A földgázzal szemben már a fatüzelést lehetővé tevő legegyszerűbb vegyes tüzelésű kazán is alternatívát kínálhat, de a viszonylag magas beruházási költség, a kényelmi szempontok és a jelentős károsanyag-kibocsátás is ellene szólnak.

A vegyes tüzelésű kazánokban jellemzően biomasszát, valamint különféle szén jellegű tüzelőanyagot égethetnek. A biomassza-tüzelőanyagok meglehetősen széles palettát képviselnek, ebbe a körbe az egyszerű tűzifától kezdve a különböző mezőgazdasági biomassza-hulladékokon keresztül a pelleten át a különféle préselt brikettekig számos fűtőanyag tartozik. A szénfélék között pedig a feketeszenet, a barnakőszenet és a lignitet lehet megemlíteni.

Miben égethetjük?

A ma kapható legegyszerűbb vegyes tüzelésű kazánok nem sokban különböznek a régebbiektől. A fejlesztések között a berendezések hőszigetelését és égéslevegő-, illetve huzatszabályozását lehet megemlíteni – mondta el Szűcs Gábor energetikai szakértő. A gyártókat az Európai Unió energiahatékonysági irányelvei is ösztönözték a korszerűsítésekre. Ezek értelmében a szóban forgó tüzelőberendezések is az energiacímkézés hatálya alá tartoznak, így az általuk teljesítendő minimumkövetelmények is meg vannak határozva.

Faelgázosító kazán

A következő szintet a fatüzelésre alkalmas berendezések között a faelgázosító kazánok képviselik. A fa eltüzelése itt egészen más módon történik az előzőekhez képest: ebben az esetben fagáz jön létre, és ezt égeti el a berendezés magas hatásfokon. Ezekben a berendezésekben már jellemzően az égéslevegő is jól szabályozott, ami lehetővé teszi, hogy a huzat mindig a kazánteljesítményhez igazodjon, amivel elkerülhető az úgynevezett túlszellőztetés (visszahűtés), ezáltal pedig az égéstermék oldali jelentős veszteség. A klasszikus tervezésű, egyszerű vegyes tüzelésű kazánokra ez kevésbé igaz.

Pelletkazán

A következő kategóriát a pellet, illetve faapríték égetésére alkalmas kazánok alkotják. Ezeknél gyakran már a begyújtás is automatikusan történik, egyes berendezések pedig a hamuzást is automatikusan végzik, így egy napi tartályon keresztül akár többnapos automata üzemet is képesek lehetnek biztosítani. Ez a technológia azonban már csak a magas beruházási költségek, a nagy helyigény és teljesítmény miatt sem elsősorban lakóingatlanok számára jelenthet optimális megoldást, inkább nagyobb mezőgazdasági épületeknél, ahol jellemzően nagy mennyiségben áll rendelkezésre a megfelelő tüzelőanyagot jelentő mezőgazdasági hulladék. Ilyen, szintén nagyobb teljesítményű és elsősorban az agráriumban használt technológia a szalmabála-kazán is.

Hatásfok, hőleadók és meleg víz

Az egyszerű vegyes tüzelésű kazánok hatásfoka a legalacsonyabb, és ezek vannak leginkább kitéve annak is, hogy nedves tüzelőanyag rontja tovább a hatásfokot. A fatüzelés esetében például egy másfél-két éve kitermelt, légszáraz tűzifából durván kétszer annyi energiamennyiséget lehet kinyerni, mint egy fél évnél nem régebben kivágott fából előállított nedves tűzifa égetésével. A kazán egyéb veszteségei tovább tetézik a nedves tűzifa égetése során ily módon keletkező kárt, amelyek hatására végső soron akár 60–70 százalékkal is kisebb lehet a kitermelhető energiamennyiség a száraz tűzifával összevetve – hívta fel a figyelmet a szakember.

Általánosságban igaz ezekre a berendezésekre, hogy hatásfokuk maximumát akkor érik el, ha névleges teljesítményük közelében vannak üzemeltetve, és égéstermékoldalon beszabályozva. Ugyanakkor az a jellemző, hogy a felhasználók csökkentett, töredékteljesítményen lefojtva használják ezeket a berendezéseket. Ilyenkor fordul elő az is, hogy az égéstermék olyan mértékben visszahűl a kéményben, hogy szinte csak „kibukik” a kémény száján, aminek következtében a füst a talajszint közelében, az utcán gomolyog.

