Pele kisokos – mit keres a híres hétalvó a padlásodon?
Ismerd meg ezt az apró, éjszakai rágcsálót, amely Európa erdeiben él, de a kertjeinkben is fellelhető.
A pelefélék az emlősök osztályába és a rágcsálók rendjébe tartozó család. A pelefélék családja 29 fajt tartalmaz. Elterjedési területük Európa, Ázsia és Afrika. A legtöbb faj Afrikában él, ezek az ecsetfarkú pelék, melyek sehol másutt nem fordulnak elő. A másik két alcsalád képviselői nem élnek Afrikában. Erdőkben, ligetekben, kertekben találkozhatunk velük.
A pelék rejtett életmódot folytatnak. Nappal alszanak, és csak az esti szürkületben kezdenek mozogni. Az ember ezért ritkán pillanthatja meg őket. A mókusokhoz hasonló ügyességgel mozognak a fákon. Faodvakban, vagy a gyökerek között ásott üregekben laknak. Beköltöznek a madaraknak kitett odúkba is, és ezekben készítik el fészkeiket. A mérsékelt éghajlaton élők téli álmot alszanak. Leginkább gyümölcsökkel és magvakkal táplálkoznak. Egyes fajaik rovarokat is fogyasztanak.
Szlovéniában és Horvátországban még mindig fogyasztják a pelehúst. Szlovéniában főleg különlegességnek számít és nagy hagyománya van a csapdázásos elfogásának, az ún. pelézés-nek (szlovénül: polhanje). A szlovének többféle módszert találtak ki az elejtésre, s a 17. században a prémjükre vadászó szlovén földművesek egy fából készült csapdát fejlesztettek ki. Csaléteknek többféle ételt használtak a gyümölcsöktől a pálinkába áztatott szalonnáig.
A szegény szlovén és horvát parasztság szívesen fogyasztotta saját ínyencség gyanánt a pelehúst, ami jó fehérjekiegészítőnek bizonyult. Szőrméje is éppúgy fontos volt (évente akár 300-400 pelét ejtettek el), zsírjából pedig kenőcsöt készítettek, amely kiváló a kisbabák bőrének ápolására, a száraz bőr, valamint a szemölcsök kezelésére.
Mit eszik a pele?
A pele mindenevő rágcsáló, de főként növényevő, és étrendje a szezonális elérhetőségtől függően változik, télen pedig a hosszú téli álom miatt kevesebb táplálékot fogyaszt. Előszeretettel rágcsálja a magvakat és a dióféléket. Köztük például diót, mogyorót és napraforgómagot. Kedveli a gyümölcsöket is, legfőképpen az almát, a szilvát, és a bogyós gyümölcsöket, melyeknek húsát és magját is fogyasztja. A rügyek és a levelek is a táplálék részei, különösen a tavaszi időszakban, amikor ezek a legelérhetőbbek. Kisebb rovarokat is elfogyaszt, ami kiegészíti a fehérjebevitelét. Ritkán, de előfordul, hogy a pele tojásokat is elfogyaszt.
A pelefélék családja és legismertebb fajtái
Európában négy pelenem képviselteti magát egy-egy fajjal:
- nagy pele (Glis glis),
- mogyorós pele (Muscardinus avellanarius),
- kerti pele (Eliomys guernicus),
- erdei pele (Dryomys nitedula).
Közülük Magyarországon a nagy, a mogyorós és az erdei pele honos.
Mogyorós pele
A mogyorós pele Európa legészakibb területei (Izland, Írország, Észak-Anglia, Észak-Skandinávia, Finnország és Észak-Oroszország), illetve az Ibériai-félsziget kivételével az egész kontinensen elterjedt. Magyarországon viszonylag gyakori. Védett faj.
Megjelenése
Az állat fej-törzs-hossza 6,5-8,5 centiméter, farokhossza 6,5-7,8 centiméter. Testtömege 15-25 gramm (téli alvás előtt elérheti a 35-43 grammot is). Bundája vöröses-szürkés sárga, hasi része világosabb. Mancsa párnázott, hogy az ágakon futva jól meg tudjon kapaszkodni. A mogyorós pelét dúsan szőrözött farka különbözteti meg a hasonló nagyságú egerektől. Füle lekerekített, viszonylag kicsi. Feltűnően nagy fekete szeme az állat éjszakai életmódjára utal.
