Az urbanizáció a latin urbs, ’város’ jelentésű szóból ered, a településföldrajz egyik leggyakoribb kifejezése. A városok kialakulását, fejlődését, sűrűsödését és növekedését jelenti.
A modern kori urbanizáció a népesség és az ipar városközpontokba történő csoportosulása. Elsőként a XVIII-XIX. századi Angliában volt megfigyelhető, ahol egy-egy tevékenységre (pl. textilipar, szénbányászat) szakosodott monofunkciós városok sora jött létre pl. a Lancashire-i „pamutvárosok” Preston, Oldham, Bolton. Ez az ipari forradalom időszaka, amely minden korábbinál nagyobb népességtömörülések (városok) kialakulásához vezetett.
Az urbanizáció két eleme a városodás és a városiasodás.
A városodás a városok, illetve a városlakók számának és arányának növekedését jelenti, ez az urbanizáció mennyiségi aspektusa. Az urbanizációs ráta mutatja a városlakók arányát a teljes népességen belül. Ez a ráta globálisan néhány éve haladta meg először az 50%-ot. A 90%-os rátát is meghaladó országok között említhető pl. Belgium, Új-Zéland, Ausztrália, Argentína, Izrael. Hazánkban kb. 70% körüli ez az arány, Kínában 45%, míg Indiában alig 30%.
Az urbanizáció másik eleme a városiasodás, ez a minőségi aspektus. Azt jelenti, hogy változik a település beépítettsége, változik a népesség ellátása, az infrastruktúra, de egyúttal változnak a népesség igényei is (pl. kulturális, egészségügyi, szórakozással kapcsolatos szolgáltatásokra).
Az urbanizáció négy szakasza
- Első szakasz: városrobbanás. A falvakból tömegesen vándoroltak a városokba, egyrészt azért, hogy az ipari szektorokban munkát vállaljanak, másrészt a jobb életkörülmények reményében. Ekkor a falvak eltartóképessége gyenge volt.
- Második szakasz: a központi város növekedése, a vonzáskörzet növekedése, majd a városból a népesség kiáramlása a vonzáskörzetbe.
- Harmadik szakasz: dezurbanizáció: a központi város népességének csökkenése, a vidéki térségek népességének növekedése.
- Negyedik szakasz: reurbanizáció: a városközpontok újraéledése, modernizálódása.