Minden kékszajkó kék szajkó, de nem minden kék szajkó kékszajkó. Így is összefoglalhatnám azt az ornitológiai ámokfutást, amit az Egyesült Államok nyugati partján tettem.
Amikor kint voltam, egy beszélgetéskor szóba került a szarka, a kaliforniai ismerősöm nem értette, hogy miről beszélek, milyen „pite” repked Magyarországon (a szarka angolul magpie, a pite pedig csak simán pie). Aztán megmutattam neki fekete-fehér szép varjúfélénket, és onnantól már egyértelműbb volt a társalgás. Amikor a Sierrában és a kertjükben fészkelő madarakról beszélgettünk, említette, hogy él egy kékszajkó a kertjében, én pedig azonnal ennek felderítésébe kezdtem.
Kapcsolódó bejegyzések
A szajkónál jobb kiskertész nem sok van
Veresegyház határában egy rossz egészségi állapotú fenyves erdőfelújításában segédkeznek a szajkók, akik ökológiai szempontból rendkívül értékes munkát végeznek azzal, hogy „elültetik” a makkot.
Habár a mi szajkónk is gyönyörű a maga azúrkék szárnytükrével, barna alapon fekete mintájával, a kékszajkó már-már paradicsommadár-számba megy. Irizáló kék tollai messziről látszanak, ahogy a fenyvesben ide-oda surran. Hangja nagyon hasonló a mi szajkónk „mátyásozásához”, kicsit gyorsabb és magasabb fekvésű tán. Életmódja is nagyon hasonló, nem véletlenül, hiszen távolról azért mégiscsak rokonok. A 18. században eredetileg a Corvus nembe sorolták, de később átkerült a Cyanocittába. Ugyanakkor maradtak a Corvidae családban, azaz mégiscsak rokonok a mi varjúféléinkkel is.
Kép: Canva
Na de akkor mire is utaltam a bevezetőben? Nem minden szajkó kékszajkó, de minden kékszajkó kék szajkó? A választ az észak-amerikai madárfaunában kell keresni, ahol ugyanis a Cyanocitta nem több kék színű szajkót is tartogat. Az európai szemmel egzotikumnak számító madarak bárhol megtalálhatók az államok területén azzal a különbséggel, hogy itt a bóbitás szajkó él, amott a kékszajkó. Átfedés a két faj élőhelye között alig van, felosztják egymás között Kanada és az Egyesült Államok területeit, de Délnyugat-Kanada környékén előfordul, hogy összefutnak.
Kapcsolódó bejegyzések
Szajkó, a nagy hangutánzó
Az európai szajkó általános jellemzőit, életmódját, szaporodását és hangját mutatjuk be ebben a cikkben.
Míg a kékszajkó majdnem az egész USA-ban elterjedt, a bóbitás főleg a nyugati parthoz közelebbi erdőkben él meg. A kékszajkó egyébként időszakosan nyugatabbra, eredeti, keleti országrészben lévő élőhelyéről dél-nyugatra vonul, de itt nincs fészkelő állománya. Legdélebbre Texasban költ, északon pedig egészen Kanada nyugati részéig megtalálható. A Sierrában viszont „átveszi helyét” a bóbitás szajkó, amely színében hasonlóan irizálóan kék, azonban feje felé nem fehér minta látható – mint a kékszajkónál – hanem barnás tollazatot visel. Feje tetején névadó bóbitája van.
Az egyetlen hely, ahol találkozhatnak, a Sziklás-hegység keleti része, ahol néha kereszteződhetnek is, de ez igen ritkán fordul elő. Habár életmódjukat tekintve sok dologban hasonlítanak, a kékszajkó sokkal vehemensebb, vigyáz családjára és magára. Nemegyszer megfigyelték, hogy közelébe merészkedő ragadozómadarakat, denevéreket vagy oposszumokat és más húsevőket megtámad, nekik esik, sőt a kisebbeket meg is öli. Vele szemben a bóbitás szajkó sokkal béketűrőbb. Emellett abban is különböznek, hogy míg a kékszajkó kifejezetten észak-amerikai faj, addig bóbitással még Nicaraguában is találkozhatunk.
Kapcsolódó bejegyzések
Iszonyatos kárt okoz, mégis védett
Telente hatalmas felhőkben lepik el a mezőgazdasági területeket, hangos károgásuk messze elhallik, fekete csuhájukon pedig elcsúszik a napfény.