Életmódja
A mogyorós pele a legkülönbözőbb erdők lakója, az alföldektől a fahatárig. Cserjésekben és parkokban ugyancsak előfordul. Csak az aljnövényzet nélküli magas fenyveseket kerüli. Lakóhelyéhez igen ragaszkodik. A nőstények általában egy alig 100 méter sugarú körön belül maradnak, a hímek valamivel távolabbra is elkóborolnak. Éjjel tevékenykedik, és téli álmot alszik. Ősszel éjjeli fennlétét egyre hosszabb alvásokkal rövidíti meg, majd október vége felé téli álomba merül, amely áprilisig tart. Nyáron gyakran költözik be a madaraknak készített tojóládákba; a téli alvás során szabályos időközökben felébred. Ha nyáron nagy a hőség, az állat nyári álomba is merülhet.
A mogyorós pelének kétféle fészke van. A fialófészek átmérője körülbelül 15 centiméter, a nőstény faüregben helyezi el. A fészek elhelyezkedése rendszerint mintegy 1 méterrel a talaj felett, lehet azonban akár 20 méter magas fán is. A téli fészek a földön vagy a föld alatt, teljesen lezárva van. Az alvó állat csak minden 5-10 percben vesz lélegzetet; szívverésének üteme a tizedére csökken.
Tápláléka magvak, rügyek, bogyók és fák gyümölcsei; de kora tavasszal rovarokat és azok lárváit is elfogyasztja. Főbb ellenségei: a menyét, a hermelin, a baglyok, Magyarországon főleg a macskabagoly. A mogyorós pele mintegy 4 évig él, de a fiatalok nagy része, közel 70%-a elpusztul. Létszámcsökkenésének fő oka az élőhelyei megszüntetése, téli álmuk megzavarása, téli hőmérséklet-ingadozások, erős lehűlések után hirtelen enyhülések, valamint jelentős számban válnak macska, róka és vaddisznó áldozatává.
Az ivarérettséget egy éves korban éri el. A párzási időszak áprilistól októberig tart. A nőstény évente 1–3 almot hoz a világra, csak a magasabb hegyekben ellik évente egyszer. A vemhesség 22–24 napig tart, ennek végén 2–7, legtöbbször azonban 3–4 utód születik. A kölykök 18 napos korukban kezdenek látni, és 40 napig az anyjuk mellett maradnak.
Nagy pele
A nagy pele Európában szinte mindenhol előfordulhat 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Főleg növényevő és viszonylag hosszú, hét hónapos téli álmot alszik. Ebből ered német neve, a Siebenschläfer, és ennek tükörfordítása a magyar „hétalvó” kifejezés. Magyarországon a Dunántúlon és az Északi-középhegységben általánosan elterjedt. Előfordul továbbá parkokban, ligetekben, gyümölcsösökben és kertekben is. A sűrű erdőket kedveli, ahol a lombok között bujkál, nincs szüksége a sűrű fű védelmére. Gyakori az emberi lakóhelyek közelében. A sziklás biotópokról teljesen hiányzik.
Megjelenése
Szőrének színe a szürkétől a szürkésbarnáig terjed, hátgerincén sötétebb sávval. Teste alul fehéres. Szőrzete a szemek körül kicsit sötétebb. Szemei feketék és kidülledőek. Feje ovális kerek fülekkel. Farka szürke és sűrű, tömött bundájú. Teljes testhossza 23–37 cm, farka 10–17 cm. Testtömege általában 70 és 200 gramm között mozog.
Életmódja
Nyáron mohából és rostokból készíti fészkét nagy magasságokban lévő faodúban, falmélyedésben vagy föld alatti mélyedésben (60 cm-es mélységig). Hasznosítani tudja a madárfészket is. Találtak már 5 egyedet is egyetlen fészekben. Alkonyatkor és éjszaka aktív.
Szaporodása
A szaporodás időszaka júniustól augusztusig tart. A vemhesség 30-32 napja után a nőstény egyszer egy évben 2-9 kicsit fial, akik csupaszon és vakon születnek és 7 hétig szopnak. A nősténynek 12-20 csecsbimbója van. Amikor veszély fenyeget, a nőstény a nyakuk bőrénél fogva átszállítja a fiatalokat egy másik fészekbe.
Ecsetfarkú pele
Az afrikai ecsetfarkú pele egész Afrikában elterjedt, főként a szavannán és az erdőkben él, ahol akár 6-8 méter magasan is fészket épít. Testhossza 6-10 cm, farka 5-8 cm hosszú, bozontos, ecsetre emlékeztető, testtömege 20-30 gramm, bundája sűrű és puha, szürke színű. Átlagosan 4-6 évig él, ami hosszú időnek számít a kisemlősök között.
