A kék gazdaság olyan világgazdasági koncepció amely ökológiai rendszerekre épül. A kék gazdaság elve szerint nem a termelési volumen növekedése a cél, mert a növekedés fogalma nehezen egyeztethető össze a (fenntartható) fejlődéssel. Célja az, hogy az alapvető fogyasztói szükségleteket a természettel összhangban, a természetre káros anyagok kibocsátása nélkül, a legkisebb veszteséggel termeljék meg. Ehhez az emberi termelési rendszereknek figyelembe kell venniük, és tiszteletben kell tartaniuk a természetet. Le kell modellezni a természet működési folyamatait, és ezek szerint kell termelni.

Az alapgondolat Günter Pauli holland származású közgazdászprofesszorhoz fűződik, aki könyvet is írt a témáról The Blue Economy címmel, amit már magyar nyelvre is lefordítottak (A kék gazdaság).

A kék gazdaság koncepciójának lényege a jelenlegi gazdasági folyamatok és gondolkodásmód megreformálása a fenntartható jövő kialakításához. A kék gazdaság jellemzője, hogy nem termel hulladékot, nincs károsanyag-kibocsátás, ellenben új munkahelyeket teremt, továbbá helyi erőforrásokat használ az alapvető szükségletek kielégítéséhez. Társadalmi tőkét épít, és fontos megjegyezni, hogy megvalósítása nem jár extra költséggel.

Például egy kávézó bevételt termel alaptevékenységéből, azzal, hogy kávét szolgál fel a vendégei részére. E tevékenység során valójában a kávébabnak csak kevesebb mint 0,2%-át használják fel, a többi hulladéknak minősül. Azonban a kávézó további profitot termelhet, ha a szerves zacchulladékon gombát termeszt, továbbá ha a gombamaradékot állati takarmányként értékesíti, a kiélt gombatáptalaj véghulladékát pedig természetes trágya előállításához használja fel. Ilyen formán egy bevételi modellt három-négy különböző bevételi és foglalkoztatási forrást biztosító modellé lehet átalakítani.

Mindent összevetve egy ilyen gazdasági rendszerben nincsenek felesleges melléktermékek, csak alapanyagok, melyek egy másik termelési folyamatban felhasználhatók. A kék gazdaság lehet profitorientált, okosan használva fel a javakat és a természeti erőforrásokat a társadalom valamennyi rétegét bevonhatja a termelési folyamatokba.