A levendula méltán népszerű, sok kert lakója, azonban a fenntartható környezet alapja a változatosság! Ezért cikkünkben olyan szárazságtűrő félcserjéket ajánlunk, amelyek nemcsak az ágyásokat, hanem kertünk ökoszisztémáját is színesítik.

A levendula talán az egyik legismertebb gyógy- és fűszernövény a hazai kertekben, elsősorban szépsége és könnyű kezelhetősége miatt ültetik sokfelé. Már az elején leszögezném, nincs is ezzel baj, a levendula méltán kiérdemelte népszerűségét. Pazar látványán túl szívós, strapabíró növény, forró, száraz nyarakon sem kell aggódnunk érte, dús virágzatával pedig hosszasan díszíti kertünket, és beporzóink is szívesen látogatják. Aromás virágait használhatjuk ételek és italok ízesítésére, gyógyhatását teakeverékekben élvezhetjük, balzsamos illatával simogatja a lelket. Minden kertben helyet kaphat eme érdemei miatt, ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni: a változatosság az ökoszisztéma fontos eleme! Az alábbiakban ezért három további illatos, örökzöld félcserjét ajánlunk kedves olvasóink figyelmébe, melyek habitusukban, igényeikben hasonlóak a levendulához, így bátran kombinálhatók vele. Dekoratív sárga virágaikkal pedig nemcsak levendulaágyásainkat színesítik, hanem kertünk ökoszisztémáját is.

Kapcsolódó bejegyzések

3+1 kertekben is ültetett védett növény

Kerti dísznövényeink közül sok egzotikus, távoli tájakról származik. Ritkán ismerhetünk rá valamelyikre túráink során. Van azonban néhány hazai védett növényfaj, amelynek kerti változataival is találkozhatunk.

Immortelle, a halhatatlan: az olasz szalmagyopár

Ezzel a rendkívül aromás, curryfűként is emlegetett növénnyel viszonylag ritkán találkozhatunk a házak körüli kertekben, pedig látványát tekintve vetekszik a népszerű levendulával. Francia nevét (immortelle) el nem haló virágzatáról kapta: napsárga szirmai az elnyílást követően újra „nyílnak”, és szalmavirágként még sokáig díszítik a növényt.

A Földközi-tenger térségéről származó olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum) formás, félgömbalakú, örökzöld bokorként ezüstösszürke levélzetével egész évben megkapó látványt nyújt a zöld lombozatú évelők, cserjék között. Habitusában megegyezik a levendulával, ám kicsit terebélyesebb, és nem is igazán kedveli a konkurenciát: vegyes ágyásba ültetve hagyjunk neki elég teret kibontakozni (legalább fél négyzetmétert). Imád napfényben fürdőzni, ezért a kert legnaposabb szegletében is jó szolgálatot tehet, sőt, teljes pompájában leginkább így csodálhatjuk. Nevéhez méltón jól viseli a szárazságot, talaj tekintetében nem válogatós, kártevők nem környékezik. Virágzása a levendulához hasonlóan nyár elején veszi kezdetét, ám az elnyílt, mutatós szalmavirágait még hónapokig csodálhatjuk a kertben vagy asztali díszként a levendulával csokorba kötve.

A levendulához hasonlóan nem mehetünk el fitoterápiás érdemei mellett sem. Az olasz szalmagyopár magas illóolaj-tartalmának köszönhetően kozmetikai szerek igen értékes, keresett összetevője. A virágzatából nyert illóolaj, valamint virágvíz erőteljes baktériumölő, keringésserkentő, gyulladáscsökkentő hatású, számos bőrproblémára kínál hatékony megoldást. Levelét fűszerként a curry-hez hasonlóan használhatjuk fel konyhánkban, pikáns összetevője lehet gyógyteakeverékeinknek is. A szalmagyopár jellegzetes, erőteljes illatot áraszt, amely körüllengi a növényt, betölti a környezetét igazi mediterrán hangulatot varázsolva ezzel kertünkben, otthonunkban.

