A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén hatalmas természetes és természetközeli állapotú gyepterületekkel találkozhatunk, melyeken igen kevés fás vegetáció található. Holott a madarak számára kardinális jelentőségűek ezek a fák.

A fák nagyon fontos szerepet töltenek be a madarak életében, ezért néha valóságos közelharcot vívnak értük egymással. A Csanádi pusztákon többnyire csak a régi tanyahelyeken, illetve telepített fasorokban vannak fák, de a puszta belsejében akár több száz hektáron is csupán egy, vagy akár egyetlen fa sem található. Az itteni életközösségnek  feltételezhetően egy természetes dinamikája, hogy a csapadékosabb időszakokban egy fában gazdagabb képét mutatja a táj, viszont a száraz periódusokban egészen eltűnnek a tájból a fák. Természetesen itt több ezer, akár tízezer éves periódusokra kell gondolni. Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy mind a mesterségesen ültetett, mind a természetes módon előforduló fák állományai csökkennek. Sok öreg fa is kiszáradt az elmúlt időszakban, így a még meglévő példányok jelentősen felértékelődnek azon madárfajok számára, melyek igénylik a fák jelenlétét.

Egy pusztában álló magányos fa többféle funkciót is betölthet a madarak életében

Vannak például olyan fajok, melyek a tájból kimagasló pontra, például egy fa csúcsára ülve lesik zsákmányukat (őket nevezzük vártamadaraknak). Egy magányos fa csúcsa kiváló leshely például az apró termetű tövisszúró gébicsek, kis őrgébicsek, szalakóták, de a nagyobb vörös vércsék, egerészölyvek és a pusztai területeken csúcsragadozóként jelenlévő parlagi sasok számára is. Mivel territoriális viselkedésű fajokról van szó, így ezek a madarak a fák csúcsára ülve élőhelyüket is védelmezik fajtársaiktól, a betolakodó példányokat hevesen elűzik a területről.

Kapcsolódó bejegyzések

Két szinte egyforma küllemű ragadozó madár különböző méretben

Ez a két madár szinte ugyanolyan köntöst hord, csak az egyik S-es, a másik M-es méretű.

A pusztai fák fészkelőhelyként is funkcionálnak, hiszen az említett madárfajok nem földön költenek, hanem fákra építik fészkeiket, legyen szó gallyfészekről, vagy éppen a fa repedésében, odújában kialakított fészekről. Jól jellemzi egy-egy fának fészkelőhelyként való nagy értékét az, hogy találtunk már egyetlen magányos fán egyidőben örvös galamb fészket, szarkafészekben költő vörös vércsét, az odúban pedig seregélyek költöttek.

Sokszor megfigyelhetjük, hogy egy-egy ilyen magányos fán pihen, vagy lesben áll például egy vörös vércse, amit elűz onnan egy nagyobb termetű, erősebb egerészölyv, és elfoglalja ő a leshelyet. Aztán jön egy parlagi sas, amely szintén pályázik erre a helyre, ő pedig az egerészölyvet hajtja el igen hevesen. Gyakorlatilag versengés folyik ezekért a magányos fákért a pusztákon.

Ezeket a fákat mesterséges objektumok is képesek pótolni, például a régi időkből megmaradt gémeskutak kútágasain is szinte mindig megfigyelhető valamilyen madárfaj. Az is jellemző, hogy ha valamilyen célból, például karám telepítésekor egy-egy magasabb karót leszúrunk, akkor azon szinte törvényszerűen néhány órán belül megjelenik valamilyen vártamadár. Ha tehát a Csanádi pusztákat járjuk, érdemes alaposan körbenézni távcsövünk segítségével a gémeskutakon, magányos fákon, mert jó eséllyel megpillanthatunk ott valamilyen védett madarat.

Kiemelt kép: canva

Forrás