A Sajó szennyezése nem az első – és feltehetően nem is az utolsó – jelentős szennyezés, amit folyóink elszenvedtek a környező országok felelőtlensége miatt. Azonban lenne mód arra, hogy ezeket megelőzzük, ugyanakkor kihasználjuk az elhagyott bányákban és meddőhányókban rejlő lehetőségeket, hogy tisztább, egészségesebb legyen a környezetünk.
Sebhelyek Földünk felszínén
Már az ipari forradalmat megelőzően is megannyi bányát nyitott az emberiség szerte a világon. A legkönnyebben hozzáférhető érceket már az ókor előtt elkezdtük kitermelni. A római korban már vízkerekekkel szivattyúzták ki a nedvességet a mélyebben fekvő bányákból. Az ipari forradalom óta pedig több száz, de akár néhány ezer méter mélyre is lefúrunk, ha olyan ércet, ásványt találunk, amelynek a kitermelése az adott piaci körülmények között profitot ígér.
Fotó: MTI
A Föld felszínén egyes becslések szerint több százezer bánya, külszíni fejtés található, amelyek mint hegek borítják Földünk testét. Ezeket a helyi körülményektől függően, de azért jellemzően elárasztja a rétegek közül szivárgó víz. A Sajó szennyezését is ezek a körülmények okozzák. A Szlovákiában található Állami Ércbányavállalat vasbányáját is elöntötte a víz, ami onnan a felszíni vizekbe ürült.
A problémát az okozta, hogy a réteg- és talajvizek feldúsultak a bányában található ércekkel, majd az így létrejött bányavíz kezelés, tisztítás nélkül a Sajóba került. Ilyenkor a vízben oldott sók és fémek kicsapódnak, leülepednek a szennyezés helyén, azonban később egy-egy árvíz során kioldódnak, és újraszennyezhetik a teljes folyót.
Éppen ezért lenne fontos, hogy ezeket és az ehhez hasonló bányákat mindenképpen lezárják, megfelelő utógondozást kapjanak, ha pedig lehetőség van rá, hasznosítsák őket.
Az elhagyott bányák hasznosítása
Az egyik ilyen megoldás, ha hasznosítjuk azt a vizet, ami felgyülemlik a bányákban. Ezzel kapcsolatban már említettük a legfőbb nehézséget: a bányavízben sokszor feldúsulnak a fémek, köztük az arzén. Így vagy tisztítani, kezelni kell a vizet, vagy oly módon hasznosítani, hogy ne mérgezhessen, ne okozhasson veszélyt a környezet számára.
Angliában Adam Black, egy helyi vállalkozó számolt be a BBC-nek arról, hogy éppen egy nagyobb raktárhelyiséget kellett volna kifűtenie, ezért keresett olyan megoldást, amellyel ezt olcsón megoldhatná. Nem messze, Gateshead mellett talált is egy elhagyott szénbányát, amelyben a természetes úton beszivárgó vizeket a föld hője kellemes, 15 °C-os hőmérsékletűre melegítette. Más sem kellett! Pár keringetőszivattyúval és geotermikus energetikai szakértővel megkezdte a víz „kitermelését”. Nemcsak az eredetileg felfűteni kívánt raktárhelyiséget, de további épületeket is el tudtak látni.
Anglia jelentős szén-dioxid-csökkentési célkitűzésének teljesítése érdekében most vizsgálják mintegy 70 bányavízfűtési projekt megvalósíthatóságát. Az Egyesült Királyság lakosságának körülbelül egynegyede él elhagyott szénbányák felett vagy közvetlen közelében. Ezek a mára elárasztott aknák körülbelül 2,2 millió GWh hőt szolgáltathatnának, amelyet az ott élők szinte ingyen hasznosítani tudnának.
Hasonló projekt valósult meg a hollandiai Heerlenben is, ahol szintén korábbi bányákat kezdtek el hasznosítani fűtésre és hűtésre, hiszen nyáron pont megfelel a bányákból kiszivattyúzott víz arra, hogy hűtsék az épületeket. Így körülbelül kétharmadával sikerült csökkenteniük a hűtés-fűtés okozta szén-dioxid-kibocsátást.
Kutatások a további hasznosítás érdekében
A bányászat során keletkező hulladékok újrafelhasználása és újrahasznosítása – mint minden más hasonló erőfeszítés – pénzügyi befektetési lehetőségeket teremt, lassítja a természeti erőforrások fogyasztását, korlátozza a hulladéktermelést. Ösztönzi az innovációt és a helyi iparágakat, valamint munkahelyeket teremt, és felelősségre tanít. Ezenkívül a szilárd bányászati hulladékok és a bányavizek újrafelhasználása és újrahasznosítása csökkentheti a emberiség és a bioszféra szennyezett anyagok általi veszélyeztetettségét. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan bánunk ezekkel az elhagyatott, terméketlennek, értéktelennek hitt területekkel.
Kapcsolódó bejegyzések
A bányatavakból a természetvédelem fontos területei is lehetnek
A Duna-Dráva Cement Kft. egy hazánkban egyedi, rekultivációs és természetvédelmi projektbe fogott Pest megyében.
Egyik megoldás lehet azoknak az új technológiáknak az alkalmazása, amelyekkel a korábban nem hasznosítható salakból, a meddőhányóban tárolt anyagokból az értékes ércek kinyerhetők. Ilyen környezetbarát megoldás lehet a meddőhányókon való bányászati célú növénytermesztés, az agromining is, amelyről korábban már írtunk.
A vörösiszap egy lúgos maradék, amely a bauxit nátrium-hidroxiddal történő kezelése során jön létre. Nagyon erősen lúgos, azonban tengervízzel történő semlegesítése körülbelül 8,5-re csökkenti a pH-értéket, lehetővé téve ártalmatlanítását és a növényzet újratelepítését a területre- Akár olyan növényekre is gondolhatunk, amelyek kivonják a talajban még fellelhető ásványokat.
Hasonló terület a foszforbányászathoz kapcsolódó foszfogipsz hasznosítása is. A világ növekvő népességének megfelelő élelmiszer-ellátása a foszfátbányászat és a műtrágyafogyasztás jelentős növekedését eredményezte az elmúlt 100 évben. Ez a növekedés a foszfátbányászati hulladékok, köztük a meddő kőzetek és foszfogipsz egyre növekvő mennyiségéhez vezetett. A foszfátos meddő kőzetek jól hasznosíthatók a tereprendezésben, valamint a hulladéklerakók lezárásában és a növényzet újratelepítésében a meddőhányón.
A foszfát-műtrágyagyártás fő hulladékterméke a foszfogipsz, amelyből csak Floridában több mint 1000 millió tonna található. Reméljük, hogy ennek kezelésére, valamint a többi meddő kőzet hasznosítására is megfelelő technológiák jönnek létre a közeljövőben.
Megközelítőleg 200 tó vagy víztározó található hazánkban, melyeknek jó része bányató. A tavak hiába mesterségesek, ökológiai szempontból hasonlóan értékesek. A vízi élőlényeken túl gazdag madárvilág is megjelenik a vízfelületek közelében. A turisztikai és a hobbitevékenységek szempontjából is fontos a szerepük. Bányatavak nélkül biztosan nem lenne 700 ezer hazai horgász.
Ha Magyarország legszebb tavai érdekelnek, külön a térképen böngészheted őket.
Borító: MTI/Komka Péter
