasználattal?

Arra viszont figyeljünk, hogy tartsuk be településünk előírásait, és ne invazív növényeket szaporítsunk! Évente legfeljebb kétszer, július végén és októberben kaszáljuk le a területet, valamint tartsuk „rendben” a környezetét! Ne az elhanyagoltság, hanem az ökológiai tudatosság üzenetét közvetítsük szomszédaink felé!

Kertünk aktívan használt részeit pedig továbbra is rendszeresen nyírjuk rövidre, hiszen mértékkel, kisebb területen alkalmazva ez is jótékonyan hozzájárul a mozaikos, változatos élőhely kialakításához, és számunkra is biztonságos, praktikus megoldás.

Ne gereblyézzük össze mindenhol az őszi lombokat!

A legtöbb kerttulajdonos az őszi lombhullás idején gereblyét ragad, és a teljes portán összegyűjti, majd szemétnek nyilvánítva zsákokba vagy a kukába gyűri a leveleket, rövid úton megszabadulva így a vélt problémától. Azonban ez gyakorlatilag merénylet az élővilággal szemben, hiszen a természet körforgásának része az avarréteg képződése is, amely élteti a talajt, valamint táplálkozó- és búvóhelyet nyújt az élőlények sokasága számára.

Sajnos a gereblyézés során nemcsak az élőhelyet számoljuk fel, hanem magukat a rovarokat, ízeltlábúakat, petéket, lárvákat is fülledt zsákokba tömködve száműzzük a kertünkből.

Ezért talajtakaró mulcsként vagy halmokba gyűjtve hagyjuk meg a faleveleket kertünk olyan részein, ahol nem akadályoz minket a mindennapi tevékenységeink során!

Tájékozódjunk a további lehetőségek felől!

Ha nyitottak vagyunk a legalapvetőbb ökológiai ismeretek elsajátítására, akkor némi tudással felvértezve már sokat tehetünk azért, hogy kertünk a biológiai sokféleség fennmaradásának hatékony szolgálatába álljon.

Ehhez dr. Gyulai Iván ökológus videói és írásai nagyszerű iránymutatást kínálnak:

• Ötletek a biodiverzitás-barát kert kialakításához
• A biodiverzitás-barát kert / 1. rész
• A biodiverzitás-barát kert / 2. rész

Ha úgy érezzük, hogy kertünk mások számára is követendő példaként szolgálhat, akkor 2024. október 20-ig csatlakozhatunk a Magyar Természetvédők Szövetsége által indított „A mi sokszínű kertünk” kampányhoz, ahol a családok, iskolák, óvodák, munkahelyek jelentkezését várják hasznos információkkal és értékes nyereményekkel.

Kiemelt kép: Kántás Zoltán