Minden évszázadra jutott egy „szuperaszály”, az idei év mégis más
Aszály, csapadékhiány, döbbenetesen alacsony vízszint a folyóinkban, kiszáradt patakok: nehéz elengedni jelenleg a kialakult helyzet kezét, ám a történelem során bőven akadtak olyan évek, mint az idei. Ám van, ami miatt mégis ijesztőbb a mostani hatás.
Az idei nyár ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy mennyire sérülékeny a Kárpát-medence éghajlata és milyen jelentősen függünk a természettől – világít rá posztjában a Klímapolitikai Intézet.
A tartós, szűnni nem akaró hőhullámok, a szárazság, a mezőgazdasági károk, sőt, az energiaellátás nehézségei felvetik a kérdést: vajon volt már ilyen a történelem során? Volt bizony, nem is egyszer, ám a mostani helyzet mégis speciális.
Már az 1400-as években is szembekerültek az aszállyal
Réthly Antal (magyar meteorológus, egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora) többkötetes monumentális munkája (Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig, illetve 1801–1900) több száz év krónikáit, egyházi feljegyzéseit, korabeli újságjait és meteorológiai megfigyeléseit dolgozza fel. Ezekből jól kirajzolódik, hogy hazánkban mindig is előfordultak rendkívüli aszályok és hőhullámok.
A jelenlegi adatok alapján 2022 után, rövid időn belül a 2026-os nyár is minden valószínűség szerint a történelmi jelentőségű aszályos nyarak közé sorolható.
A legrégebbi jelentős események közé tartozik 1473, amikor a krónikák rendkívül száraz tavaszról és nyárról számolnak be. A gabonatermés jelentősen visszaesett, több kisebb vízfolyás vízszintje kritikusan lecsökkent, több kisebb vízfolyás időszakosan kiszáradt, a nagyobb folyók vízszintje pedig rendkívül alacsonyra csökkent.
1540 „durvább volt”, mint 2026
1507–1508 két egymást követő száraz év volt – írja az intézet. A csapadékhiány miatt a legelők kiszáradtak, takarmányhiány alakult ki, ami az állattartást is súlyosan érintette.
1540 – A legendás „megaszály”
Kétségkívül ez a legismertebb történelmi esemény. A modern klimatológiai kutatások ma is az elmúlt legalább ötszáz év egyik legsúlyosabb európai aszályaként tartják számon. Hónapokon át nem hullott csapadék, kutak és források száradtak ki, a Duna és a Tisza vízállása rendkívül alacsony volt, a vízimalmok működése több helyen leállt, súlyos terméskiesések következtek be, amelyeket több térségben éhínség és járványok is követtek.
1616 szintén rendkívül száraz évként vonult be a történelembe. A feljegyzések hosszan tartó hőségről, alacsony folyóvízszintekről, rossz termésről és vízhiányról számolnak be.
Hasonlóan súlyos volt 1664, amikor a nyári szárazság miatt a folyók leapadtak, a vízi közlekedés is nehézkessé vált, és jelentős mezőgazdasági károk keletkeztek. A korabeli feljegyzések szerint a Tisza vízszintje olyan alacsony volt, hogy több helyen gyalog is át lehetett kelni rajta.
A 19. századra is jutott aszályból bőven
A 19. századból már sokkal részletesebb leírások állnak rendelkezésünkre. 1811 rendkívül száraz év volt, amely gyenge gabonatermést eredményezett, ugyanakkor a meleg, napos időjárás miatt kiváló minőségű bor termett. 1834, 1842 és 1847 ismét jelentős csapadékhiányt hozott, több vármegyében vízhiányról, kiégett kaszálókról és gyenge termésekről számoltak be.
1863 – A 19. század legnagyobb magyarországi aszálya
A század legnagyobb aszálya azonban egyértelműen 1863 volt. Hónapokon keresztül alig esett eső, a gabona sok helyen teljesen megsemmisült, a kukorica kiégett, a legelők elszáradtak, súlyos takarmányhiány alakult ki, a Tisza és mellékfolyói rendkívül alacsony vízállást értek el, több településen pedig ivóvíz-problémák jelentkeztek. A Tisza és mellékfolyói történelmi kisvizeket értek el, az állattartást pedig súlyos takarmányhiány veszélyeztette. Az Alföldön sok gazdaság gyakorlatilag teljes terméskiesést szenvedett el.
A kortársak úgy fogalmaztak, hogy „még harmat sem járt”, ami jól érzékelteti a rendkívüli szárazságot.
A beszámolók szerint: „A föld porrá vált, a legelők kiégtek, a gabona elszáradt, a kukorica megsemmisült.”
Az ezt követő évek közül 1865, 1868, 1874 és 1893 is jelentős aszályos időszak volt, amelyek ismét komoly mezőgazdasági károkat okoztak.
A 20–21. század műszeres mérései alapján szintén több kiemelkedő év ismert: 1947, 1992–1993, 2003, 2012, majd 2022, amely a mérések kezdete óta az egyik legsúlyosabb mezőgazdasági aszály volt. A 2026-os év pedig az eddigi adatok alapján ismét a történelmi léptékű aszályok közé sorolható.
Kép: Fortepan / Fortepan
Ha ilyen sok aszályos időszak volt, miért más a mostani?
A történelmi aszályok többsége egy jóval hűvösebb éghajlaton következett be. Magyarország átlaghőmérséklete az iparosodás előtti időszakhoz képest közel 2 °C-kal emelkedett, ami jelentősen fokozza a párolgást, gyorsítja a talajok kiszáradását és növeli a növényzet vízigényét. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkora csapadékhiány ma lényegesen súlyosabb következményekkel járhat, mint évszázadokkal ezelőtt. A különbség azonban nemcsak az éghajlatban rejlik.
A társadalom kitettsége is jelentősen megnőtt. A mezőgazdaság mellett ma már az ivóvízellátás, az energiatermelés, az ipar, a folyami szállítás, a turizmus, a hűtési igények és a kritikus infrastruktúrák működése is nagymértékben függ a megfelelő vízkészletektől és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyoktól. Egy elhúzódó aszály így már nem csupán a terméshozamokat veszélyezteti, hanem gazdasági, energetikai és társadalmi kihívásokat és akár válságokat is jelent.
A tartós hőhullámok idején ráadásul az energiaigény jelentősen megnő, miközben a felmelegedő és alacsony vízállású folyók korlátozhatják egyes hőerőművek és atomerőművek hűtési lehetőségeit (ez történik éppen hazánkban is). Az alacsony vízállás emellett a belvízi hajózást is nehezíti, ami az áruszállításra és a gazdaság működésére is hatással van.
Mindez jól mutatja, hogy a modern társadalom sokkal összetettebb módon függ a vízkészletektől, mint akár egy évszázaddal ezelőtt. A következő évtizedek jelszava lesz az alkalmazkodás, amely nélkül aligha tudjuk megoldani a helyzetet.
