Hétfőn mutatta be legújabb, hatodik jelentését az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC). A több száz nemzetközileg elismert tudós által készített jelentés a klímaváltozás okaival, jelenlegi helyzetével és a jövőben várható változásokkal foglalkozik. A tudósok több mint 10 ezer tanulmányt vetettek össze az elmúlt évekből. A tudósok következtetései igencsak vészjóslóak. Nagyon röviden összefoglalva: nincs helye további kifogásoknak és késlekedésnek. Ha nem állunk le a fosszilis energiahordozók használatával itt és most, akkor nem fogjuk tudni megállítani a klímaváltozást, sőt olyan változások következhetnek be, melyeket többé nem tudunk visszacsinálni.

Itt a világvége. Itt a világvége?

Szalagcímek százai és ezrei sugallták az elmúlt napokban, hogy az emberiség saját levágott fejét zsákban a hóna alá szorítva lovagol a szakadék felé. Ez pedig, még ha túlzónak is tűnik, többé-kevésbé igaz. Azonban az a lehető legrosszabb, ha az IPCC jelentéséből azt a tanulságot szűrjük le, hogy már úgyis mindegy, elvesztünk, jön a világvége. A jelentés lényege sokkal inkább az, hogy kezdjük el végre a klímaválságot valódi válságként kezelni, ahogy erre többek között Greta Thunberg is felhívta a figyelmet.

A klímaváltozás velünk élő probléma. Senki nincs tőle biztonságban, és egyre romlik a helyzet. Muszáj közvetlen fenyegetésként tekintenünk rá

– mondta Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Program ügyvezető igazgatója.

A klímakatasztrófa már nem egy lehetséges távoli probléma, amelyet majd úgyis megoldunk (még inkább: megoldanak), hanem egy mindenki számára kézzelfogható, a saját bőrünkön érezhető fenyegetés, amely egyre rosszabb lesz, ha nem változtatunk. A „rosszabb” pedig ebben az esetben olyan mértékű és erejű katasztrófát – vagy inkább katasztrófasorozatot jelent –, amelyet egyikünk sem akar megtapasztalni.

Kapcsolódó bejegyzések

Ezt az országot pusztítja el először a klímaváltozás

A Kiribati Köztársaságot gyakran úgy emlegetik, mint az első országot, amit elpusztít majd a klímaváltozás, egész pontosan a tengerszint-emelkedés.

Ha valamikor, akkor most nem szabad, hogy a klímaszorongás vagy a tehetetlenség érzése uralkodjon el rajtunk. Ahogy António Guterres ENSZ főtitkár mondta: „ha most egyesítjük erőinket, akkor még elkerülhetjük az éghajlati katasztrófát”. A jelentés azt is egyértelművé teszi, hogy nincs időnk tovább késlekedni, és nincs időnk újabb és újabb kifogásokat keresni. Mindenkinek felelőssége van abban, hogy a mostani helyzet milyen irányban és milyen tempóban halad tovább.

Guterres szerint a jelentés az utolsó figyelmeztetés: „vörös kód” az emberiség számára. Az a pont, ahol a döntéshozók sem odázhatják el többé a cselekvést népszerűségük vagy hatalmuk megtartása érdekében. Eljött az idő az összefogásra és arra, hogy meghozzunk sok – némely esetben – érzékeny döntést is. A cselekvést ezentúl nem bliccelheti el senki, legyen szó akár magánemberekről, akár cégekről, akár kormányokról.

Kapcsolódó bejegyzések

Tudatosan erősítették a klímaszkepszist az olajóriások

Évtizedekkel ezelőtt keresztbe feküdt az olajipar a klímaügynek. Ahogy az 1980-as években az üvegházhatással kapcsolatos konszenzus kezdett megszilárdulni, a nagy olajvállalatok szervezett erőfeszítéseket tettek a klímaszkepszis felerősítésére és a klímaváltozás elleni fellépés fontosságát hangsúlyozó figyelmeztetések gyengítésére.

A novemberben Glasgow-ban megrendezésre kerülő COP26-on, az ENSZ klímaügyi konferenciáján a világ vezetői kapnak még egy utolsó utáni lehetőséget arra, hogy végre a gazdasági növekedés és az önös érdekek helyett a probléma valódi megoldására koncentráljanak. Tekintve azonban, hogy az egyébként a cselekvés mellett többé-kevésbé elkötelezett európai uniós országok részéről milyen komoly ellenállást váltott ki az Európai Bizottság „Fit for 55” nevű átfogó kibocsátáscsökkentési tervezete, sok jóra nem számíthatunk ott, ahol olyan országok is jelen lesznek, melyek vezetői még ma sem nagyon hisznek a klímaváltozásban.

A klímaváltozás ténye többé nem lehet vita tárgya

Ha csak az elmúlt 1–2 év természeti katasztrófáit és időjárási szélsőségeit vesszük alapul, akkor sincs okunk kételkedni a klímaváltozás tényében. Azonban az IPCC jelentése még a Csehországot letaroló tornádóknál, a Nyugat-Európát elöntő árvizeknél vagy épp a Kanada és az USA észak-keleti régióit felperzselő hőhullámnál is határozottabban húzza alá, hogy baj van. A jelentés alapján az idei nyár csak a bevezetője volt annak, ami ezután várhat ránk.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) 1988-ban alakult szervezet. Létrehozását az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kezdeményezte, illetve az ENSZ Közgyűlése az éghajlatváltozással foglalkozó határozatában megerősítette. Célja, hogy értékelje és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket. Saját kutatást nem végez, hanem tudományos publikációkat dolgoz fel, és ezek tartalmát foglalja össze jelentéseiben. (Forrás: Wikipédia)

A jelentés ráadásul nem hagy többé kétséget afelől sem, hogy mi vagy ki áll a klímaváltozás hátterében: az emberi tevékenység áll a középpontjában azoknak a változásoknak, melyek nyomán felmelegedett a légkör, az óceánok és a földfelszín. A közelmúlt éghajlati változásainak mértéke és sebessége több ezer éves távlatban is példátlannak számít. Az ennek nyomán kialakuló időjárási extremitások pedig már a világ minden táját érintik.

