Jonathan Birch, a London School of Economics állati tudatossággal foglalkozó vezető kutatója friss tanulmányában azt járta körül, hogy bizonyos rovarok képesek a fájdalomérzéshez hasonló tapasztalásokra, sőt viselkedésük olykor arra utal, hogy nem pusztán egyszerű reflexek vezérlik őket.
Az emberi tevékenység elképesztő mennyiségű rovart pusztít el. A közlekedés, az élőhelyek átalakítása, a növényvédő szerek használata, a szúnyogirtás vagy az állatok parazitamentesítése mind a rovarok tömeges pusztulásával jár. A mezőgazdaságban ez különösen érzékeny kérdés, hiszen a növényvédelem sok esetben ma is azon alapul, hogy megakadályozzuk a kártevők elszaporodását, és megvédjük a termést. A beporzók fogyása, a vad rovarpopulációk visszaesése vagy a peszticidek környezeti hatása régóta fontos téma.
Birch ennél is tovább megy, azt kérdezi, hogy mi van akkor, ha nemcsak fajok és populációk szintjén kell aggódnunk, hanem az egyes rovarok tapasztalatai miatt is. A kutatások egy része különösen a méhekre irányult. Egyes kísérletek szerint a poszméhek képesek elkerülni kellemetlen hőingereket, és bizonyos helyzetekben mérlegelni látszanak a fájdalmas inger és a jutalom között.
Más vizsgálatok muslicáknál mutattak ki olyan viselkedéseket, amelyek fájdalomhoz kapcsolódó reakciókra emlékeztetnek. Ezek az eredmények nem bizonyítják véglegesen, hogy a rovarok ugyanúgy éreznek fájdalmat, mint az emlősök, de elég erősek ahhoz, hogy óvatosságra intsenek.
A mezőgazdaság számára ez azért fontos, mert a növényvédelemben nem egy-egy rovarról van szó, hanem milliárdokról vagy akár billiókról. Ha ezek az élőlények legalább részben érzőképesek, akkor az a kérdés sem kerülhető meg, hogyan lehet a termelést úgy fenntartani, hogy közben csökkenjen a fölösleges szenvedés.
A cikk tovább olvasható a Magyar Mezőgazdaság weboldalán.
Fotók: Canva