A faelgázosító-, illetve pelletkazánok már jóval szabályozottabb berendezések. Égéslevegő- vagy füstgázoldali ventilátoraikkal a füstgáz hőmérsékletének függvényében állítható a levegő-, illetve füstgázszállítás, amivel a berendezések precízebben és nagyobb hatásfok mellett tudnak üzemelni. Jobb hatásfokukhoz az is hozzájárul, hogy e két technológia már jelentős részben kizárja a rossz minőségű tüzelőanyag használatát, ezért ezekben a berendezésekben a nedves tüzelőanyag problémája sem szokott előfordulni. A nedves tűzifa alkalmazása a faelgázosító kazánban mindemellett azért is kerülendő, mert nagy károkat képes okozni a berendezésben.

A vegyes tüzelésű kazánok jellemzően vizes hőleadókhoz csatlakoznak, amelyeknek Szűcs Gábor elmondása szerint lényegében valamennyi típusa szóba jöhet, így a padlófűtés, a fal-, illetve egyéb, felületfűtési módok, a fancoilok és a radiátorok is alkalmasak lehetnek. A megfelelő hőleadók körét minden fűtési technológia esetében az határozza meg, hogy mekkora hőmérsékletű fűtővíz áll rendelkezésre. De mivel ezeknek a kazánoknak nem okoz gondot a 80–90 °C-os fűtővíz előállítása sem, gyakorlatilag bármilyen hőleadó rendszerhez csatlakoztathatók. Így a vegyes tüzelésű kazánok például a régebb óta működő gázos fűtési rendszer radiátoraival is képesek együttműködni.

Alapvetően mindegyik említett technológia alkalmas használati meleg víz előállítására is, mivel kellően magas fűtővíz-hőmérsékletet képesek produkálni. Ahhoz, hogy ezek a berendezések meleg vizet tudjanak készíteni, egy úgynevezett indirekt melegvíz-tárolót kell csatlakoztatni, majd ezeket a tartályokat az előállított 60–80 °C-os fűtővízzel egy csőkígyón keresztül indirekt módon fel lehet fűteni. Amennyiben puffertartályt is beépítünk, akkor a melegvíz-termelés történhet szabályozottabb módon is, igény esetén a felfűtött puffertartály hőjét felhasználva. Fűtési időszakban jellemzően megéri ezt a megoldást használni, míg az év többi részében értelemszerűen nem alkalmazható; ekkor elektromos fűtőbetéttel történik a tartály felfűtése, akárcsak a villanybojlerek esetében. A melegvíz-tartály és a szükséges szerelvények – a vízcsapokhoz a meleg vizet eljuttató cirkulációs szivattyút is ide értve – kapcsolódó anyag- és munkadíja megközelítőleg félmillió forintos nagyságrendet képviselhet.

Főleg a klasszikus vegyes tüzelésű kazánok népszerűek

A tapasztalatok alapján a lakossági rezsitarifák emelése meghatározott fogyasztási szint felett a különféle szilárd tüzelési módok közül elsősorban a klasszikus vegyes tüzelésű kazánban történő fatüzelés felé terelte a fogyasztókat. A kazángyártók alig győzik gyártani a készülékeket, miközben a faelgázosító és pellet-kazánok iránt kisebb a kereslet. A klasszikus vegyes tüzelésű kazánok népszerűségét az is magyarázza, hogy ezekben a berendezésekben egyesek akár az otthon keletkező egyéb, nem biomassza jellegű hulladékot is eltüzelhetik, ami az adott háztartás fűtési költségeinek alacsonyan tartása szempontjából ugyan kedvező, de súlyosan negatív egészségi és környezeti hatásai miatt erősen kerülendő gyakorlat.

Kapcsolódó bejegyzések

Vettem egy kályhát, mivel fűtsek benne?

Nemcsak a légszennyezés miatt, hanem a fűtőérték szempontjából sem mindegy, mivel fűtünk. A tűzifát érdemes szárítani, ami a pénztárcánknak is jót tesz.

A vegyes tüzelésű kazánok piacán jelenleg is viszonylag széles termékkör érhető el, szemben például a hőszivattyúk piacán tapasztalható állapotokkal. Ha mindegyik termék nem is vihető el azonnal „a polcról” – ez főleg az olcsóbb termékekre igaz –, a rezsicsökkentés mérsékléséről szóló bejelentést követő áruhiány után mostanra stabilizálódott a kínálat helyzete. A beszerelést végző szakembergárda szintén rendelkezésre áll, de néhány hónapos várólistával érdemes számolni, ezért a folyamatot anyagbeszerzéssel és szerelő keresésével érdemes kezdeni – emelte ki az energetikai szakember.