Túl gyors, túl szélsőséges változások

Jól mutatja a változás sebességét, hogy a jelenlegi globális átlaghőmérséklet 2011 és 2020 közötti szintje 1,09 Celsius-fokkal haladta meg az 1850 és 1900 közötti átlagot. 2040-re ehhez képest is több mint 0,4 Celsius-fokos melegedés várható. Így talán nem meglepő az sem, hogy a mérések kezdete óta az elmúlt 5 év volt a legmelegebb, ez pedig komoly hatással van a többi rendszerre is. A gleccserek és a sarki jégmezők évezredek óta nem tapasztalt ütemben húzódnak vissza. A tengerszint pedig jelenleg háromszor gyorsabban emelkedik az 1901 és 1970 közötti átlaghoz képest.

Ha ez még nem lenne elég, a következő évtizedekben várhatóan még rosszabb lesz a helyzet. A mértéktelenül kibocsátott üvegházhatású gázok nyomán a felmelegedés biztosan folytatódni fog legalább az évszázad közepéig, azonban az, hogy utána mi következik, csak azon múlik, hogy most milyen irányba indulunk el.

Az 1,5 Celsius-fokos felmelegedést már szinte biztosan nem tudjuk elkerülni, sőt már a következő évtizedben elérhetjük. A hatásokat tekintve azonban felfoghatatlanul nagy különbséget jelenthet az 1,5 és a 2 Celsius-fok közötti különbség, ahogy az is, ha az utóbbit is meghaladjuk. A kutatók szerint a jelenlegi pályán haladva 2100-ra a hőmérséklet akár 3 Celsius-fokos emelkedése is elképzelhető, ha nem változtatunk. Ez pedig már könnyedén eredményezheti az emberi civilizáció összeomlását is. Ezentúl vannak olyan, kevésbé optimista forgatókönyvek, amelyek a század végére a 4–5 Celsius-fokos felmelegedést sem tartják lehetetlennek.

Hogyan tovább?

Nem az IPCC mostani jelentéséből tudtuk meg, hogy baj van. Már az elmúlt évtizedben mindenki számára világossá vált, hogy az addig ismert világunk komoly veszélybe került, a tudományos kutatások pedig ezt egyre inkább alátámasztják. Ebből a nézőpontból a jelentés kevés újdonságot tartalmaz. Jelentősége inkább abban áll, hogy míg egy-egy tanulmány vagy kutatás eredményeit figyelmen kívül lehet hagyni, addig az IPCC több mint 1300 oldalas átfogó jelentését nem.

(A jelentés) nem mondja meg mit tegyünk. Csak rajtunk áll, hogy bátrak leszünk-e, és a tudományos bizonyítékokra alapozzuk a döntéseinket. Még mindig elkerülhetjük a legrosszabb következményeket, de csak akkor, ha letérünk az eddigi útról, és ha valóban válságként kezeljük a válságot

– írta twitterén Greta Thunberg a jelentés kapcsán.

A szervezetnek ez már a hatodik beszámolója. A korábbiak mindeddig tűpontosnak bizonyultak, így nemigen vitathatók a mostani megállapítások sem. A szóban forgó – a szervezet I. munkacsoportja által készített – jelentés egyébként a következő egy-két évben a másik két munkacsoport jelentéseivel válik teljessé. Ezek a klímaváltozás lassításáról és enyhítéséről, valamint az alkalmazkodás, illetve az adaptáció módjairól értekeznek majd.

Kibocsátáscsökkentés, kibocsátáscsökkentés, kibocsátáscsökkentés

Ahogy a bevezetőben írtuk, a legfőbb kihívás a szén-dioxid-kibocsátás mielőbbi visszafogása, illetve lenullázása. A jelentés kapcsán a Másfélfok hétfői sajtótájékoztatóján, melyről bővebben a 444 számolt be, Ürge-Vorsatz Diána beszélt a jelentés főbb megállapításairól. Ahogy mondta, az éghajlat stabilizálását csak nettó nullás szén-dioxid-kibocsátási szinttel lehet elérni, amihez a fosszilis tüzelőanyagok teljes mellőzésére van szükség. Ezért a következő évek jelentősége hatalmas. Minél gyorsabbak leszünk a fosszilisek kiváltásában, illetve a szén-dioxid-kibocsátás lenullázásában, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy elfogadható szinten stabilizáljuk az éghajlatot.

A kutató az IPCC III. munkacsoportjának az alelnöke, azé, amelyik a klímaváltozás és a felmelegedés mérséklésének kérdésével foglalkozik. Szerinte a jelentés és az idei nyár eseményei alkalmasak lehetnek arra, hogy a világ rájöjjön: visszafordíthatatlan útra kerülünk, ha nagyon sürgősen és lényegileg nem változtatunk a dolgok menetén.