Viselkedés és életmód
Az ecsetfarkú pelék éjszakai állatok, nappal pihennek, éjszaka aktívak, vadásznak, játszanak és felfedeznek. Kiváló éjszakai látással, hallással és szaglással rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra a tájékozódást és a zsákmányszerzést a sötétben. A természetben kolóniákban élnek, ezért fogságban is legalább két példányt érdemes együtt tartani, különösen nőstényeket, hogy elkerüljük a konfliktusokat.
Táplálkozás
Táplálékuk változatos: rovarok, gyíkok, más rágcsálók, gyümölcsök, nektár és olajos magvak alkotják étrendjüket. Házi tartás esetén kiegészíthető mézes-virágporos natúr joghurttal, gabonapehellyel, búzacsírával és szőlőcukorral, de a keveréket mindig frissen kell adni, és a maradékot eltávolítani.
Tartás házikedvencként
Az afrikai ecsetfarkú pelék mozgékonyak és ügyesek, ezért ketreces tartásuk nem javasolt, mivel már fél centis résen is képesek átférni. Ideális hőmérséklet számukra a 23-24 °C, hidegebb környezetben kóros lehűlés következhet be. Gyors anyagcseréjük miatt a terráriumot gyakran kell tisztítani.
Erdei pele
Az erdei pele Közép-Európában, (Svájc, Bajor erdő), Kisázsiában (Izrael, Törökország) fordul elő. Az erdei pele elterjedésének alpesi peremterületein a lombos és elegyes erdőkben él 600-1600 méter között (helyenként még magasabban is). Oroszország nyugati felén főként a tűlevelű erdők, Balkánban az örökzöld bozót lakója. Alkalmilag a hegyi legelők kunyhóiban, kertekben, gyümölcsösökben is felbukkan. Magyarországon viszonylag ritka, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben fordul elő, 2012 óta fokozottan védett.
Megjelenése
Az erdei pele testhossza 8-10 centiméter, farokhossza körülbelül 6-8 centiméter és testtömege 30-70 gramm. Lényegesen kisebb, mint a kerti pele, farka bozontosabb. Színezete felül a szürkétől (az Alpokban) a vörhenyesbarnáig változhat, és csak fokozatosan alakul ki, pár hetes korban még nem végleges. Állandó jellemző a szemek mögött húzódó (fokozatosan sötétedő) fekete sáv. Füle kicsi, csak alig ér ki a bundából. Lába testéhez képest viszonylag hosszú, vékony és már kicsi korától kezdve mászásra, csüngésre alkalmas. Farka a patkányéhoz hasonlóan bordázott, végén rendszerint fehér kis pamacs látható.
Életmódja
Az állat életmódja hasonló a kerti pelééhez, de gömb alakú fészkét inkább szabadon építi a bokrok ágain. Megtelepszik faodúkban és a megfelelő nagyságú mesterséges fészekodúkban is (Magyarországon például a Mátrában). A Földközi-tenger medencéjének keleti felén az erdei pele egész évben ébren van, de európai és nyugat-oroszországi elterjedési területének jelentős részén téli álmot alszik. Ennek hossza a klimatikus adottságoknak megfelelően területenként változhat.
Táplálékát elsősorban rovarok és magvak alkotják. Mivel életmódja alig tér el a kerti peléétől, a két faj együtt sehol nem fordul elő nagyobb egyedszámban. Úgy tűnik, kitérnek egymás útjából. Az erdei pele a rovarok közül a lepkéket, bábokat és a csupasz hernyókat kedveli, az egyes példányok között azonban táplálék dolgában igen nagy eltérések lehetnek.
Szaporodása
A nőstény évente egyszer, júniusban, 2-6 kölyköt ellik. A kicsinyek csupaszon és zárt szemmel jönnek a világra, de 4-5 hetes korukban már önállóak. Azoknál az állományoknál, amelyek nem alszanak téli álmot, évi 2-3 ellés lehetséges.
Kerti pele
A kerti pele legfőbb előfordulási területe Nyugat- és Dél-Európa, azonban a Brit szigetekről hiányzik. Kelet-Európában is vannak állományai, főleg Romániában, Ukrajnában és Fehéroroszország illetve Oroszország határán. Finnország déli részén, a balti országokban, valamint Oroszország ázsiai részének nyugati felén is fellelhető. Magyarországon az északi karsztvidéken találkozhatunk vele, de igen ritka.