Új építésű társasházakban már ritkán fordul elő, de régebben gyakrabban alkalmaztak – akár olajtüzelésű, csempe- valamint fatüzelésű – kályhás fűtést az ilyen típusú ingatlanokban is, amelyek ehhez megfelelő kéménnyel voltak ellátva. A fűtési technológiák fejlődésével és a földgázhálózat kiépítésével aztán előtérbe került a gázfűtés, kiszorítva a szilárd tüzelést a társasházakból, így napjainkban már nehezen elképzelhető, hogy egy-egy társasházi lakás vegyes tüzeléssel legyen ellátva. Széles körű alkalmazását a tüzelőanyag-behordás és -tárolás nehézségei is életszerűtlenné teszik, de sokszor az égéstermék-elvezetők állapota is ellene szól. Ha a kémény rosszabb állapotban van, a kéményseprők nem ritkán akár gázkészülékek esetében is arra kérik a fogyasztókat, hogy álljanak át más fűtési- és melegvíz-előállítási rendszerre, vagy újítsák fel a kéményt, ami egy többszintes társasház esetén jelentős költséggel jár.

A vegyes tüzelésű kazánok ezért az esetek 98 százalékában családi házakban működnek, de új építésű ingatlanok esetében ritka, hogy valaki nem hőszivattyús, hanem kifejezetten biomassza-tüzelést kíván beépíttetni. Jelentősebb arányban a régebben épült családi házakban működhetnek és kerülhetnek beépítésre ilyenek. Elsősorban tehát ezek az ingatlanok generálhatják a berendezések iránti keresletet. (A földgáz– és fafűtést egyaránt használó magyarországi háztartások száma mintegy 650 ezer.)

Kapcsolódó bejegyzések

Így vágj bele hőszivattyús beruházásba!

A hőszivattyús fűtési költség akár harmada is lehet egy hagyományos rendszerének.

A vegyes tüzelésű kazán beszerelési költsége

Egy egyszerűbb, kevésbé hatékony vegyes tüzelésű kazán beszerzési ára nagyjából 0,5–1 millió forint körül alakul, de ehhez égéstermék-elvezető rendszert is ki kell építeni, ami a helyi adottságoktól függően szintén legalább 500 ezer forintos költséget jelent csak anyagoldalról. Ehhez olyan egyéb költségek járulnak, mint például a jelenlegi fűtési rendszerrel való összekötés, illetve a biztonsági szerelvények beszerzésének ára. Amennyiben van rá lehetőség, Szűcs Gábor szerint puffertartályt is érdemes beépíteni, mellyel a hatásfok javulása mellett a félautomata fűtési üzem is elérhető.

Ilyen műszaki tartalom kiépítése csak anyagoldalon 1,5–2 millió forintos költséget jelenthet, amihez még a bontás és a beszerelés munkaköltségeit is hozzá kell venni, ez nagyságrendileg újabb 500 ezer és 1 millió forint közötti kiadás. A használt és új építésű ingatlanba történő beépítés költségei között nagy különbségek nincsenek, mindkét esetben hasonló összeggel lehet számolni. A faelgázosító kazán esetében a beszerzési költség körülbelül félmillió forinttal ugrik meg, míg a szükséges kiegészítő infrastruktúra kiépítése nagyjából az előzőkhez hasonló tételt képvisel.

Az átlagfogyasztás alatti rezsicsökkentett áron 1 kWh hőenergia előállítási költsége gáztüzelésű kondenzációs kazánban 10–12 forint körül alakul, míg vegyes tüzelésű kazánban száraz tűzifával történő fűtés során 1 kWh hőenergia nagyjából 15–16 forintért állítható elő. (Nedves tűzifával ugyanakkor a gyengébb hatásfok miatt ez a költség akár 25–30 forintra is emelkedhet!) A fatüzelés tehát az átlagként meghatározott fogyasztási szint túllépése esetén válik anyagi szempontból előnyösebb megoldássá. Általánosságban, ökölszabályként elmondható, hogy a meghatározott átlagfogyasztásba jellemzően a Kádár-kockának hívott régebbi típusú, gyengén szigetelt házak mérettartományáig lehet beleférni, de akár már ez esetben is csak némi komfortvesztés árán.

Összegzésül elmondható, hogy azoknak, akiknek van fatüzelési lehetőségük, és fogyasztásuk túllépi az átlagként meghatározott szintet, érdemes lehet száraz tűzifával vagy saját biomasszával tüzelniük. Azonban, miután a vegyes tüzelésű kazánok telepítését célzó beruházások költsége is jelentős szintre emelkedett, ezek újonnan való telepítése csak meglehetősen hosszú idő alatt térülhet meg, ezért az energetikai szakértő sem építene ki ilyet saját céljára. E beruházási költségkereten belül inkább érdemes hőszigeteléssel, esetleg a kedvezményes H-tarifa igénybevételére is jogosult levegő-levegő hőszivattyúval mérsékelni a rezsiszámlát. Ez jóval előremutatóbb műszaki tartalmat is képvisel, mint a fatüzelésre való átállás, ráadásul ezzel a lakás hűtésének lehetősége is megteremthető – mondta Szűcs Gábor energetikai szakértő.

Kiemelt kép: canva