A szuperélelmiszer (Superfood) elnevezés azokra a természetes élelmiszerekre utal, amelyek összetételüknél fogva más ételekhez képest hatékonyabban járulnak hozzá az ember egészségéhez, más élelmiszerekhez viszonyítva nagyobb mennyiségben tartalmaznak antioxidánsokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, valamint rostokban, flavonoidokban és egészséges zsírokban is gazdagok. Ezek az élelmiszerek a legtöbb esetben minimális kalóriával maximális táplálkozási előnyöket nyújtanak. Általában kedvező a hatásuk a közérzetre és a szellemi frissességre is. Fogyasztásuk hozzájárulhat a betegségek megelőzéséhez és gyógyításához, valamint az öregedési folyamatok lassításához.

A legtöbb szuperélelmiszer növényi alapú, ilyen például a banán, az áfonya, a cékla, a fokhagyma, a chiamag, a lenmag, a goji bogyó és a zöld tea is. Bizonyos halak (pl. a lazac), egy-egy tejtermék (pl. a görög joghurt), a tojás, sőt olyan élvezeti termékek is tekinthetők szuperélelmiszernek, mint pl. az étcsokoládé.

Érdekesség, hogy a szuperélelmiszer fogalmára máig nem született sztenderd tudományos definíció, amely segítene eldönteni, mely élelmiszerek sorolhatók egyértelműen ebbe a kategóriába. A szuperélelmiszer kifejezés olyan népszerűvé vált, hogy seregnyi termékre rámondják olykor megalapozatlanul, csupán marketingfogásként. Ennek következménye, hogy az EU 2007-ben a fogyasztók védelme érdekében lépéseket tett a kifejezés betiltására, és úgy rendelkezett, hogy a „Superfood” megjelölés csak akkor szerepelhet egy élelmiszer címkéjén, ha ezt kutatásokkal alátámasztott egészségügyi állítás kíséri, amely pontosan megmagyarázza a fogyasztóknak, hogy a termék milyen előnyökkel járhat az egészségükre nézve.

A szuperélelmiszer kifejezés egyébként a 20. század elejéről származik. A The United Fruit Company használta először marketingstratégiája kapcsán azzal a céllal, hogy a banánt mint olcsó, könnyen emészthető, sokoldalú napi táplálékforrást népszerűsítse.