Megjelenése
E kisemlős feje és teste együttesen 11-17 centiméter, farokhossza 9-12 centiméter és tömege 50-120 gramm. E faj jellemzői a szájzugtól kezdődő, a szemet körülvevő fekete sáv, amely a feltűnően nagy fül alatt kiszélesedve kissé még tovább húzódik, valamint a viszonylag rövid szőrű farok, amelynek végén hosszú szőrökből álló fekete-fehér bojt van. Bundája felül szürkésbarna, alul fehéres.
Életmódja
A rágcsáló a ritkás, napfényes lomberdők és fenyőültetvények lakója, de a kerti házakba is beköltözik. A kerti pele alkonyatkor élénkül meg, és akár egész éjszaka tevékenykedik. Mohából és puha fűszálakból álló alvófészkét sziklahasadékokba, kőrakásokba vagy földi lyukakba építi. Téli alvása október végétől, november elejétől márciusig vagy áprilisig tart. Tápláléka nagyobb rovarok (szöcskék, sáskák, bogarak), kis madarak tojásai és fiókái, csigák, fiatal egerek, de bogyókat, gyümölcsöket és diót is fogyaszt.
Szaporodása
A párosodási ideje áprilistól júniusig tart, a nőstények hangos, sivító hangokkal jelzik párzási készségüket. A vemhességi idő 23 napig tart, ennek végén 3-6, néha 7 kölyök születik. Születésükkor vakok és csupaszok. A szemük a 18. napon nyílik ki, és kereken egy hónapig szopnak. Jó két hónaposan lesznek önállóak, de csak a következő évben ivarérettek. A szabadban több mint 5 évig élhetnek.
Pele riasztó – etikus módszerekkel is elkerülhetjük a károkozást!
A pelék jelenléte komoly kihívást jelenthet a mezőgazdaságban, de védett státuszuk miatt csak körültekintően és jogszabályokat betartva lehet védekezni ellenük. A megelőzés, a rendszeres ellenőrzés, a mechanikai akadályok és a természetes ellenségek támogatása a leghatékonyabb módszer. Ha időben felismered a pele jelenlétét, minimalizálhatod a károkat anélkül, hogy veszélyeztetnéd ezt a különleges kisemlőst.
Mechanikai védekezés
- Raktárak zárása: Az épületek réseinek, ajtóinak, ablakainak gondos szigetelése, rácsozása.
- Fák metszése: A fák koronájának ritkítása, alsó ágak visszavágása, hogy a pelék ne tudjanak könnyen felmászni.
- Állatbarát csapdák: Élvefogó csapdák kihelyezése, majd a befogott állatok természetes élőhelyre történő visszaengedése.
Kémiai és biológiai védekezés
- Riasztószerek: Kifejezetten pelék ellen fejlesztett, természetes alapú riasztószerek használata (pl. illóolajok).
- Természetes ellenségek: Bagolyodúk, ragadozómadarak, macskák jelenlétének ösztönzése.
- Vegyszerek használata: A pelék védelme miatt szigorúan tilos mérgező csalétkek, rágcsálóirtó szerek alkalmazása!
Rendszeres ellenőrzés: Tavasszal és ősszel érdemes átvizsgálni a raktárakat, padlásokat, gyümölcsösöket pele nyomai után kutatva.
- Tisztaság: A termények tiszta, zárt helyen való tárolása, a lehullott gyümölcsök gyors eltávolítása csökkenti a pelék megtelepedésének esélyét.
- Külső védelem: A fák törzsének körbetekerése csúszós anyaggal vagy speciális védőlemezzel megakadályozza a pelék felmászását.
- Madárodúk, bagolyodúk telepítése: A természetes ellenségek jelenléte hosszú távon segíthet a pelepopuláció szabályozásában.
Pele riasztó házilag
Számos házi készítésű riasztószer létezik, amelyekkel távol tarthatjuk a pelét. Keverjünk össze vizet és ecetet, majd permetezzük be vele a kertet. Az ecet erős illata elriasztja a rágcsálókat. Ezen kívül használhatunk fokhagyma- és chillipaprika-kivonatot is hasonló módon. Ha pedig pelét találsz a padláson, akkor próbáld meg élvefogó csapdával befogni, majd engedd vissza természetes élőhelyére. Soha ne használj mérgező szereket!
Összeségében számos állatbarát módszer áll a rendelkezésünkre, amellyel megvédhetjük kertünket anélkül, hogy bántanánk a rágcsálókat. A fenti ötletek alkalmazásával fenntarthatjuk kertünk szépségét és egészségét, miközben tiszteletben tartjuk a természet harmóniáját is.
Fotók: Canva, Wikipedia
