A mélymulcsozás hatékony megoldást jelent az ökológiai és biológiai gazdálkodást kis földterületen végzők számára. Ez az új kertművelési módszer egyszerre kíméli időnket, fizikai erőnket, pénztárcánkat és környezetünket. A viszonylag új termesztési technológia megalkotására Dr. Gyulai Iván ökológust az erdő „önmegművelése” ihlette.
Az erdő ugyanis a lehulló lombozattal betakarja a talajfelszínt, megvédve ezzel a fagytól, a kiszáradástól, az eróziótól. A lehullott levelek hosszabb idő elteltével humuszt képeznek, amely tápanyagforrásul szolgál a növények számára. Továbbá hasznos a parányi élőlényeknek és a mikroorganizmusoknak is, amelyek rendkívül fontos szerepet játszanak az egészséges talaj kialakításában.
Fotó: Canva
Mulcsozás, mélymulcsozás
A mulcsozás nem új keletű dolog, azonban a hagyományos módszerrel lerakott takaró legtöbbször nem felel meg a komposztáláshoz szükséges feltételeknek. Sokszor túl laza vagy túl tömör, túl nedves vagy túl száraz lesz a takaró, és a levegőztetés is problémát jelenthet.
A mélymulcsozás éppen ezekre a problémákra kínál megoldást. Dr. Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke fejlesztette ki a koncepciót, melynek az az alapja, hogy a felszín borítása folyamatos, így megtartja a vizet, megújítja a talajt, és nem termel szemetet, hiszen a módszer a kertben keletkező összes zöldhulladékot hasznosítja.
A mélymulcsozás megakadályozza a talajtömörödést és a talajkopást is, illetve mérsékli a tápanyag kimosódását. Kiegyenlíti a talajfelszín szélsőséges napi hőingadozását, ráadásul még a gyomnövényekkel szembeni harcunkban is segítségünkre van.
A talaj természetes képződése
A mérsékelt égövünkön 10 centiméter talajréteg képződéséhez 2000 évre van szükség. Vagyis 200 év alatt képződik 1 centiméter talajtakaró, 20 év alatt tehát csupán egyetlen milliméter.
Kapcsolódó bejegyzések
A permakultúra több mint mezőgazdaság
Önellátó gazdálkodásként indult, követői számára azonban életmóddá vált a permakultúra. Vidéki gazdaságokban, városi kertekben és önszerveződő közösségekben segíti az emberi léptékű, ökológiai megközelítésű fejlődést, messze túlmutatva az élelmiszer-termelésen.
Az ember megzavarja ezt a természetes folyamatot, hiszen ősszel nem betakarja, hanem a szántással kitakarja a talaj felszínét, másrészt pedig eltávolítja a legtöbb vegetatív növényi részt.
A védőtakarójától megfosztott földfelszín számos környezeti hatásnak ki van téve, így folyamatosan romlik a minősége. Az eltávolított elhalt szerves anyagokra ugyanakkor szükség lenne, hiszen ezek elégítenék ki a termesztett növények tápanyagigényét. Ha ezek nincsenek, akkor a szükséges tápanyagot műtrágyával kell pótolni.
A mélymulcsos módszer tulajdonképpen talajfelszínen történő komposztálás. A módszer eredménye, hogy többé nem kell ásnunk, locsolnunk, gyomlálnunk, műtrágyákat alkalmaznunk, sőt pár év elteltével a vegyszeres növényvédelmet is mellőzhetjük.
Miért lesz kevesebb gyomnövény?
Dr. Gyulai Iván szerint a talajforgatásos technológiák azért járnak mindenképpen gyomosodással, mert a természetes szukcessziót minden szántás és ásás után újraindítják. Ez tulajdonképpen a természet válaszreakciója.
Fotó: Canva
A komposzthagyó, talajborításos földművelés során a gyomosodás 15–20%-ra is csökkenthető. Erre a mennyiségre azonban szükség is lehet, hiszen védőnövényként is van szerepük a növénytermesztésben.
Kapcsolódó bejegyzések
Hasznos gyomok a kertben – Ne irtsd ki őket!
Nem biztos, hogy minden gyomtól fékevesztetten szabadulnunk kell. Bemutatunk pár hasznos gyomot.
A humuszképzők típusai
A levágott gyep, a kitépett gyomok, a friss trágya úgynevezett nyers humuszképzők. Ezek elegendő mennyiségű tápanyagot tartalmaznak. A faág, a fakéreg, a fűrészpor, a faforgács, a szalma, a széna, a tőzeg – amelyek cellulóztartalmuk miatt lassan bomlanak le – a rostos humuszképzők közé tartoznak.
Önmagában egyik típus sem alkalmas megfelelő minőségű humuszréteg kialakítására, ezért célszerű ezeket megfelelő arányban keverni, illetve odafigyelni a nitrogén és a szén 1:35 arányára is. Fontos, hogy nem rothadásos, hanem korhadásos folyamatot szeretnénk elérni, amihez elengedhetetlen a megfelelő nedvességtartalom (40–60%) és a kellő mennyiségű oxigén is.
Fotó: Canva
Hogyan készítsünk mélymulcsot?
Kétféleképpen lehet mélymulcsozást alkalmazni. Az első módszer a fentebb említett nyers és rostos humuszanyagok megfelelő arányú keverése, a másik pedig a rétegezés, azaz a rostos és a nedves humuszos építőanyagok egymásra terítése.
A második módszer alkalmazásakor először egy réteg laza szálas humuszos anyagot (pl. 20 cm-nyi szalmát), egy réteg nedves humuszos anyagot (pl. 25 cm-nyi zöldtrágyát), majd még egy réteg szálas humuszos anyagot (pl. 10 cm-nyi szalmát) tesznek rétegekben a talajfelszínre. Ebben az esetben elengedhetetlen, hogy a rétegek ne legyenek túl tömörek, hogy a talaj megfelelően levegőzhessen.
Fotó: Canva
A talajt a komposztálódásra alkalmas keverékkel ősszel, a fagyok beállta előtt kell betakarnunk körülbelül 60 cm vastagságban, felásás nélkül. A takarást minden ősszel el kell végeznünk. Minden évben annyival csökkenthetjük a takaró vastagságát, amennyi talaj keletkezett az előző évi takaróból.
A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.
Kiemelt kép: Canva
