Ezek a pókok az embert is képesek lefutni!
Egy új tanulmányban páratlan részletességben mérték fel a pókok futási sebességét. A kutatók összesen 258 faj képességét hasonlították össze, és kiderült, akad olyan közöttük, amely akár egy embert is képes lenne lehagyni.
A csapat laboratóriumi körülmények között mérte meg az állatok sebességét. A rekordot egy, az ausztráliai Queenslandben őshonos, a Heteropoda nemzetségbe tartozó vadászpók állította fel, amely közel 3,6 métert tett meg másodpercenként, vagyis több mint 13 kilométer/órás sebességgel haladt – összehasonlításképp: egy átlagember futási sebessége nagyjából 10–12 kilométer/óra.
A vizsgálat célja azonban nem csupán a rekorderek felkutatása volt. A szakemberek arra keresték a választ, hogy mely anatómiai és evolúciós tulajdonságok teszik a pókokat gyors futóvá. Az eredmények arra utalnak, hogy a hosszabb lábak egyértelmű előnyt jelentenek, míg a végtagok karcsúsága nem befolyásolja érdemben a sebességet. Az is kiderült, hogy a talajon aktívan vadászó fajok méretükhöz képest gyorsabbak, mint azok, amelyek más életmódot folytatnak.
A legnagyobb testű pókok általában gyorsabbnak bizonyultak, de akadtak figyelemre méltó kivételek. A Magyarországon is előforduló közönséges aprópók (Oonops pulcher) például 3000-szer nagyobb tömegű a rekorder vadászpóknál, mégis csupán 18-szor gyorsabb. Ez összhangban áll a korábbi kutatásokkal, melyek alapján a mozgás sebességét nem önmagában a testméret, hanem az izmok teljesítményét meghatározó fizikai korlátok szabják meg.
David Labonte, az Imperial College London munkatársa és a csapat tagja szerint egy gepárd például könnyedén lefutja a legtöbb hasonló méretű kutyát. A gepárd életmódja szempontjából kiemelt fontosságú a nagy sebesség, a háttérben mégis a fizika törvényei állnak.
A szakértők szerint az eredmények azt mutatják, hogy a futási teljesítményt egyszerre alakítja a testméret, a lábak felépítése, az ökológiai alkalmazkodás és az evolúciós múlt. A csapat úgy véli, még a mesterséges intelligencia korában is nélkülözhetetlenek a valódi kísérletekből származó adatok, mert csak ezek segítségével érthetik meg igazán az állatok mozgását meghatározó tényezőket.
Fotó: Canva
