A permafroszt jelentése állandó fagy vagy örök fagy. Ez a kifejezés olyan talajra vonatkozik, amelynek hőmérséklete legalább két egymást követő évben 0 °C-on vagy ez alatt marad. Általában a sarkvidékek környékén fordul elő, leginkább az északi régiókban, a szibériai tajgán, illetve a magas hegységekben.

A permafroszt sok helyen elegendő hőt nyel el a nyári időszakban ahhoz, hogy legfelső rétege megolvadjon, ez viszont ősszel újra megfagy. Az említett réteget aktív rétegnek nevezzük, a növények képesek benne megtelepedni, az állatok pedig táplálékot találni. Az aktív réteg alatt azonban a talaj állandóan fagyott állapotban van, megőrizve a szerves anyagokat (nagy mennyiségű szénvegyületet és metánt), amelyek a hideg miatt nem tudtak lebomlani.

A globális felmelegedés sokfelé felgyorsította a permafroszt olvadását. Olvadáskor a talajban addig kötött állapotban lévő szerves anyagok lebomlanak, és az ekkor keletkező szén-dioxid, valamint a metán a légkörbe kerül. Mind a két gáz az üvegházhatású gázok közé sorolható.

Egyes kutatók a permafroszt olvadásának egészségügyi kockázataira figyelmeztetnek. Tartanak attól, hogy már elfeledett vagy még ismeretlen, új betegségek jelenhetnek meg. Az olvadás gyorsulásával egyre többen vándorolhatnak az eddig fagyott tájakra különféle gazdasági lehetőségek, például ásványkincsek bányászata miatt, ez pedig növeli egy esetleges betegség elterjedésének esélyét.