Hamvas cipruska, a bájos

Ez az aromás, örökzöld növény az olasz szalmagyopárhoz hasonlóan hamvas, ezüstös levélzetével megtöri a zöld ágyások egyhangúságát, és egész évben díszít. A hamvas cipruska (Santolina chamaecyparissus) bájos, gombszerű, napsárga virágait nyár elejétől hozza, igen jól mutat a lilába borult levendulák társaságában. Sziklakertekbe, rusztikus támfalakra, mediterrán ihletésű kertekbe egyaránt jó választás. Ültethetjük napos, száraz helyre, talajban nem válogatós, rendszeres öntözést csak hosszú aszályos időszakokban, illetve ültetést követően igényel. A levendulánál kisebb termetű, 40–60 centi magas kompakt, mutatós bokrocskává fejlődik. Magas illóolaj-tartalmának köszönhetően gyógynövényként is ismerhetjük: belsőleg antimikrobiális, görcsoldó, gyulladásgátló és emésztésserkentő hatású, külsőleg borogatásként ízületi fájdalmak, viszketés enyhítésére használják. A levendulához hasonlóan szárított virágzata elriasztja a rovarokat, és csokorba kötve is jól mutat.

Zöld cipruska, a terülő párna

Ez a mediterrán félcserje üdezöld, finoman fogazott levélzetével szintén minden évszakban díszít, hiszen a fentiekhez hasonlóan örökzöld, télálló, aromás növény. A hamvas cipruskához hasonló 1–2 centi átmérőjű illatos, sárga virágait júniustól augusztusig tömegesen hozza. A zöld cipruska (Santolina viridis) az évenkénti visszavágás ellenére is hajlamos elterülni, így alacsony termete mellett a 80 centis szélességet is elérheti. Elterülő párnaként ezért leginkább támfalon, sziklakertben és rézsűn mutat legjobban, de alacsony szegélynövényként vagy cserépben, balkonládában is nevelhető. A hamvas cipruskával kombinálva eltérő levélszínezetük miatt kontrasztos hatást érhetünk el, de az egzotikum a levendulával vagy a szalmagyopárral kiegészítve sem marad el.

Ültetési, gondozási tanácsok

A bemutatott növények ültetésére, gondozására ugyanazon iránymutatások vonatkoznak, mint a levendulafajokéra: napos fekvésű, jó vízáteresztő talajba ültessük őket! Bár furcsán hangozhat, ám a szóban forgó növények esetében (ez a levendulára is igaz) a legnagyobb problémát a túl sok nedvesség okozza, ami egykönnyen gombás betegségekhez és – ami még rosszabb – gyökérrothadáshoz, majd a növény halálához vezet. Egyszóval a túlzott öntözéssel többet ártunk, mint a szikkasztással. Ne problémázzunk továbbá akkor se, ha az említett növények egy csepp árnyékot sem kapnak, mert ahhoz, hogy virágzatuk teljes pompájában tündökölhessen, sok napfény szükséges.

Kapcsolódó bejegyzések

Miért komposztáljunk?

A komposztálás a legjobb dolog, ami a kertben történhet: miért érdemes csinálnunk?

Telepítésüknél tehát a következőkre figyeljünk! Napos helyre és laza szerkezetű, jó vízáteresztésű talajba ültessük őket! Ha kertünk talaja kötött, szórjunk az ültetőgödörbe pár marék homokot, vagy javítsuk komposzttal, így agyagos földben is túlélnek, bár növekedésük lassabb. Az ültetést követően rendszeres öntözést gyökeresedésig igényelnek (2–4 hétig), később az alkalmankénti locsolással is beérik, ám hosszabb aszályos időszakokban érdemes őket kicsit felfrissíteni, hálásak lesznek. A meszes talajt kedvelik, ezért mindegyik növény ideális választás sziklakertbe. Mutatós kövekkel kombinálva igen pazar összhatást érhetünk el.

Hogy szépséges, kompakt bokorként díszítsenek, metszésüket a levenduláéhoz hasonlóan évről évre végezzük el! Ezt célszerű kora tavaszra időzíteni (pl. március második felére) a téli fagyveszély miatt, ám ha ez nem fenyeget, akár már késő ősszel is nekiállhatunk a fazonírozáshoz. A levendulához hasonlóan 5–10 centire vágjuk őket vissza (a szalmagyopár esetén ennél lehetünk megengedőbbek). Az elvirágzást követően érdemes továbbá az elnyílt virágokat is eltávolítani. A fagynak -15, -20 °C-ig ellenállnak. Télre vékonyan beboríthatjuk a tövüket avarral, arra vigyázva, hogy a túlzott téli csapadék ne okozzon kárt. Ha ezt a néhány egyszerű szabályt betartjuk, a bemutatott mediterrán, aromás virágok látványát, illatát bizonyára sokáig élvezhetjük kertünkben.

Kiemelt kép: Skultéti Bernadett